Rebekah Mikaelson egy akaratos, hazug, szőke liba. Ismerőseim általában így titulálnak. Fogalmam sincs, hogy igazuk van-e vagy sem, de a lényeg, hogy valamilyen úton, módon kialakul egy kép a szemükben rólam. Jó annyiban talán igazuk van, hogy nem vagyok egy kisangyal. Tényleg szeretek a sötétoldal harcosa lenni. Nagyon karakán típusú vagyok, de szerintem ez nem csoda, hisz négy fiútestvér között én voltam (meg anyám) az egyetlen nő.
Szeretem ha a figyelem középpontjába vagyok, szókimondó nő vagyok. Hogy ez mit jelent? Igen, azt, hogyha a fejeden ott a nagy pattanás én rögtön elnevetem magam és beavatlak a részletekbe. Nem vagyok tapintatos, egy kicsit sem, hisz a bátyáim sem voltak azok velem. Manipulatív személyiség vagyok, egy kicsit túl nagy egóval. Tudom magamról, hogy, hogy nézek ki és bátran elmondom magamról, hogy nem vagyok ronda.
Kinézetre egy nagyon csinos, szőke lányt láttok, ami nekem csak jó! Hosszú szőke hajam van, amit hordok fonva, göndörön és egyenesen is, ahogy a kedvem tartja. A hajam keretezi az arcom ami, kicsit barnás, mégis egyáltalán nem sápadt, fakó színű. Sminkben nem vagyok nagyon kihívó, csak ha mulatságba megyek. Alapozón és egy kis szempilla spirálon kívül mást nem is használok. A ruháim nem éppen mindennaposak, vannak régi darabok és újjak is a szekrényemben, nagyon szeretem a piros és a pink összeállításokat, amik passzolnak a hajamhoz. A testem nagyon nőies és bájos, az idomaim kiedzettek és bírja a testem a strapát. A vádlijaim erősek, ugyanúgy, mint a kezem is, ezt sok mindennek köszönhetem, főleg a sportnak és a pár száz éves vámpírkodásnak. Kiegészítőket nem nagyon viselek, szeretem a natúr külsőm, de néha láthatsz rajtam egy nyakláncot, vagy egy karkötő, de tényleg csak ennyit.

Igencsak rég születtem… az évszámot ekkoriban még nem is írták papírra, vagy másra. A Mikaelson familiába jöttem világra Ester és Mikael első és egyetlen leány gyerekeként. Mint, minden akkori lány gyermeknek nekem a szüleim akarták befolyásolni az életem. Nem volt más céljuk, minthogy a lányuk egy tehetős emberhez menjen feleségül. Az akaratuk nem igazolódott be, mondjuk nem tudom, hogy ez az ő hibájuk, vagy az enyém volt. Szerintem nagy részt az is közbe játszott, hogy a szüleim beledöftek egy kést a szívembe. Hogy ezt miért tették? Nagyon jó kérdés, mert én is csak a halálom utáni második nap jöttem rá. Én és a testvéreim egy igencsak furcsa szertartás részesei lettünk. Egy bizonyos ideig ember vért itattak velem és a bátyjaimmal, majd a szívünkbe döfték ezt a bizonyos kést. Hogy mi jött ez után? Kérlek szépen az, hogy vámpírrá váltunk. Ez kicsit furcsává tette a mindennapjainkat, mondjuk azért is, mert a vámpírok nem képesek élni a napon. Mikor a nap kellemesen lágy sugara az arcomhoz ért, egyszeriben az forrni és égni kezdett. Olyan borzalmas érzés volt, mint a második halál. Klaus testvérem és én menekülni kezdünk Mikael elöl aki gyors ütemben követet minket. Egyedül Chicago volt az a hely ahol egy kis ideig békében tudtunk lenni. Itt találkoztam Stefannal akivel, khmm igencsak jól elszórakoztunk. Tudtam és tudom is, hogy a vámpírok nem egy kisangyalkákból álló csoport, de akkor is… Stefan vadsága magával ragadott és egyben le is nyűgözött. Jó volt olyan „emberrel” tölteni a mindennapom, aki épp nem a velem menekülő bátyám volt.
Ám mikor Mikael ránk talált Klaus tovább akart menekülni, de nekem az már kicsit sok volt, elegem lett addigra a menekülésből, nem akartam Klaussal tartani. Stefan mellett akartam tovább élni.
Klaus ezt besokallta és még egy második „választási” lehetőség elé sem állított…. Vámpír gyorsasággal döfte a szívembe a fehértölgy hamvaiba mártott kést és temetett örök halálra a koporsómba, vagy mégsem….?

Mystic Falls sok emléket őriz Rebekahban. Visszatérve szeretné kicsit meghúzni magát, normális életet élni... és talán, de csak TALÁN, néhanapján szeretne meglepetéseket is okozni!