Valamiért nagyon rossz kedvűnek tűnt, amikor válaszolt. - Áh! Csak kifogásokat keresel! Megjött a havid vagy mi?- nézek rá mérgesen és sértődötten, amiért nem ment bele az én gyerekes fogadásomba. Aztán gonoszan elvigyorodom. - Ja az nem lehet! A te ciklusod már kihalt. - nevetek a szellemes megjegyzésemen. Aztán sorolni kezdi, hogy kiket ölt meg. Olyan volt, mintha egy süti receptjének az összetevőit sorolná. Kicsit sem hat meg. Aztán amikor Bayhez ér a szívem egy pillanatra összeszorul. Az a furcsa vigyor egyből az arcomra szökik és felállok utána. - Katie figyelj! - kapok a karja után és magam felé fordítom. A légi kísérő negatív pillantásokat küld felém, hogy üljünk már le, amíg le nem száll a gép normálisan, de én csak kedvesen mosolygok. - Figyelj Katie... - ujjaimat az övébe fűzöm és egészen közel hajolok hozzá. Az ajkam szinte összeér az övével. - Ha még egyszer Jinhez nyúlsz, akkor... - mondom és a kedvesség kisebb jele is eltűnik az arcomról. Ujjaim az övét kezdik tördelni. Azt akartam, hogy visszakapja amit Bayel tett. Aztán amikor mind a tíz ujjroppanás hangot hallottam elengedtem a kezét, majd félrelöktem a szűk útból és egy csábos mosolyt eresztettem a stewardess felé, aki rémülten figyelte az eseményeket. Most törtem el a szeme előtt az összes ujját Katienek. De megálltam egy pillanatra. Éhes vagyok. A pilóta bemondta, hogy sikeresen megérkeztünk és nagy tapszuhatag tör fel. Én hirtelen elkapom a légikisasszony nyakát és beleharapok. Nem finomkodom, nem érdekel. Mikor végeztem kitöröm a nyakát és a földre dobom. - Találkozunk a szállodában! Amíg ilyen rossz kedvedben vagy nem vagyok hajlandó elviselni téged. - intettem búcsút az egyik kezemmel és egy véres mosolyt eresztettem meg feléje, majd eltűntem. Már csak azt hallottam, hogy óriási sikoly tör ki a fedélzeten.

Az utazás enyhén rosszul sikeredett, de egyben mulatságos is volt. Legutóbb, amikor Kativel utaztam egy futómű alatt, akkor nem volt egészen magánál. De most nagyon is magánál volt. A mi személyiségünk szinte összeférhetetlen akár vannak érzéseim, akár nincsenek. Emma kíséretét még mindig elleneztem. A határtalan unalmassága és az, hogy mindketten kölcsönösen utáljuk egymást sem segít sokat. Ezért csak úgy voltam képes elviselni ha a turistaosztályra költöztetjük. Magamban nagyot nevetgéltem a gondolaton, hogy két dagadt tipikus német turista között préselődik és közben az én nevemet szidja. Én Katica mellett ültem. A könyökömmel megböktem az övét és incselkedően néztem rá. Tekintetemmel a másik oldalon ülő kigyúrt testépítőcsávóra böktem. - Ha ráveszed ígézés nélkül, hogy bemosson egyet a mellette levő idős hölgynek, akkor kapsz tőlem valamit. - vigyorgok. Ez egy kihívás számára és elég mókásnak tűnt.

Miután elbúcsúztam Selenától és Los Angelesben lehagytam Jint, úgy döntöttem ideje egy kicsit a saját utamat járnom. Valahogy túl sok csalódás ért mostanában. A szerelmem megcsalt... a családom elhagyott... még időm sem volt rákérdezni, hogy ki az anyám, mert a nagymamám nagy boldogságában, hogy láthat engem, kitörte a nyakamat. Remek... ez az én igazi családom, amire annyira vártam. Tudtam, hogy nem lesz olyan könnyű mégis nem így képzeltem. A repülőgépen üldögélve az ablakon bámultam kifelé. Las Vegas felé tartottam. A város, ami elég nagy és elég zajos, hogy elbújhassak benne egy időre. A gyilkos vágy újra fellángolt bennem. Nem vagyok az a gyilkos fajta, most mégis úgy éreztem, hogy el fogom hagyni magamat és átadom a szórakozásnak. Felálltam, mikor sikeresen leszállt a gép. Egy hölgy mögött baktattam lefele a sort követve a gépről. Valahogy nem hiszem, hogy ennek az egésznek jó vége lesz. Nash megváltozott. Megváltoztam. Kész vagyok megismerkedni egy új oldalammal. A családban nincsenek jók? Akkor majd megmutatom, hogy én milyen gonosz és bunkó tudok lenni. Ez kell, hogy befogadjanak? Hát ez kell nekik?? Megkapják!! Sodródtam a tömeggel kifelé menet. Las Vegas nagyszerűsége, hogy a reptér benne van a városban. Elmosolyodva néztem körbe. Éppen éjszaka volt. Az időzítésem tökéletes. Megbillentettem a napszemüveget az orromon és már mentem is az árral. Viszont éhes voltam. Vámpírértelemben természetesen... Ismeretlen terepen mozogtam, hiszen még sosem voltam itt. Furcsa elhinni, de tényleg nem éreztem még hiányát, hogy ide ellátogassak. Úgy látszik Vegas a romlott lelkeknek való. A mellettem sodródó tömegből elkaptam egy csinos szőke lány karját. Mélyen a szemébe néztem. - Helló... Nash vagyok... oh várj... el ne mond a nevedet... Úgy csak rossz lesz a lelkiismeretem. - majd magammal cibáltam egy csöndesebb helyre. Bár, ahogy elnéztem, az embereket nem zavarta volna, ha ott helyben iszom belőle. Valahogy mindenki a maga útját járta errefelé. Berántottam egy sikátorba és a falnak nyomtam. - A szőkék a gyengéim... - simítok végig az arcán. - Nyugodj meg, ne harapok... - mondom és előbújnak vámpírfogaim. A szemem beeresedik. A nyakához hajolok... - ..olyan nagyot... - teszem hozzá és beleharapok a nyakába. Nem igéztem meg. Fölösleges. A város csillogó fényei elnyomják sikolyát és itt mindenki olyan fura. Legalább három vámpírnak öltözött ember jött velem szemben, tehát teljesen mindegy. Mikor jóllaktam a hajába markoltam. Nagyon szép szőke volt. Elkentem a vért az arcomon. - Nem kell félned...nem öltem embert... - mondom és egy rántással a földre húzom a hajánál fogva. -..idáig... - teszem hozzá, majd belerúgok egyet az oldalába. Ördögien mosolyogtam. Ez tetszik! A lány felüvöltött. A könnyei kifolytak... én élveztem.. komolyan mondom élveztem! - Ezt szeretnétek??? Ilyen legyek??? Megkapjátok!!!! Gyerünk ez kell?? Hát ez kell??..Mocskos vérszívó vagyok..tessék!. -üvöltöm...vagyis inkább ordítom a zajos utcába, aztán zokogni kezdek. A fejemhez kapok. - wááá... - nem bírom tovább. Ez nem én vagyok. Viszont jelenleg nem akartam a jó kisfiút játszani. Feltéptem a nyakánál fogva a csajt és rávicsorítottam. - Dögölj meg... - vigyorgok és kitöröm a nyakát. Majd a felsőjébe törlöm a számat és elsétálok... mosolyogva....