Elkaptam Katie derekát és lovagiasan kitereltem a házból, miközben rákacsintottam köszönésképpen Emmára. Amikor kiértünk a vízpart felé kezdtem terelgetni.

(vízpart)

-Nem hiszem, hogy díjazná. -forgatom meg a szemeimet. Ha szeretne majd talál magának, engem teljesen hidegen hagy Emma pasiproblémája - már ha lenne neki... 
-Hát, ha a feltörekvő gyenge éned nem fogja pár nap múlva megbánni, én benne vagyok. Bár, jobban belegondolva, nem érdekel, hogy mi lesz pár nap múlva. -elvigyorodom, miközben a táskámért nyúlok.
A rosszullétem már kezd elmúlni, Nash elég rendesen felidegesített ami elfeledtette a dolgokat. Mondjuk, lényegtelen is, mivel nem mintha zaklatott volna a szédülés...
A következő mondatára felkapom a fejemet, és felemelem a szemöldökömet.
-Nem túlzottan érdekelnek a csinos szőke lányok. -megforgatom a szemem. -Annál inkább a csinos szőke lányok dögös és helyes férfi barátai. -kacsintok egyet, majd a vállamra rakom a táskámat.
-Felőlem indulhatunk is. -vállat rántok.
-Emma, jössz? -kérdezem, mire ő csak bólint, de hozzáteszi, hogy velünk ellentétben ő vásárolgat egy picit, és csak utána csatlakozik.

-Csatlakozom a külön szobás ötlethez, aztán majd mindenki azzal alszik, akivel akar. -vagy akit összeszed a városban. Elvigyorodom, majd nagy sóhaj kíséretében én is egy üveg pia után nyúlok, és úgy, hogy nem is tudom mi az, iszogatni kezdek.
Vigyorogva nézem végig, ahogy Nash kis incidense után Katie elintézi őt. Bár tudom, hogy Nash erősebb Katie-nél, de nálam kevésbé, így ha egy rossz mozdulatot is tesz egy perc alatt megszabadítom a fejétől, de nem hiszem, hogy ilyen "véres" lenne a harc.. Csupán csak egy kis "családi vita", vagy nem tudom, hogy minek nevezhetném...
-Megmondtam, hogy nem adom vissza. Emily-é lesz. -hetykén vállat vonok Nash szavaira.
-Tényleg menni kéne már valahova, unatkozom. Vagy legalább akkor már szekáljátok egymást, az is kevésbé unalmas ennél. -amint ezt kimondom Katie rosszalló tekintetét látom magamon, ami következtében felnevetek.
-Szóval? -felvont szemöldökkel nézek Nashra.

-Van elég szoba. -válaszolom hűvösen, ismét picit megszédülve, de már érzem, hogy sokkal jobb. A konyhapultnak dőlök, és iszogatok, majd Nash közelebb lép, és elemeli a számtól az üveget, majd szinte rám dönti, ami következtében az üveg tartalma rám borul. Egyszerűen elönt a düh, és mielőtt Nash visszadobná magát az ágyra egy kapással utána nyúlok és a kezem ismét a nyakát fogja, sőt mi több, inkább szorítja, miközben a falhoz sétálok vele.
-Te pedig igazán szexi halott lennél. -sziszegem kedvtelenül. Aztán a körmeimet egy apró pillanatra a nyakába fúrom, amiből kiserken a vér, én pedig, mint vámpír, megiszom a vérét, kisebb sebet ejtve a fogaimmal a nyakán.
-Nem igazán jó ötlet úgy feldühíteni egy magamfajtát, hogy az már alapból rosszul van.. Annyi a szerencséd, hogy egy párszor, teljesen feleslegesen ugyan, de megmentetted az életemet. -lehelem, megforgatva a szemeimet, majd elengedem.
-Szórakozni jöttem, és talán a szórakozás elfeledteti velem a rosszullétet, de ha mellettetek nem érezhetem jól magam, akkor felfedezem egyedül a várost. -rántom meg a vállam. -Rajtad áll a döntés. -bökök Nash felé, hiszen tudom, hogy Emma mindenben benne van.

...
Nash nagyon nem volt humoros, főleg akkor nem, amikor maga után húzott, majd eltörte az ujjaimat. Sarah kettő.. Csak azzal a különbséggel, hogy Nash nem szül éppen. Felszisszentem, majd "visszaraktam" őket a helyére. Nem fogom tűrni.. Megragadom a nyakát, és összeszűkült szemekkel nézek az arcára.
-Mert mi lesz?! -felvonom a szemöldökömet, miközben az emberek megrökönyödött tekintetét érzem magunkon. -Talán nem sikerült az összes érzést kiölni magadból, Nash?! -egy másodpercre lebiggyesztem az ajkaimat. -Csak, hogy megnyugtassalak fele annyira nem fájt, mint a kis barátnődnek. -gonosz vigyor csúszik az arcomra, miközben meglengetem előtte a már teljesen ép kezemet.
-Meg kell szoknod, gyakran ingadozik a hangulatom. -felsóhajtok. Bár most leginkább nem is a hangulatommal volt baj, hanem azzal, hogy szédültem, mint a rohadás..
Menet közben Emmát elkaptam, és leszálltunk a repülőről...

[Folyt.: Hétvégi ház]

Meg is öltem volna Nasht, ha abba a hotelbe cipel, amiben anno voltunk. Mondjuk, ez a ház nem volt olyan szörnyű. Mondhatni, túl nyálas, de az utazás célnak tökéletesen megfelelt. Emma is zaklatott az úton, hogy mi a bajom, mikor végre felfogta, hogy nincsen semmi, csak szédülök. Jéé.. Tapsot érdemelnek mindketten, talán eljutott a tudatukig.. Majd elmúlik. Max egy órát adok neki, de még annyit sem...

Lehajítom a táskámat a kanapéra, és mellé fekszek.
-Terv? -nézek felvont szemekkel a két mellettem álló "emberre". A tarkómat kezdem masszírozni, hogy jobban érezzem magam, majd felállok, és a hűtőhöz sétálok. Mire számítok ugyan, mi lesz benne?! Ám meglepetésemre tele volt, de mégsem találtam egy piát sem benne. A konyhai szekrényben meg igen! Ki is bontottam egy üveg szokásos whiskyt.
-Ez mennyire árt a gyereknek? -teszem fel a kérdést, oldalra billentve a fejem. -Nagyon?! -válaszolok helyettük is. -Akkor nem kaptok belőle. -elvigyorodom a saját hülyeségemen, miközben hátradőlve kortyolgatni kezdem az italt.