Luke ugyanannyi idős mint én. Amíg Atlantaban éltem addig osztálytársak is voltunk egy darabig amíg a szülei máig tisztázatlan okok miatt ki nem vették az iskolából, de ne szaladjunk ennyire előre.
Világéletében furcsa gyerek volt. Zárkózott, és alig nyílt meg valakinek, én voltam az aki azon kevesek közé tartozott akiket a barátjának mondhatott. Az apja folyamatosan elnyomásban tartotta, verte és volt, hogy napokig éheztette ami igencsak meg is látszott rajta. Őszintén szólva még én is féltem átmenni hozzájuk, de nem is ez a lényeg.
Rendszeresen kimaradozott az iskolából és úgy tűnt, hogy valamit nagyon titkol a külvilág elől és ez engem eléggé foglalkoztatott. Sokan szekálták is, hogy más volt mint mi, de én mégis többet láttam benne mint mások, ezért is volt a legjobb barátom.
Bármennyire is voltunk jó viszonyban sosem akarta elmondani a titkát, ezért idővel fel is adtam a reményt, hogy valaha is elmondja. Gyakran fordult elő, hogy az éjszaka közepén átszökött hozzám mert az apja meg akarta verni. Sajnáltam mert tehetetlen volt, ha a rendőrséghez fordult nem hittek neki, mert az apjának elég nagy befolyása volt a rendőrségnél, mivel régen ott dolgozott, de hamar kirúgták.
Egyszer viszont se szó, se beszéd, rejtélyesen eltűnt és nem is hallottam róla többet. Senki nem tudott róla többé semmit.

A többit a megalkotó fantáziájára bízom.