Ginewra egy régi ellenségem a középiskolai éveim végéről. Igazából már fogalmam sincs, milyen gyerekes apróságon vesztem össze vele, vagy hogy egyáltalán hogyan találkoztunk, de amikor én végzős voltam, ő pedig kezdő középiskolás, eléggé megharagított. Ez nem is csoda, a jellemvonásainkban rengeteg közös pont van, hiszen akárcsak én, ő is szókimondó. Nem mellesleg eléggé bevállalós lány is, ami azt illeti. A megfélemlítés, mint módszer, mindkettőnkben megvan. Hanem, ami jelentős különbség, hogy én megfontoltan állok bosszút, ő pedig vérfarkas mivoltánál fogva eléggé hirtelen természetű. Ez pedig néhányszor bajba sodorta már.
És hogyan váltotta ki a vérfarkas átkot? Az bizony jó mulatság volt, részemről legalábbis. Tekintve, hogy akkor már tudtam irányítani a varázserőmet, elég hamar rájöttem, benne is ott szunnyad az a bizonyos gén, ami csak arra vár, hogy öljön, kiváltva ezzel az átkot. A tervem viszonylag hamar megszületett: Ugyan melyik hozzá hasonlónak ne lennének ellenségei? Kihasználtam az egyiket, néhány gyógyfű, és a varázserőm segítségével rávettem, hogy támadjon neki, amint kettesben lesznek... Na igen, ez boszorkányként egy kicsit komplikáltabb volt, de valahogy csak megoldottam. Sikerült is összeterelnem őket, így már csak várnom kellett az eredményt. Nos, csúnya vége lett, de nem igazán sajnáltam sem a kiscsajt, sem Ginewra megeredő könnyeit. Ki hitte volna, nem olyan szemét ribanc, mint amilyennek beállították? Annyi szívességet azért tettem neki, hogy hagytam eltüntetni a hullát, tudván, hogy a következő telihold... fájdalmas lesz számára. Ez elégtételt jelentett a korábbi sérelemért, és úgy döntöttem, nem foglalkozom tovább vele. Igen ám, de nemrég rájött, hogy nem véletlenül történt meg az a bizonyos eset, úgyhogy hamarosan számíthatok az ő bosszújára is. Elvégre ki akar 15 évesen vérfarkassá válni? Vagy egyáltalán azzá válni?
Ha valakit érdekel, csak írjon egy Pm-et Sarah Lestwick-nek, esetleg Kol Mikaelsonnak, mert velük vagyok fent leginkább.