Teljes név:Marius Gavroche Születési idő: 1011. május 16. Becenév:A vezeték és a keresztnevét egyaránt használja:Marius,Gavroche Kor: 1002, kinézetre: 30 év körüli Faj: Ősvámpír Play By:Aidan Turner Érdeklődési kör:Bármi, ami még újat tud neki mutatni... Ilyenből kevés van
jellemzés
Személyiség:Nem túl beszédes teremtés, mégis mindenki jól érzi magát a környezetében. Szófukarságát azon adottságával váltja ki, hogy jó hallgatóság, jó tanácsadó. Rendkívül jó memóriája van, szinte a születéséig emlékszik mindenre. Mindenki jól érzi mellette magát, ő azonban ugyan ezen érzést csak nagy ritkán viszonozza. Humorérzékét csak nagy ritkán csillogtatja, de olyankor bárkinek az arcára mosolyt tud csalni. előszeretettel beszél talárokba. Külső: 185 cm magas, kisfiús arcvonásait keszekusza sötétbarna hajtincsek szegélyezik. Sötétbarna szeme akár az éjszaka, sötét és kiszámíthatatlan. Férfihoz képest, kecses, könnyed mozgása van, s olyan hangtalanul tud mozogni, hogy egy vámpír is csak sejtheti, hogy valaki a közelében van. Öltözködése nem különösebben divatos, a kényelmes és egyszerű dolgokat részesíti előnyben.
előtörténet
1002-ben született, egy középosztálybelinek számító családba, valahol a mai Franciaország területén. Öt testvérével együtt nevelkedett, anyja korán távozott az élők sorából, apja abban reménykedett, hogy fiait és egy szem lányát fel tudja majd nevelni. De egy éjszaka elrabolták gyermekeit, a tanyájukat felégették. Az otthontalan apa éhhalált halt, míg gyermekeit kik ekkor serdülő koruk derekán jártak, vámpírrá változtatták. De az átváltozást csak Marius élte túl. Évek, sőt évtizedek teltek el, a társadalom folyton-folyvást változott. A fiúból férfi lett, egy erős vámpír. Alig öt évszázadot töltött magányosan, de ekkor átváltoztatott egy lányt. Kezdetben csak szórakozott vele, de amikor a lány érzelmei megváltoztak, tört döfött annak szívébe, majd elégette a holttestet. Aztán újabb három magányos évszázad következett életében. Egy éjszaka megérkezett Mystic Falls-ba. Sötét, csendes éjszaka volt, de a távolból egy fiatal lány sikolya ütötte meg fülét. Ez a lány volt Rose. A lány nyomába eredt, kinek ruhája szakadt és véres volt, arca rémült, és könnyáztatta. A távolban egy férfi kiabált. Marius nem törődött azzal, mibe keveredett, a haldokló lányt gondolkozás nélkül átváltoztatta. Eldöntötte, átadja neki a napgyűrűt, mit egykoron első "gyermeke" viselt, adott némi tájékoztatást a vámpírlétről, majd magára hagyta a lányt. De a távolból mindig figyelte. S bár nem különösebben zavarta Rose fékeveszett öldöklése, sokszor fordult elő, hogy ő pucolta el a felelőtlenül elejtett, szárazra szívott tetemeket. Alig száz évvel később már úgy látta, magára hagyhatja Rose-t, már nem kell többé takarítót játszania. Így útnak indult, és folytatta magányos életét. Azonban kicsi volt a világ, Rómában ismét a lány nyomára bukkant. Immár csodálattal nézte a lányt, aki a szeme előtt lett egy erős vámpírnő. És most jutott arra az elhatározásra, hogy addig nem nyugszik, amíg a közelébe nem tud kerülni. Talán hibát követ el? Vajon egy plátói szerelembe esett? És mi történik majd akkor, ha Rose megtudja, hogy egykoron Marius változtatta át? Egy próbát megér...
Kapcsolata velem
Rose nem tudja ki ő, ám ez fordítva nem igaz. Marius minden titkáról tud, s volt olyan, hogy éppen ő tett keresztbe a lánynak. Kapcsolatuk alakulását egyenlőre homály fedi. Vajon barátok lesznek vagy ellenségek? Vagy ennél több?
Kezdőlap
