Drága Kislányom! Azt hiszem, hogy mondanom sem kell, hogy te jelented számomra az egész világot, hiszen ezt te magad is nagyon jól tudod. Nagyon okos kislány vagy, aki tudja, hogy a szülei csak azért nincsenek együtt, mert az apukád katonáskodása nem fért bele a mi életünkbe. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem szerelemből fogantál, - sőt talán ez a szerelem még a mai napig él - , hanem sokkal inkább ez egy amolyan felnőttes döntés volt.. Hamar elfogadtad az új férjemet, mégis nagyon vágysz az apukád társaságára is, hiszen ez így normális. Az utóbbi időben azonban egyre kevesebbet találkoztok, és én utálok neked hazudni. Mindig azt mondom, hogy dolga van, meg, hogy majd jönni fog, de az igazság az, hogy én nem akarom, hogy jöjjön. Nem azért, mert nem szeretném, hanem azért, mert van néhány rossz dolog körülöttünk, amit te még nem érthetsz. A férjem, akivel te imádsz játszani, valójában nem olyan jó ember, mint amilyennek te látod, de az nem baj, ha neked nem tűnik fel, hiszen szeretném ha minél tovább hinnél a te kis rózsaszín világodba. Charles nagyon gonosz, rosszul bánik velem, és ő tiltotta meg, hogy az apukád az életünk része lehessen. De ne aggódj, Kicsim, mert megígérem, hogy egyszer vége lesz, és talán végre egy boldog család leszünk. Az apukád, te, meg én.

nagyon várunk az apukáddal együtt, kérlek siess <3 A pb csak egy tipp, Nikola jutott eszembe először, de változtatható. *_*