Whatever anyone does or says,
i must be emerald and keep my color

Megosztás

Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Katherine Pierce
Alice Fox Xp5Y
Keresem :
Alice Fox Tumblr_nkx3kt6sx21u33q8lo1_250
Nikolai

Alice Fox Tumblr_oqgp169M6C1vdxc9uo2_250
Javier

Tartózkodási hely :
mckinley
Hobbi & foglalkozás :
running & surviving



A poszt írója Katherine Pierce
Elküldésének ideje Vas. Feb. 24, 2019 9:57 pm
Ugrás egy másik oldalra
elfogadva,  üdvözlünk!
rising of the mortals frpg

Kicsi Róka!

Először is, hadd köszöntselek itt nálunk! 40 Másodszor, meg kell mondjam, a választott pb nagyon is tükrözi a karaktered személyiségét. Az igazán lényeges viszont a történeted, amit nagyon jó volt olvasni, könnyedén követték a szavak egymást, sikerült visszaadnod azt a canont, akit megálmodtam. Minden a helyén volt, a sztori kerek, én pedig kíváncsian várom, ki is ez a Reyes, aki így elrabolta a szíved.

Foglald le a pofid és a neved, s nyomás a játéktér! Érezd jól magad nálunk! 31

Vissza az elejére Go down

Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Alice Fox
Alice Fox Tumblr_inline_pd90lgnu3F1t9ndkh_540
Kedvenc dal :
Tartózkodási hely :
seattle
Hobbi & foglalkozás :
thief



A poszt írója Alice Fox
Elküldésének ideje Vas. Feb. 24, 2019 5:42 pm
Ugrás egy másik oldalra
Alice Fox

● ● nomen est omen ● ●
● Becenév ● Ali, Lili
●Titulus ● Róka
● Születési idő, hely ● Seattle, 11.02.1999
● Első átváltozás ● -
● Család ● Apa, Frank Fox: Nem is olyan ártatlan, melegszívű és kedves, mint ahogy anyám mindig bemutatta a borbélynál, a műkörmös szalonban, vagy csak a postán a sorban állva. Igen, anyám elég cserfes volt, de most nem is őt kellene bemutatnom. Apám, egy piti kis bűnöző. Rá igazán illett az a városi mondás, hogy a bűnözők öltönyt viselnek.

Anya, Valerie Fox: Az emlegetett bőbeszédű. Ő volt az az anya, akit a tévéműsorokban lehet látni. Mindennap főz, állandóan mos és tereget, este pedig bizony... Jól sejted. Hajcsavarók, batikolt kombiné és műanyag papucs. A papucs mindig a kedvence volt, üzemmódokat is adott neki: mikor a pánt a sarkára volt hajtva, akkor mindenki menekülhetett, hiszen ez volt a futóüzemmód. Amikor pedig csak úgy lazán ráhajlott a papucs elejére, azt a standart módnak nevezte. Ilyenkor csak a házimunkát végezte benne.
Adott magára, dekoratív és igényes volt a korához képest. Lehet otthon a többfunkciós szuperpapucs dominált, de mikor apám karján elmentek valahova, minden húszas éveit járó nő megirigyelte azokat a lábakat és a kecses mozgását. Egy valódi kaméleon volt kívül, de belül változatlanul egy angyal volt.

Nagynéni, Danique Fox: Apám húga, a kerge nő. Ő volt az, aki születésem előtt megígérte az egész családfának, magzatbéli énemtől kezdve a felmenőim megbékélt lelkéig, hogy mindent megad nekem és engem biztosan ő fog elkényeztetni. Ehhez képest egy fagylaltot nem kaptam még tőle, zsugori volt mindig. Volt is miért, hisz a babarózsaszín rugdalózóm nagyobb érték volt, mint a tárcája tartalma. Soha sem tudtunk rá haragudni, hiába volt hívatlan vendég mindig nálunk - főleg a konyhánkban a hűtő környékén. Elég semmirekellő, de a maga módján igencsak jó ember. Annyit kívánok neki, hogy találjon valami félőrült  (vagy vak-süket-néma) gazdagot, aki majd élete végéig eteti és szállásolja. Máskülönben még nyugdíjasként is az én élelmem dézsmálja majd.

Unokatestvér, Johanna Keenan: Anyai ágról az én nővérpótló unokatestvérem. Mindig felnéztem rá, ahogy egy kisgyerek a tőle alig idősebb rokonára. Ha tőle megkérdeznék, milyen a kapcsolatunk, ő is ugyanezt mondaná: szoros, de nem túl szoros. Az én titkaim előtte is feltáratlanok maradtak, s úgy érzem vannak dolgok, amiket én sem tudok róla... De család. Talán az idill feltartása érdekében lehet, hogy jobb is a titkok titkon tartása.

 
[You must be registered and logged in to see this image.]
20
Ember

Maia Mitchell
Tolvaj
A KARAKTEREM CANON ● ● Alvilág


Mindennek van egy kezdete,...



A próbafülkéből hangos, már fülsértő nevetés szűrődött ki. Hiába fizikai lehetetlenség négyen beférkőzni kényelmesen ebbe a zugba, mégis úgy döntöttünk mi majd vergődünk itt heringszerepet magunkra öltve. Persze, a felpróbálandó ruhák mellett, amik tizenhat éves tinilányokon borzasztóan álltak. Túl nőcis, túl kebles. Elég asszonyos a csípőm ehhez a ruhához? Senkit sem érdekelt, mindnyájan idősebbnek akartunk tűnni, hogy bejuthassunk az exkluzív és csakis nagykorúakat beengedő szórakozóhelyekre. Fogalmam sem volt hogyan fogom elrejteni a fogszabályzóm, túl árulkodó tényezőként csillogott a számban. Fogóval nem kaphatom ki, azzal jönne a fogsorom is, ha pedig megmaradna a fogam, akkor is... Mégis hogyan mondanám el a fogorvosomnak, hogy a gondosan felragasztott készülékem a szájüregemből megszökött és világot akart látni?
Az agyam csak ezen pörgött, miközben a combaljam súroló ruhában akrobatikáztam. A cipzárt akartam felhúzni a hátamon, de nem voltam sem rúdtáncos, sem pedig RSG-s, hogy a hátközepem sikítás és izomfájdalom nélkül elérjem. Jelbeszéd! Akkor nem kell kinyitnom a szám!
A ruha csodás volt. Minden klassz volt, megvolt a kiválasztott öltözék, a hamisított igazolványom, fuvar, egyszerűen minden a helyén volt, kivéve egy dolog. Nem tudom kifizetni. Pofám nem volt megkérdezni az egyik lányt, hogy eressze el magát és vegye meg nekem, még kölcsönbe sem. Nem új, hogy nem engedhetek meg magamnak egy kinézett tételt, de sosem mertem alkalmazni a technikát, amit George mondott nekem a suliban.
Ha ezt csinálod, minden a tiéd.
A hátizsákomra néztem, ki volt csatolva. Az alufólia - amivel kibéleltem - úgy csillogott a fehér fényben, mint a csiszolatlan gyémánt. George ajánlotta, hiszen a kis műanyag kör kiütés nélkül is kijátszható. Elhitt tény, hogy az alufólia a legnagyobb ellensége a lopásgátló kapuknak, de arra már semmi garancia, hogy ez gyakorlatban is így van. Ha nem, mégis hogy fogok újra anyám szemeibe nézni?
Elkezdtem visszavenni a ruháim, olyan fejjel, mint akinek épp húzzák a fogát. Rendesen szenvedek magamban, ami kiült az arcomra is.
- Basszus, ez kicsi. Megyek, megnézem van-e nagyobb méretben. - ezzel felkapom a táskám és kilököm a fülke lengőajtaját. Nem a többi példányhoz mentem, hanem egy rejtett helyre, ahol begyömöszöltem a zsákmányom a táskámba.
Nem tudom ezek után mi vezérelt, az adrenalin vagy a pánik, de elindultam ki. Éreztem ahogy a hajtövem felől megindul egy apró izzadtságcsepp és csigatempóval gyalogol végig a homlokomon. A kijáratnál ácsorgó biztonságinak mosolyogva, de remegő hanggal köszöntem. Ő nem sejtette, hogy épp hagyja meglépni a bolti tolvajt, hiszen a kapuk nem szólaltak meg hangos pittyegésben, nyugodt állapotban maradtak. A szívem hevesen kalapált, a vér dobogott a fülemben, alig hallottam a hangszórókból szűrődő zenét. Biztos voltam benne, hogy falfehér vagyok, így gyorsan szedve lábaim elhagytam a plázát.

A helyre végül nem engedtek be minket. Megérte-e? Naná, volt egy dögös ruhám. Akkor is megérte, ha ehhez egy szívrohamot kellett kihordanom lábon.

... a kezdetnek pedig folytatása,...

Első és utolsó volt! - Mindenki, aki valami hülyeséget csinált. Ezt mondtam akkor én is. De valóban, ezt mondják a nőverők, a szerencsejáték függők, és kemény drogok használói is az első alkalom után. Aztán a heroinista rákapott, a kaszinós elveri a család pénzét, az asszonyverő pedig elveri a feleségét. Mind hazudnak másnak, még önmaguknak is. Ezt a szerető környezet el is hiszi, vagyis ők is kamuznak maguknak. Igazából ennyi, minden alkalom utolsóként van beállítva, pedig sosem lesz vége.
Dióhéjban az életem az első óta: A családom sosem volt gazdag. Apám kaszinóba járt, ha nem tette volna, százdollárosokban úszkálhattam volna. Az akkori szomszéd folyton verte a nejét. Egy utcával feljebb élő fiatal férfi pedig minden este belőtte magát, a tűket pedig direkt a házunk tájékán szórta el, hogy ne rá gyanakodjon senki. Én pedig loptam, de mindenkitől. Anyámtól pénzt, a szomszéd autójából az értékeket. A járókelők tárcáját lovasítottam meg, és a vércsaládomat hamar leváltotta az utcai suhancok csapata.
A csapat egyszerűen működött. Segítettünk egymásnak, osztoztunk, és nem vamzerkedtünk. Ha én bukok, akkor ők is és vice versa.
Sokan megkérdezhetik, hogy miért. Én pedig minden bizonnyal egy épkézláb választ nem tudnék adni, hiszen húszéves koromra úgy megszedtem magam, hogy saját inasom és sofőröm lehetne. Megtetszett az íze, telhetetlenné tett és mindig többre vágyom. A családom nem tud ezekről, előbb vallanám be azt, hogy prostituált vagyok. Azt hiszik, valami menő cégnél dolgozom én is és Reyes is, kollégaként kezdtünk és egymásba szerettünk. Távol áll ez a kép a valóságtól, hisz Reyes ugyan a szerelmem, de semmivel sem jobb, mint én. Ő a segítőm, a társam. Vele gazdagodtam meg tisztességtelenül és mindketten tartjuk a hátunk egymásnak.
Bűnöző lettem, s minden percét élvezem, amíg a pénzem megvéd az atrocitásoktól.

... a folytatásnak pedig egyszer vége.

De mikor?

Vissza az elejére Go down
 

Alice Fox

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Alice Fox
» Alice Harver
» Alice Rita Sanders

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
rising of the mortals :: Halhatatlan évek :: Emberek-


Új posztok
tekintsd meg
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm
Laurel O. Delgado
Szer. Május 29, 2019 1:28 am
Katherine Pierce
Kedd Május 28, 2019 8:31 pm
Amren Monroe
Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm
Lucille Éamon Vodova
Szer. Május 22, 2019 12:03 pm
Katherine Pierce
Hétf. Május 20, 2019 10:43 am
Shiraz Watson
Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm
Aingeal Hearn

• ROTM FRPG •