- Kérem, fogjon egy taxit - vettem ki Erin kezéből a táskát, majd mindent egy hordárnak adtam, hogy a recepció felé forduljak. Kifizettem a szobát, megköszönve a vendéglátást, megdicsérve a hotelt - azzal tényleg nem volt gond - valamint rendeztem a szobaszervízt, a minibár és a vacsorafogyasztást is.
- Európa egy valamiben utoléri Amerikát. Az árakban - mormogtam, újra csatlakozva Erinhez, majd kisétáltunk a hotel elé, ahol a hordár még mindig lelkesen integetett az arra járó taxiknak.
- Van fél óránk. Kényelmesen kiérünk - néztem az órámra, mikor megállt előttünk egy kocsi.

- Erin és Klaus szobája -

Még jó, hogy volt lift, lefelé már valamiért magunknak kellett hozni a cuccokat. Bár ennyit kibírt szegény kis kezem.
Klausra néztem, majd a recepciósra. - Ezt rád bízom. Te jelentkeztél be, neked kell ki. - kacsintottam rá.

Összeszorított szemekkel hallottam a puffanást, amivel a földhöz vágta a saját táskáját, majd elindult a másik irányba.
- Reménytelen vagy. Még mindig. - suttogtam. Ha hallotta, akkor hála istennek, ha nem, akkor... akkor is hála istennek.

- Erin szobája -

Feltűnt Erin. Nem tudom merre tekergett a taxis, mindenesetre egy jó perces késéssel futott be utánam.
Még mindig vártam egy "sajnálom, hülye voltam" kezdetű mondatot, de úgy látszik ezer év még mindig nem tanított meg rá, hogy hiába.
Bolgárul beszélt a recepcióssal. Olyan nyelven, ami neki természetes volt, de én két nyomorult szót sem értettem belőle. Csak annyit láttam, hogy Erin kezében megvillan egy fényes tárgy. Egy kulcs. Tehát külön szobát kért.
- A 201-es kulcsát kérem. Mikaelson néven - mondtam dühös arckifejezéssel. - És öt perc múlva küldessen fel egy egész üveg whiskyt. Vitesse fel ezt is! - kiáltottam iszonyú mérgesen, és úgy vágtam oda a táskát a hotel padlójára, hogy csak úgy puffant.
- Hol van a bár? - kérdeztem, mire a recepciós nagy - és rémült - szemeket meresztve az egyik irányba mutatott.
- Isteni. Köszönöm - morogtam.

(hotel bárja)

- Reptér -

Kiszálltam az taxiból, igyekezve minden dühös pírfoltot eltüntetni az arcomról, és besétáltam a hotel épületébe, megpillantva Klaust. Érdekelt is engem, hogyan ért ő ide hamarabb...
Odaléptem magam is a recepciós pulthoz, és ugyan láttam megvillanni Klaus kezében a kulcsot, amivel a mi szobánkat bérelte, de ő otthagyott engem. Én is otthagyom őt, rólam ne is álmodozzon ezek után.
- Egy szobát kérek. Egy ágyas szobát. - suttogtam neki, de bosszantásképpen az egészet bolgárul mondtam, hogy Klaus még véletlenül se értse. Nesze neked. Én nem fogok bocsánatot kérni, mert azóta már háromszor rákontrázott.
- Köszönöm. - fogtam meg a kulcsot, még mindig bolgárul mondva a portásnak, majd megfogva a bőröndömet, elindultam a lift felé, csak egy pillantást vetve Klaus felé.

(repülőtér)

Fogalmam sem volt mikor ideértem, Erin vajon itt van-e. Ha igen, akkor sem tud felmenni nélkülem, lévén hogy Mikaelson névre szól a szobafoglalás.
A recepcióhoz sétáltam, és - valami csoda folytán - türelmesen kivártam a sorom, míg az előttem lévő két ember előadta problémáját, ügyes-bajos dolgát. Áldottam az eget, hogy az idegenforgalomban az angol a hivatalos nyelv.

Hotel