A Stardust nem a második, hanem az egyetlen otthona. Évek óta a falak között él, akkor is itt volt már, amikor a kastély nem menedékhelyként szolgált a bajba kerülteknek, hanem egy vadásztársaság kiképzőközpontja volt. A szülei is vadászok voltak, így a családjukban alapvető volt, hogy ezen az úton kell elindulnia: a lány ezt egyáltalán nem bánta. Látta, mennyire élvezik a szülei az adrenalintól fűtött vadászatokat és sohasem szeretett volna kiszolgáltatott helyzetbe kerülni a veszélyes lényekkel szemben, ezért mindenképpen meg akarta tanulni, hogyan védje meg magát. Mióta az eszét tudja, harcol a rossz ellen, viszont tisztában van azzal, hogy azért, mert valakiben más gének munkálkodnak vagy valamilyen okból kifolyólag vámpírrá vált, nem feltétlenül jelent egyet a gonoszsággal. A szülei és a vadászcsapat tovább álltak, ám a Seattle-ben uralkodó helyzetet látva ő egyszerűen nem tudott elszakadni a várostól, hanem egyik lett azoknak, akik megreformálták a kastélyt, védelmi- és oktatóközponttá alakították. Megtanítja a rászorulóknak az alapvető fogásokat, viszont gyűlöli az ok nélküli erőszakot. Sok vér tapad a kezéhez és nem szeretné, hogy a kastélyban lakók rájöjjenek milyen sötét foltok rejtőznek a múltjában: családokat szakított szét a szívekbe döfött karókkal vagy éppen a farkafű-túladagolásával. Megbánta tetteit és fél attól, hogy kiderül, hogy bort iszik, de vizet prédikál, hiszen úgy érzi, megváltozott és benőtt a feje lágya. Ki tudja, hogy egy éles helyzetben is így lenne-e...