≫Mesélj nekem egy még ismeretlen történetet...  ≪ Kiskorunktól kezdve ismerjük egymást. Te anyám testvérének egy távoli rokona vagy. Mivel a családban nem ritka a furcsa házasságok kötése (lásd a nagyszüleim esetét, akik unokatestvérek voltak), még ha nem is szorosan, de van köztünk rokoni kapcsolat. A születésem napján eldőlt, a férjem leszel. A koven törvényei, szokásai szerint vérfertőző kapcsolatról szó sincs. A tisztavérű boszorkányok alkotta társadalmi réteg annál inkább egy előtérbe helyezendő dolog. Ahogy nőttünk, belőled fiatal férfi lett, és mivel zongorázni tanítottál, rengeteg időt töltöttünk együtt. Még úgy is, hogy a húgom mellettünk volt. Köztünk, akár csak köztem és a testvérem között alig több mint hat év van. Akkor nem értettem, miért akarsz minél több időt mellettem tölteni, anyám pedig csak a veszélyforrást látta benned, valakit, aki hatalomra éhes és általam akar a koven élére állni majd megölni. Ebben talán részben igaza is volt. (Az et-ben erről az esetről részletesebben is olvashatsz.) Mindez akkor kristályosodott ki bennem, fejtettem meg titkod, amikor anyám egyik alkalommal már nem tűrte tovább szótlanul, hogy csak a hatalmas szoba egyik falának támaszkodva nézed, ahogy játszom. A húgom potenciális veszélyforrás volt, te pedig hamarosan egy gyenge ponttá nőtted ki magad a környezetemben. Bár akkor este faképnél hagytalak, és benned ezzel megtörtem valamit, valahol mélyen, nagyon mélyen, nagyon elrejtve magunkban tiszteljük és szeretjük a másikat. Amikor szembeszálltál anyámmal, kivívtad az irántad érzett tiszteletem, valami egészen abszurd és megkérdőjelezhetetlen módon. De mivel rideg, távolságtartó voltam, minden próbálkozásod ellenére a nászéjszaka mindkettőnk számára inkább lett rémálom, mint élvezetektől fűtött megpecsételése a sorsunknak. Felhagytál a próbálkozással, együtt éltünk, de gyereket sosem szültem neked. Viszont egyre jobban kezdtem hasonlítani anyámra, és mégis más voltam, mint ő. Mikor átváltozásom követő reggelen átváltoztam, bár nem nem emlékeztem, a te vérednek hála lettem az, ami. Amikor ott szembeszálltam anyámmal, fellobbant benned újra az az érzés, amiről azt hitted az évszázadok során, elveszett örökre. (Az et-ben erről az esetről is részletesebben is olvashatsz.)
Eltelt négy év, egyre inkább érzed, hogy nincs velem valami rendben, látod, hogy vívódok, hogy harcolok magammal, bár próbálom nem kimutatni a bennem mocorgó gondolatokat.  Tisztában vagy vele, hogy bár sokan elismerik, jó vezetőjük leszek, azzal, hogy csupán egy vámpír vagyok, a koven jövője nem biztosított. De látod, hogy akár új korszak is lehetne ez, ahol a tisztavérűség nem feltétel. Ezzel viszont egyedül vagy. Engem a bosszúvágyam épp úgy hajt, mint a kétségbeesésem, hogy a koven kitagad. Ellenségnek érezlek, hisz erősebb vagy, mint én. Nekem nincs erőm, neked van. Bár nem tudok róla, egyre azon vagy, hogy te legyél az, aki visszaadja azt nekem. De félsz anyámtól és tudod, én sem mennék bele egykönnyen, hisz azzal nyíltan kimondanám a nyilvánvalót. Valójában az egyik legfontosabb ember lettél az együtt leélt évek alatt az életemben.

Azt szeretném, ha a kapcsolatuk lassan forrna ki, sok vita, egyezkedés, harc színesítené. A történetük további része nem kötött, meggyőzhető és nyitott vagyok minden ötletre; szeretném, ha kreatív lenne a leendő user ilyen tekintetben és merné saját ötleteit kiaknázni
A név teljes mértékben alku tárgyát képezi, hisz a történetemben is csak a „férjem és a fiú, férfi” jelzőkkel illettelek. A pb csak ötlet,  de meggyőzhető vagyok ezen a téren is.

Érkezésed nagyon várom, gyere hamar!