Mystic Falls

Minél távolabb kerültem a várostól annál megkönnyebbültebb lettem. A problémák már nem is voltak, és ennek következtében valamivel felszabadultabban álltam a dolgokhoz. Bulizni akartam itt de végül is a hotelnél álltunk meg. Ott is lehet ám jól mulatni ezt Carlos, és én is tudom. Az alkohol szépen lassan elkezdett hatni bennem, így már egy kisebb fajta jókedvvel szálltam ki az autóból ahogy New Orleans-ba értünk. Itt a hotelbe volt egy számomra fenntartott szóba így még csak azon sem kellett izgulnom, hogy nem lesz hely, ahol esetlegesen mulatnánk Carlos-al.
Már eléggé kifogytunk az alkoholból, így rendeltem a szobába egy pár üveggel. Eddig még nem sok időt töltöttem a városba érthető okok miatt, de mégis szerettem idejönni néha. Akár csak pár napra...
- Itt is volnánk! - Vigyorodtam el Carlos felé fordulva, ahol beléptünk a szobába, és becsuktuk magunk mögött az ajtót.

Hiába dolgozott már bennem az alkohol még ez sem volt hatással a vezetésemre. Legalábbis nem kötöttünk ki semmiféle árokban és a cél gondolom ez volt. Bár, ha ki is kötöttünk volna nem hiszem, hogy akkora bajunk esett volna. Mondjuk, ha balszerencsések vagyunk pont mindkettőnk mellkasába beleállt volna egy fadarab és akkor ennyit az egészről. De mindenféle probléma nélkül haladtunk át New Orleans határán. Már a határban éreztem, hogy igazán jó szórakozásban lesz részem, amíg itt fogok tartózkodni.
Nem kívánkoztam még egy szórakozóhelyre ezért inkább rögtön a hotelhoz hajtottam. Az alkoholt ott is el tudjuk fogyasztani sokkal nyugodtabb körülmények között.
Szépen lassan elértünk az egyik szobáig, aminek ajtaját szinte rögtön be is csuktuk magunk után. A lehető legközelebb léptem a barna hajú szépséghez, miközben szemeimmel újból végigmértem. – És mit szeretne a kisasszony? – Kérdeztem halvány vigyorral az arcomon.

Neki se nagyon volt kedve már más szórakozó helyre menni, ebben egyetértettünk. Úgy érzem mi anélkül is jól fogunk szórakozni... vagy nem, bár nem hiszem, hogy az előfordulna. Én minden helyzetből kitudom hozni a legjobbat, így ez most sem lesz másképp. Jól fogok szórakozni és kész! Ez ilyen egyszerű...
Amint becsuktam magunk mögött az ajtót, már lépett is hozzám közelebb, és feltűnően végigmérte alakomat újra, ami egy kisebb fajta vigyort csalt az arcomra. - A kisasszony nagyon sok mindent szeretne, a lényeg, hogy jól szórakozzon! - Mondtam úgy mintha másról beszélnék, és csúsztattam hirtelen tarkójára kezemet, és húztam közelebb arcát az enyémhez, miközben arcomon már ugyanúgy ott volt az a széles vigyor. - Például ezt is szeretné... - Halkultam el a végére, és tapadtam ajkaira szenvedéllyel, szinte már követelve.

Nagyon jól tudtam, hogy itt nem sakkozni fogunk vagy éppenséggel bármi ehhez hasonló hülyeség. Mert az ilyen dolgok egy Katherine-hez akár csak hasonló nővel is idő pazarlás lenne. A szépsége szinte mágnesként vonzotta a tekintetem. Nem bírtam betelni a látvánnyal. Bár mondjuk ruha nélkül sokkal jobban mutatna, de van azaz érzésem, hogy ez is hamarosan elérkezik. Mert pont velem szemben maradna egész éjszaka a ruhájában ez a hölgyemény?
– Ezen azt hiszem segíthetek. – Szórakoztatni? Nem szabta meg a határokat, szóval előttem végtelen lehetőség. Mikor apró keze a tarkómra csúszott vigyor kúszott az arcomra, hiszen tisztában voltam azzal mi is lesz itt. Mi értelme lenne a célvonalban játszadozni?
Vigyorogva kaptam őt a karjaimba, miközben szenvedélyesen faltam az ajkait. Először a hálószobát céloztam meg, de aztán rájöttem, hogy a célnak megfelel most az asztal is ezért ráültettem egy pillanatra sem eresztve ajkait miközben kezeim már elkezdték megszabadítani a felesleges ruhadarabjaitól.

Nem is nagyon ellenkezett ötletemen, nem is vártam mást. Azon csodálkoztam volna ha elutasít inkább. Már jó adag alkohol volt bennem, így az segített hogy ellazuljak, és ne gondolkozzak feleslegesen, olyan dolgokon ami csak elvonná a figyelmemet a szórakozásról.
Azt vártam, hogy a hálószoba felé indul el velem, de ehelyett az asztalra ültetett miközben egy percre sem eresztette ajkaimat, és elkezdett megszabadítani felesleges ruhadarabjaimtól. Én sem tétlenkedtem, és próbáltam legalább felsőtestéről levenni pólóját.

Nem kellett ahhoz nekem alkohol, hogy egy ilyen nőt a karjaim közé kapjak. Vagy esetleg flörtölni kezdjek vele. Nem hiába fáradtam oda hozzá.. Még mindig a szőkék a gyengéim, de volt ebben a nőben valami, ami megfogott. Nem tervezek semmi komolyat. Egyszerűen csak éreztem már abban a pillanatban, hogy megláttam.. Mi ketten nagyon jól fogunk szórakozni. Most pedig itt vagyunk egy hotelszobában. Egyre kevesebb ruhában. Azt hiszem ennél jobb már nem is lehetne.
Miután gyönyörű testét megszabadítottam minden egyes felesleges anyagdarabtól. Ajkaimmal a nyakát csókolgattam, miközben végigsimítottam a testén.

Végül is amit akartam, azt elértem, és most itt tartunk. Belementem egy egy éjszakás kalandba, és még élvezem is. Mostanában ez ritkán fordult elő, de ilyen is kell néha, nem? Semmi komoly, csak egy kis szórakozás, egy hotelszobában... semmi több.
Mert egyikünk sem akart ennél többet, ez még az égnél is tisztább volt, és jó volt ez így.
Szépen lassan mind a ketten megszabadultunk feleslegesnek gondolt ruhadarabjainktól, míg ajkaink szenvedélyesen csókolták a másikét. Közelebb húzódtam hozzá, hogy egy centi távolság se legyen köztünk, és tovább csókoltam ajkait.

Reméltem, hogy az alkohol minden gondolatát elvette attól, hogy mégis min szomorkodott akkor, amikor összetalálkoztunk. Nem akarom, hogy félúton meggondolja magát. Erőszaktevő meg még nem vagyok. Nem is most fogom elkezdeni. Megvetem az olyan férfiakat, akik képesek megerőszakolni egy nőt.. Nevetséges.
Szenvedélyesen faltam ajkait, majd mikor már egyáltalán nem bírtam magammal egy könnyed mozdulattal a karjaimba kaptam, hogy elmerülhessek benne, majd egy szempillantás alatt a falnál teremtem vele és úgy kezdtem el mozgatni a csípőmet. Nem volt bennem semmi gyengédség. De ha nem tetszik neki úgy is szól..

Itt már biztos nincs visszaút... de nem is szándékoztam meggondolni magamat. Nem az a fajta voltam aki csak úgy az utolsó pillanatban meggondolja magát. Ha meggondolom magam azt az elején teszem, és nem az utolsó pillanatokban.
Felkapott karjaiba, ami kicsit hirtelen ért, de aztán belemosolyogtam a csókba. Fél pillanat múlva már éreztem ahogy a hideg falhoz nyomódik hátam, és éreztem ahogy elmerül bennem, ami egy kisebb nyögést csalt ki belőlem. Csípőjének mozgása kicsit sem volt gyengéd, de nem is bántam, pont így volt jó. Amúgy sincs szükségem gyengédségre. Most legalábbis nincs szükségem rá.

Nem is emlékszem az utolsó pillanatra, amikor csak amolyan szórakozásból voltam egy nővel.. Többnyire mindig volt rá valami okom. Most pedig csak úgy alapon ment az egész. Azért, mert jól esik. Miért ne lazíthatnék egy napot? Nem hiszem, hogy bárki is pont ezért halna meg vagy valami ilyesmi. Amúgy sem én vagyok a világmegváltó.
Egyik kezemmel bevándoroltam formás domborulatait, miközben párszor belenyögtem a csókba, majd pedig a kezeim a fenekén állapodtak meg, amit erősen markolászni kezdtem. Örültem, hogy nem volt ellenére a durvaságom.. Most valahogy nem is volt hangulatom ahhoz, hogy gyengéd legyek. Egyszerűen nem ment volna.

Egy nap Mystic falls nélkül... csak ennyi kellett ahhoz, hogy újra helyrerázódjak. Nekem nem kellettek hónapok ahhoz hogy túltegyem magam egy csalódáson, vagy bármi ilyesmin. Jó sok alkohol, egy pasi, és már el is van felejtve minden... még Stefan is.
Kezei nem tétlenkedtek, bejárták testemet ami csak még élvezetesebbé tette ezt az együttlétet. Voltak pillanatok mikor mindketten belenyögtünk a csókba, így a végén elváltam ajkaitól, mert habár vámpír voltam mégis úgy éreztem, hogy lassan elfogy minden levegőm. Mindkettőnknek jobb volt ez a durvaság, de nem is tudtam volna máshogy elképzelni ezt. Ezek a kalandok úgysem a gyengédségről híresek, ez szinte köztudott.

Ez az egész csak erőt fog adni ahhoz, hogy újból megindíthassam a hadjáratot a drága kis öcsikém ellen. Néha nekem is kijár a szórakozás és a lazulás most pedig pont ezt teszem, de még mennyire. Egy gyönyörű nő társaságban, akit nem hiszem, hogy bárki is képes lenne visszautasítani. Még akkor is vonzana magához, ha egy sikátorban találtam volna rá valami rongyos akármiben, de meg kell hagyni sokkal jobban néz ki ruhák nélkül.
Hosszú, szenvedélyes csók után elváltak egymástól ajkaink én pedig a nyakára tértem át, amit csókolni kezdtem, majd a szemfogaimmal finoman karcolgatni kezdtem egy pillanatra sem lassítva a tempónkon.

Ezek után nem hiszem hogy majd gondot okozna az, hogy mondjuk Stefan-al szembe álljak. Bár ennek elég kevés az esélye, főleg hogy beígértük a másiknak, hogy megöljük a másikat a legközelebbi találkozásnál. Vagyis valami ilyesmit mondtam neki... Most nem tudok gondolkozni, de nem is akarok.
Ajkai áttértek nyakamra, és amint szemfogaival karcolni kezdte bőrömet, halkan felnyögtem, és egy kisebb mosoly jelent meg arcomon. Nem lassított a tempón ami miatt egyre inkább éreztem, hogy nemsokára itt a vég.

Ki gondolta volna, hogy egy ilyen törékenynek tűnő nőben találom meg pont azt, amire most szükségem van? Én nem az egyszer biztos. Nagy valószínűséggel többször úgy sem fogom látni, szóval nem igazán számít ez az egész. Még a nevét sem kell igazából megjegyeznem, mert ez nem olyan, mintha egy városba lennénk szorítva és esély lenne arra, hogy belefussak.. Hülyeség.
A vágy késztetett arra, hogy szemfogaimat ütőerébe mélyesszem. Szépen, lassan kortyoltam párat, majd pedig újból az ajkaira tapadtam érezve, hogy közelít a beteljesülés pillanata.

Elég kevés esély van arra, hogy mi valaha újra összefussunk akár a városban, akár valahol máshol a világban. Ez ilyen egyszeri alkalom, ezután pedig elbúcsúzunk a másiktól és mindenki megy a maga útjára.
Valahogy sejtettem, hogy az lesz a vége, hogy szemfogait ütőerembe mélyeszti, és kortyol egy párat a véremből, de nem bántam, sőt! Ajkai újra visszataláltak az enyéimhez, és újra megcsókoltok, amit viszonoztam neki. Ahogy a végéhez értünk, testemen végigfutott az a jóleső érzés, amit a beteljesülés okozott, és egy kisebb nyögés is elhagyta az ajkaimat, miután elváltam ajkaitól.

Nem érdekeltek a következmények. Most valahogy semmi nem érdekelt. De miért is kellene mással foglalkoznom, amikor egy ilyen gyönyörű nőt tartok a karjaimban? Semmi nincs a világon, ami jelen pillanatban fontosabb lenne ennél.
Vére kellemesen csiklandozta a torkomat. Nem azért haraptam meg, mert annyira éhes lennék vagy valami ilyesmi. Csak éreztem, hogy ez még jobban fogja növelni a bennem lévő vágyat. Szenvedélyesen faltam ajkait, mikor megéreztem, hogy teste megremeg és ezzel átlökött engem is a gyönyör és a mámor küszöbén.

Alig pár pillanattal később ő is átélte végül azt a gyönyört amit én, és levegő után kapkodva döntöttem a falnak a fejemet, lehunyva szemeimet. - Keresve sem találhattam volna, jobb társaságot nálad! - Mondtam zihálva, néhol megakadva a mondatban, és elégedetten mosolyodtam el.
Ez így volt! Nem találhattam volna nála jobb társaságot, ez most derült ki úgy igazán. Többször is összefuthanék ilyen férfiakkal, bár amúgy meg nem szokásom annyira nálam idősebb férfiakkal kikezdeni. Már csak azért is mert nem tudom megvédeni magamat velük szemben, vagyis megtudom, de ahhoz kell egy kis ravaszság persze, és sok szerencse. De most kivételt tettem, és nem bántam meg!

- Azon lepődtem volna meg, ha valami mást mondasz. - Mondtam hatalmas önelégült vigyorral az arcomon, majd miután, már kezdtem visszatérni önmagamhoz a földre helyeztem ezt a szépséget és akaratlanul is újból végigfuttattam rajta a szememet, mintha örökre az emlékezetembe akarnám vésni, de valószínűleg, már holnapra elfelejtem. Na, jó az azért túlzás lenne. Egy ilyen jó kis estét nem fogok egy könnyen elfelejteni, de utána sem fogok rohangálni, mint valami idióta, hogy még egy estét csak még egyet. Bőven beérem én ezzel is. Nem vagyok azért annyira telhetetlen! Továbbra is gyönyörködtem a lány szépségeben, akit láthatóan ez különösebben nem zavart.

- Szeretem azt mondani, amit mások hallani szeretnének! - Mosolyodtam el halványan. Ezek után többször is végigfuttatta rajtam tekintetét, de ez nem különösebben zavart. Főleg, hogy úgy tűnt, tetszik neki amit lát, és ez volt a lényeg. Elléptem tőle, és összeszedtem ruháimat, de nem vettem fel hanem ledobtam őket az ágyra a fehérneműim kivételével, amit magamra húztam.
- Nem tudom neked mi a terved.. de én maradok még egy kis ideig kijózanodni, és reggelre már itt se leszek.. - Dobtam le magamat az ágyra és onnan figyeltem a férfit, végül inkább úgy döntöttem vissza veszem a többi ruhámat is. Felőlem aztán maradhat is, vagy elmehet, a lényeg hogy külön utakon járjunk pár óra múlva.

- Én pedig szeretem, ha azt mondják, amit akarok. - Vigyorogva még párszor végigfuttattam rajta a tekintetem, majd mikor öltözködni kezdett én is összeszedtem a ruháimat és egytől egyig felhúztam. Szép volt jó volt, de ennyi. Nem terveztem, hogy itt töltöm az éjszakát inkább még járom egy kicsit az éjszakát vagy valami ilyesmi. Egy kis szórakozás soha nem árt.. Bár voltaképpen már bőven volt benne részem, de még egy kicsit lazítani, akarok mielőtt visszatérnék a bátyám tönkretételéhez.
- Hát azt hiszem erre a folyamatra magára hagyom, szépségem. - Kacsintottam rá, majd megindultam az ajtó felé és egyszerűen kiléptem rajta, hogy meginduljak az éjszakába. Hiszen még koránt sem ért véget..