Meghaltam.
Oké, oké, igazad van, nem lehet így kezdeni egy történetet. Nekifuthatok még egyszer?
Egyszer hallottam egy viccet, így szól: Egy ember elmegy az orvoshoz. Azt mondja, depressziós. Hogy az élet kemény és kegyetlen. Egyedül érzi magát a fenyegető világban. Az orvos azt mondja:
"A kezelés egyszerű. A kiváló bohóc, Pagliacci ma este épp a városban van. Menjen el a műsorára, az majd felvidítja."
Erre az ember könnyekben tör ki:
"De doktor úr, én vagyok Pagliacci!" Jó vicc. Mindenki nevet. Taps. Függöny...

Szerettelek. Szerettelek, amennyire csak szeretheti nő a férfit, feleség a férjét, hívő a bálványát - szerettem ahogy intelligens tekinteted kékjét rajtam nyugtatod, fényében pedig örömet, vágyat, birtokló gőgöt és szerelmes alázatot találok; Szerettem ahogy szólsz, nevetsz és érintesz: közelséged a biztonságot jelentette, az embert kire rá merem s rá akarom bízni szívem, testem és szellemem. Te voltál a mindenem és a Minden, de...Tessék, több mint nyolcszáz évvel később is van egy "de", ahogy nyolcszáz évvel később az irántad való érzelmeim még mindig széles skálán mozognak - több bennem a gyűlölet, mint a szomorúság, jobban tudok vágyni, mint amennyire hiányzol... Ám a szeretet ellentéte nem a gyűlölség, hanem a közöny. Jó volna végre közönyösnek lenni.
A tavad nyugodt felszínét fürkészve minden alkalommal megelevenedik a múltunk, megelevenedik az az este...
"Tiszteld az isteneket, kerüld a rosszat, és légy bátor." Ez a druidák erkölcsének három alappillére, igazam van? Gondolod bátorság volt a részedről, a rossz elkerülése részükről, az isteneknek pedig tetsző? Hatalmad bölcsője kiömlött véremen emelkedett - a sikoltozástól elrekedő hangon is egyre csak a segítségedet kértem, ha már nekik hasztalan könyörögtem az életemért. Az állatokat gyorsan ölik le, villanásnyi fájdalom s már el is pattant a lélekhúr - engem hosszan, sokáig s perverz örömmel kínoztak.. A szívemet viszont te vágtad ki. Hagytad. Engedted megtörténni. Nem tettél semmit - s ezzel azt hiszem a legtöbbet: elárultál.
Nem vagyok elég erős, hogy megtörjem az átkodat. Igazság szerint ha elég erős lennék, követném a te példádat, kedvesem: nem tennék semmit. Meg sem próbálnám.

A balomon pöffeszkedő iparmágnás rideg fényű tekintetében elégedettség ragyog - diszkrét, lágy mosollyal ajándékozom meg, s bár tudomást nem veszek a mögöttes tartalomról, tisztában vagyok vele, hogy a fényűző győzelmi partit követően megünnepelné kettesben is a sikert. Ha nem volna körülöttünk ilyen sok figyelő szempár, sóhajtva forgatnám meg a magamét: ez itt a 21. század, az egyenjogúság és a technikai vívmányok kora - mára már nem egy férfi nagylelkű védelme jelenti számomra a kényelmet, melyért cserébe tudással és a testemmel fizetek. Ne nézz így rám, ennyire ítélkezően tudod, hogy igazam van: a lelke mélyén mindenki, férfi és nő egyaránt kurva - csak az árról vitatkozunk.
Előnyös külsővel ajándékozott meg az élet, simulékony természettel s elegendő értelemmel, hogy ne hagyjam magamat kihasználni. A kötődésre való természetes vágyat a druidák pengéje nyomorította meg bennem - volt időm gondolkodni azon, hogy miért pont engem választottak: talán ők már tudták, amit én még akkor csak sejtettem a rámtörő émelygésekből... Nem kesergek a magzatért, akit velem együtt gyilkoltak meg - múltja még nem volt, jövője már nem lehetett, s talán jobb is így: félő, hogy a következő rituálén az apja őt áldozta volna fel.
Időről-időre hosszú álomba merülök, majd kóborlok, utazom a világban századok óta - mióta gépmadarak vannak az égen, nyilván sokkal gyorsabban tudok haladni: halmozom a tudást, s nem avatkozom a helyi közösségek dolgaiba kivéve, ha druida is szerepel az egyenletben... Hiába tudom, hogy a természet egyensúlya okán valahol a világban megszületik egy gyermek csuklóján a jellel, valahányszor elpusztul egy a tizenkettőből: a halott druida a jó druida.
Jelenleg a magánszektor szinkrontolmácsa vagyok, évente egyszer, legfeljebb kétszer a rendőrségnek nyújtok segítséget a kihallgatásoknál: ha valaki egyszer venné a fáradtságot, és utánajárna annak a rengeteg nyelvi diplomának... Ám megbízóim nem ilyen körültekintőek és alaposak, a siker, a vagyon, a hatalom megszerzése minden percüket és gondolatukat leköti - vajon ha tudnák, hogy emberáldozattal felgyorsíthatják mindezt, ők is lemészárolnák a szeretteiket?