≫Mesélj nekem egy még ismeretlen történetet...  ≪
Lakótársak vagyunk egy ideje. Mi hárman, merthogy van egy tündéri kislányod is. A barátnőd a szülésbe halt bele, de erről többet sosem árultál el, én meg nem nyúztalak. Neked kellett valaki, aki vigyáz a gyerekre, míg te a dolgaidat intézed, nekem meg egy hely, ahol lakhatok, mivel mostanság a pénzügyi helyzetem nem alakul túl rózsásan. Azt nem engedhetem meg magamnak, hogy New York belvárosában egyedül vegyek ki egy lakást. Tehát így állunk. Egyébként egész jól kijövünk egymással, már amikor nem kritizálsz valamiért. Általában a ruhatárammal van bajod, de nem is csodálom. Láttál már otthon szakadt melegítőben meg trikóban mászkálni, félig kómásan, ahogy a kávémért harcolok meg a kávéfőzővel. Kócosan, smink nélkül, veszettül másnaposan. Én is végigasszisztáltam már pár csúnya reggeledet. Aztán egy reggel a te ágyadban keltem és hamar rájöttem, hogy a legnagyobb ostobaságot követtem el, amit csak lehetséges volt a mi kapcsolatunkban. Azóta valahogy semmi sem klappol, igyekszem elkerülni téged, de a lányod miatt ez aligha lehetséges. Mégis úgy látom, te elég lazán veszed a helyzetet. Látszatra.
Egyébként nem csak kritizálni szoktál, néha elég pár szó a szádból és máris motiváltabb vagyok, mint pályafutásom kezdetén. Lehet rád számítani, eddig még sosem hagytál engem cserben. Csak ne lenne ilyen kínos a helyzet. Miközben én tudom, hogy te még mindig a halott barátnődet és gyermeked anyját gyászolod, én elkezdtem beléd habarodni. Újabb hiba a listán. Na de meddig gyűjtjük még a pontokat, mielőtt tiszta vizet öntünk a pohárba?

//Nagyon várlak, fontos szerepet szánok neked a karakterem életében, mivel hogy lényegében együtt is élnek. A név változtatható, a pb-t szeretném ha maradna, de ha nem szimpi, leválthatod.  Nem szeretnék minden áron szerelmi sztorit belőle, plátói szinten is megrekedhet a dolog. Ahogy alakul. Siess.