≫Mesélj nekem egy még ismeretlen történetet...  ≪ Valami hatalmas trauma érhetett téged a múltban. Hiába öltöd magadra a nemtörődöm, cinikus humort pufogtató férfi álcáját, én átlátok rajtad. Már lassan egy hónapja hozzám jársz hetente kétszer terápiára. De abban az egy órában sosem szólsz egy szót sem vagy semmitmondó témákat hozol fel, esetleg az én magánéletembe igyekszel belemászni. Mintha az egészhez nem lenne semmi kedved. Holott szerintem csak félsz megnyílni előttem. Valamiért mégis felkerestél engem és mindig felbukkansz a megbeszélt helyen. Szóval ha törik, ha szakad, elérem, hogy végre kiadd magadból a fájdalmat. A tekintetedben látszik, hogy keresztülmentél valamin, amit nem tudsz feldolgozni. Engedd, hogy segítsek. Az, hogy felkerestél, már félsiker. Ezt én is mindig elmondom. Már csak szóra kell bírjalak valahogy, miközben minden erőmmel azon vagyok, ne pofozzalak fel a sokszor faragatlan, sőt olykor kéjenc beszólásaid miatt. Van benned valami, ami már elsőre megfogott. Természetesen tartom a kellő távolságot, de elég nehéz az egyre inkább feltörő érzéseknek megálljt parancsolni, pláne, ha a páciens - ez esetben te - ennyire...nos, közvetlen. Egy dolog biztos: kiderítem, mi ez a kettősség benned. Teljesen egyértelmű, hogy mélyre temetted magadban a múltad egy szeletét, amit egy részed ugyan nem szeretne kiteregetni, de egy másik csak arra vár, hogy a felszínre hozza végre és megkönnyebbüljön. Rám számíthatsz.

// Semmit nem szeretnék megszabni ezen kívül, a karakter sötét múltja is teljesen rá van bízva, viszont örülnék, ha a pb maradna. Idővel tényleg szerelmi sztorit szeretnék kialakítani velük, ahogy azt jeleztem is. Remélem, mielőbb megérkezel, és akár ember, akár természetfeletti leszel, hiszem, hogy érdekes történetet tudunk kialakítani. //