≫Mesélj nekem egy még ismeretlen történetet...  ≪ Évek óta te vagy az első, aki komoly veszélyt jelent rám. Képes vagy a fényben járni anélkül, hogy megneszelném, de ami rosszabb, hogyha egyszer az árnyékba veszel, oda minden törekvésem, hogy megszabaduljak tőled. Pontosan ezért tartalak szemmel téged én is. Persze tudsz róla, pont te ne tudnál? Nem egy emberemet intézted már el azért, mert túl óvatlan volt, és egyszer hozzám is vészesen közel jutottál. A saját halálomra évszázadok óta nem kellett gondolnom, de nem tagadom, hogy megfordult a fejemben, hogy máskor nem lesz sem szerencsém, sem olyasvalaki mellettem, akit a saját boldogulásomért könnyedén a karjaidba lökök, hogy magamat mentsem.
Követed az őseid intelmeit, régimódi nevelést kaptál és jól kitanítottak. Ők tettek téged gyilkossá. Azt hiszed, ha vámpírokat ölsz azzal a természet rendjét billented helyre, pedig csak magadnak ártasz vele. Egyre csak jobban bekebelez a sötétség, mígnem teljesen megszűnsz létezni. Remélem, még azelőtt, hogy újra az életemre törnél. De ugye ez is csak hiú ábránd. Jól tudom, hogy követsz, még most is. Moszkva és Párizs után Amerikába is utánam jöttél. Végezni akarsz velem, de talán van valami, amit nálam is jobban akarsz...
Arrogáns vagy, szívtelen és rettentő ravasz. Képes vagy az én fejemmel gondolkodni, ezért űzzük még mindig ezt a véget nem érő macska-egér játékot. Ha megtudod, még azt is letagadom, hogy valaha gondoltam rá, de méltó ellenfélnek tartalak. Olyannak, akinek a vérével festeném vörösre az összes ellenségem sírját.

//Nagyon várom az urat, pörgős, fordulatos szálakat szeretnék vele, nem baj ha megdolgoztat. A pb-t szeretném, ha maradna, de nem létszükséglet.