|
Elküldésének ideje ♛Hétf. Szept. 04, 2017 2:34 am Ugrás egy másik oldalra ♛ | Csodaszép Neved ● ● nomen est omen ● ●
≫kor ≪ 82
≫faj ≪ vámpírboszorkány
≫Szerepkör ≪ frenemy
≫play by ≪ Dakota Johnson (változtatható)
≫foglalkozás ≪ -
≫várja ≪ Noah Christianson
| |
≫Mesélj nekem egy még ismeretlen történetet... ≪ 1951-ben, New York-ban futottunk egymásba először, de találkozásunk nem volt zökkenőmentes. Az erődet még csak akkor próbálgattad, tanulgattad kezelni és feszegetted a saját határaidat. Azt viszont mondanom sem kell, hogy megpróbáltál palira venni. Akkor 17 éves fejeddel nem is vártam többet tőled. Amire viszont te nem számítottál, hogy bennem aztán emberedre találsz. Nem volt egyszerű életem, ezért láttam benned potenciális veszélyt, mert nem egyszer gyűlt már meg a bajom a boszorkányokkal, és emiatt próbáltalak meg megölni. A tervem viszont nem épp úgy sült el, ahogy gondoltam, mert nem tudhattam, hogy azelőtt valamilyen okból tetszhalott állapotba küldted saját magad (hogy milyen okból, azóta sem tudom, talán menekültél, bujkáltál valaki elől a franc se tudja). Utána a szervezeted nem szuperált túl jól, így nemes egyszerűséggel a vámpírvérhez nyúltál, mint a gyógyulás biztos módszeréhez. Amint felébredtél, pontosan tudatában voltál annak, hogy mi történt veled és darabokra akartál szaggatni, végül beletörődtél, hogy vagy a halált választod, vagy vámpírrá leszel. Utóbbit választottad, engem pedig a kezdet kezdetén nem egyszer próbáltál meg eltenni láb alól, ám ahányszor sikerült átütnöd a mellkasomat, én is hasonlóképp cselekedtem. Már nem támadás volt ellened, csak a saját magam védelme. Az egyetlen probléma csak az volt, hogy hiába voltam erősebb és gyorsabb nálad, a vérszomjadat muszáj volt csillapítanod. Bár sosem vallanám be, hisz a lelkiismeretemnek még a létezését is tagadom, de valójában a kötelességtudatomon felül a bűntudatom volt a másik, ami arra ösztökélt, hogy valahányszor visszaverjem a támadásodat és föléd kerekedjek. Bár be kell vallanom, nem csak időtöltésnek volt jó, de szórakoztatott is egy idő után. Végül összekovácsolódtunk, s habár nem a hétköznapi értelemben, de jó páros lett belőlünk. Most viszont egyetlen szó nélkül léptél le Mystic Fallsba, hogy pontot tehess végre egy számomra ismeretlen régi ügy végére és megnyugodhasson a lelked annak biztos tudatában, hogy minden tőled telhetőt megtettél és bosszút álltál. Én erről a hadjáratodról és annak okairól tényleg semmit sem tudok. A saját piszkos ügyeidbe valamiért nem szívesen vonnál bele, csakhogy nekem erről más a véleményem, ezért is indulok utánad. Bár nem értem, ez miért is lepne meg téged. Egyáltalán hogy gondoltad ezt? Lesz mit megmagyaráznod, ha megtalállak, az egyszer tuti. Márpedig meg foglak, záros határidőn belül, azt biztosra veheted!
/Egykor az ő keresettjeként érkeztem, de mivel a karakter törlésre került és nekem szükségem lenne rá, úgy gondoltam, újrahirdetem. A pb teljes mértékben a megalkotóra bízva, ahogy a név is. Ha megjelennél, kérlek dobj hozzám egy pm-et! /
|
|