Hangtalan léptekkel oson lefele a lépcsőn egy tarka, jellegtelen külsejű macska. Ez nem szokatlan kép, hisz sok emeleti lakásban résnyire nyitva hagyott ablak jelenti ezen állatoknak, hogy kóborolhatnak kicsit, tudják, hogy visszatérnek. Hacsak nem történik valami szerencsétlenség. De eme szőrgombóc nem tartozik senkihez sem, szabad, amennyire csak lehet, és rettentő elfoglalt. Hiszen, ha valaki figyelne az éjszaka csendjében a szőrzsákokra, láthatná, hogy szájában nem egy kövér egeret cipel, hanem egy csinos aranyláncot, még csinosabb függővel. Ez valami cirkuszi trükk? Valamelyik gazda ügyessége, és kitartása hozta az ajándékot? Netalántán szarkának képzeli magát?
Az igazság sokszor még ennél is bonyolultabb
A bársonytalpak puhán érkeznek a talajra az utolsó pár méternyi magasság után, és folytatják céltudatos utukat a sikátor felé. Ott ugyan nem várják kövér egerek, szerencsére még a Hold fénye sem. Amint ugyanis a sötétség teljesen ellepi, a macska helyére egy nyurga, komisz képű alak kerül. Eltűnik a szőrmebunda, a puha tappancsok, helyette a maga negyvenkettes lábával áll a talajon, és arra lehuppanva, ruhába bújtatva húzza ki a zsákmány többi részét a rejtekhelyről. Mivel nem első körrel alkotott, így van ott bőven, többszöri fordulóval szerezte be magának azt, ami csak megtetszett, és amit persze el is bírt, mert mégiscsak fura lett volna, ha macska mászik fel, azonban kifele egy ember mászik le a lépcsőn. Akármennyire is már benne vannak az éjszakában, itt még van forgalom, elvégre majdnem a belvárosban pihen a lakás, az utcák nem alszanak teljesen, de a kóbor állatokra szerencsére kevesen figyelnek. Volt, hogy egy csapat éjszakai pillangó lépte meg őt, és kezdte a gügyögést és a simogatást, amit hangulatától függően tűrt, vagy elutasított, de senki sem akarta meglepve hazavinni őt. Persze van, hogy máskor saját, emberi képében távozik, de ez mind más és más történet. Ő pedig nem most kezdte.

Ebben a pillanatban elégedett, és boldog, amiért a mocskosul unalmas, és alulfizetett munkája mellett lesz kiegészítés. Nem feltűnösködik, nem vezet méregdrága autót, inkább gyűjtöget, hogy majd mikor úgy érzi, véget vethet ezen életének, és másutt, másképp kezdhesse újra. És így is, egy szorgalmas, kis lábon élő fiatal férfinak tartják, aki milyen ügyesen él egyedül, még a nyári nyaralásra is futja neki, nem pazarol, takarékoskodik. Dagad a mája, és egyben ki is szakad az elfojtott nevetéstől, de csak kihúzza magát mindig, és nagyot mosolyog.

Ő Ezra, aki minden tekintetben izgalmas arc, ha úgy nézik, tele titokkal, de annál több mókával.
Gyermekkorában sosem volt tisztában képességével, még a szülők sem, akik boldogságban, majd kisebb káoszban nevelték őt. A sok új arc nyomására, először csak éjjelente, álmában jelentkezett a dolog. Sokszor ébredt az udvarban, sokszor volt fura álma, amelyben túrázott, de sosem kötötték természetfeletti dolgokhoz. Járt pszichológusnál, aki megállapította, nehezen viseli, viselte a sok új rokon megjelenését, hagyják rá, majd kinövi. Aztán, amikor valóban kinőtte, fel is ismerte, hogy ő más, mint a többi. Akiket gyermeki fejjel beavatott abba, hogy ő szuperhős kinevették, vagy ráhagyták képzelgésnek. De hát ha egyszer nem az volt..! Csak nemigen tudta bizonyítani. Elvégre, az iskola nyilvános hely, a közönég nem kellett számára, aztán végül a vágy is elmúlt, és megbizonyosodott róla, ez az ő tökéletes titka lesz. Már a kamaszkor végén volt, amikor önmagától, bármiféle nyomás nélkül képes volt valamely állat bőrébe bújni. Többnyire apróbb emlősök, kutya, macska, mókus, vagy épp egy egér. Manapság sem széles a skálája, és bár azóta már tisztában van azzal, hogy nem szuperhős, mégsem nyílt meg előtte az út, amely teljesen felnyitotta volna a szemeit. Valami mindig hiányzott.

Meg nem értett lélek volt mindig is, és hamar el is hagyta a szülői házat. Túl hangosnak tartotta, kicsinek, és zsúfoltnak, hiába volt hatalmas az alapterületen, tágas szobákkal. Sosem szerette a tömeget, és most se nagyon szívleli. Szeret egymagában működni, és tekintve életvitelét, nem is indokolt más számára. Életvidám, könnyen kedvelhető srác, munkahelyén is igencsak szeretik őt, még ha ő nem is képes mindenkit. Válogat, és nehezen nyílik meg, főképp ezért bohóckodik annyit inkább, és beszél mindenről, hogy addig se ő legyen a téma. Hisz a sok kérdés sosem jó. Amikor a magánéletéről van szó, beállítja magát egy kissé ügyetlen, szerencsétlen srácnak, akinek semmi nem jön össze az életben. Mégse az, hogy bocs, nem akarok senkit, mert hát épp éjjelente macska képében járom a várost. Nos.. kellemetlen beszélgetés lenne. Könnyebb füllenteni, és azt mondani, ő csak létezik, és majd lesz valami.
Nem kér sokat az élettől, csak a kis kényelmét. Miközben már zsebébe tömködi a szajrét, hogy később eladhassa, kifele tart a sikátorból, mintha csak egy kósza, sietős vizelésre bújt volna be, vagy netán egy titokban elszívott spanglira. Nem él ilyesmikkel amúgy sem, sosem volt a híve, ahogy az alkoholnak sem, de még füstölgő bűzrudat sem tömött ajkai közé. Amivel mérgezi magát, az a cukros üdítő, kávé, és gyorséttermi vacakok. Épp elegek amúgy is, amit manapság adnak, az korántsem egészséges, de ki figyeli. Lemozogja amúgy is, ha akarja, és ha épp úgy hozza ideje. Szeret utazgatni, csak még nincs sok ideje rá, ha pénz akad is, nem lehet könnyen elszabadulni úgy, hogy tudják, nem épp sokat keres, de valahogy mégis sikerül fizetnie ilyesmit. Túl sok lenne a kérdés, és felhívná a figyelmet magára igencsak. Az meg kinek hiányozna, sem a bűnszervezetek, sem a hatóságok által.
Nem akar ő gondot, nem akar bajt, csak elmulatni az időt, amit itt tölt a földön. Szórakozott, bohém létforma, néha bundában, néha bőrkabátban. Nem lehet mindenki a hatalmasok egyike, sem veszélyes éjszakai lidérc. Átlagember, némi plusszal, semmi több. Talán megkedveled te is.

Kedves Ezra!

Bocsánat, hogy megvárakoztattalak! Először is, muszáj megdicsérnem a pofiválasztásodat: ugyan inkább egy aranyos kiskutya jutna eszembe, amikor rád nézek, de a cica sem rossz választás. Az animágus különleges faj, attól függetlenül, hogy nem gyakran harapnak át torkokat és nem operálnak varázslattal, szerintem sok lehetőség van bennük. Bárhol ott lehetnek, lehet, hogy észre sem vesszük őket az állati alakjukban: ez egy tolvaj esetében plusz nyerő tulajdonsgág.
Szimpatikus fiú vagy, kedvesnek és aranyosnak tűnsz, mintha semmi baj sem lenne veled. Felüdülés volt egy ilyen jellemet látni, néha jól esik a megerősítés, hogy vabbak még egyszerű, normális emberek. Oké, a foglalkozásod nem mindennapi, de ennyi különlegesség lehet, hogy még szükséges is.

Mi mást mondhatnék még? Engem megvettél, tetszik a stílusod és szépen fogalmazol, szóval menj, foglalózz és irány a játéktér! Jó szórakozást!