|
Elküldésének ideje ♛Hétf. Május 01, 2017 7:43 pm Ugrás egy másik oldalra ♛ |
≫kor ≪30 körül jársz, és kb fél éve vagy vámpír
≫faj ≪ Vámpír
≫Szerepkör ≪ volt mentorom... de csak ennyi?
≫play by ≪Ricky Whittle
≫foglalkozás ≪ -
≫várja ≪ Én
| |
≫Mesélj nekem egy még ismeretlen történetet... ≪A kapcsolatunk szoros barátságon alapul, ami alig öt éve kezdődött, amikor a városba érkezvén a barátaim lemészárolta egy vámpír éjszaka. Te a kórházba azt mondtad, egy vagy azok közül, akik nem voltak ott, mert nem tudtak velünk jönni, holott csak egy idegen voltál, akiről fogalmam sem volt, hogy mit akar. Először ellenségesen viselkedtem veled, majd rájöttem, te ismered a világot, tudod, mit rejt az éjszaka sötétje, és segítettél feldolgozni mindazt, ami történt. Csak te tudod a teljes történetet, csak neked meséltem el, s mikor a kórházból kikerültem, feltétel nélkül fogadtál be a csapatodba, és segítettél felkészülni a túlélésre. Megtanítottad, hogy védhetem meg magam, s végül elengedtél, mikor már úgy láttad, kész vagyok megállni a saját lábamon, a védelmező szereped viszont képtelen voltál eldobni magadtól. A barátságunk túl szoros lett, hiába a rengeteg kellemetlen helyzet, amiért egyikünk sem mert lépni a nyilvánvaló felé. Elhagytam hát a csapatot és visszatértem a városba, élem az életem, lepaktáltam ugyan olyanokkal, akiket meg kellene ölnöm, de én emlékszem mit tanítottál. a túlélés fontosabb, mint a hiúság vagy a harag. De most nyomomba szegődtél, és el akarsz tántorítani ettől az élettől, mondván, lepaktálhatok az ördöggel, de azzal magamnak csak árthatok. Mindeközben az hozott ide leginkább, hogy féltesz, hogy két év után sem tudsz elfelejteni, és az, hogy a szüleid annyi év távolság után megtaláltad, de holtan végezték, s a régi csapat, ahol megtanítottál minden oda tévedőt a túlélésre, egyszerűen szétesett, és ennek is én vagyok az oka, mert képtelen vagy a távolságot feldolgozni. A ragaszkodásnak egy oka van igazán a nyilvánvaló érzelmek mellett, a húgod, akit elvesztettél, és aki vehemenciájában hozzám nagyon hasonlított, s akire minden nap emlékeztettelek, mikor melletted voltam. Csakhogy valami változott. Egy vadászat után már semmi, te sem voltál ugyan az. Vámpírrá változtatott valaki, fogalmad sincs ki, miért és hogyan. Most pedig ismét utamba sodor a szél. De nem biztos, hogy jól fogom fogadni azt, amivel még te is harcolsz. A vérszomj az, amivé váltál. A múlt további részét nem akarom megkötni, azt rád bízom, miért lett belőled vadász. Az előtörténetemben még olvashatsz a kapcsolatunkról egy keveset. A név változtatható, a pb-nek örülnék, ha maradna. Nagyon várlak
|
|