Kedves Katherine!

Az adminokkal közös és egyöntetű döntésre jutottunk a karakterlapoddal kapcsolatban. Kezdetben reménykedtünk, hogy végre köreinkben köszönthetjük újra Miss Pierce-t, de sajnos ez nem most fog bekövetkezni.
Úgy érzem, hogy ha harmadjára sem sikerült olyan karakterlapot hozni, ami méltó lenne Katherine-hez és nyugodt szívvel engedhetnénk a játéktérre, akkor felesleges tovább próbálkozni. Már ez is elég erőltetettre sikeredett. Egyrészt még mindig érződik rajta, hogy nem igazán tartod kézben a karaktert, másrészt átírás.
Nem győzöm hangsúlyozni, hogy kétszeri figyelmeztetés után (amit a lopott karakterlap és a forma miatt kaptál) harmadszorra is esélyt adtunk neked, a felajánlott segítségünket pedig nem kérted.
Többször is bebizonyosodott már, hogy Kath karaktere fórumos berkekben is jól alakítható, így vannak bizonyos elvárásaink a karakter irányába, és mivel igazán meghatározó arca az oldalnak, arra jutottunk, hogy nem bízhatjuk rád.

Sajnáljuk, hogy így alakult, a lapodat nem fogadjuk el!

 
Hol is kezdhetném? 1479. június 5-én láttam meg a napvilágot Bulgáriában a Petrova család köreiben. Jómódú, nemes és gazdag családnak számítottunk, más szóval mindenki tisztelt bennünket. Atyám már gyermekkoromban tudatta velem, hogy mik is a tervei szerény személyemmel. Egy hozzánk hasonló család legénygyermekéhez férjhez adnak majd, ezt követően lefialok, ily módon tovább viszem a Petrova vért, eztán hűséges asszonya leszek a hitvesemnek életem végéig. Titkon nem békéltem meg édesapám elképzelésével, aminek tinédzserkoromban adtam hangot. Egy általunk rendezett bálon ismerkedtem meg egy nincstelen, hátrányos helyzetű ifjúval, aki még aznap este teherbe ejtett. Szüleim cudarul fogadták a hírt, már-már gyászolni kezdtek engem. Rejtegetni kezdtük a hasamat, bő ruhákban jártam, s volt mikor napokig nem mozdulhattam ki a négy fal közül. Aztán beindult a szülés.. Édesanyám kitartó volt mellettem, fogta a kezemet ellentétben apámmal, aki miután megszültem az amúgy egészséges lányomat a karjába vette az újszülöttet és elviharzott. Akkor láttam utoljára a lányomat.
A családból kitagadtak és Angliába száműztek. Egy teljesen új környezetbe és kultúrába csöppentem, de nem bántam meg. A nyelvet hamar megtanultam, fogékony vagyok az új dolgokra. Találkoztam egy Trevor nevezetű férfival, aki bár mély érzelmeket táplált irántam, mégis kedves és segítőkész volt velem. Számottevő nemesnek mutatott be, de én mégis egyetlen férfira vetettem szemet. Elijah Mikaelsonra, pontosabban a bátyjára, Niklaus Mikaelsonra. Mit is mondhatnék? Rajongtam Klausért, oda voltam érte. Tehetős család sarja volt, egy igazi úriember és ráadásul szemrevaló.. A mennyekben éreztem magam mikor vele voltam. Ámde megszokhattam volna, hogy ha megengedem magamnak, hogy boldog lehessek az élet mindig közbevág. Így volt ez most is. Klaus átvágott, nem én kellettem neki, hanem a vérem. Szörnyű dolgokat akart velem művelni,úgyhogy Trevort hívtam segítségül, aki visszajuttatott Bulgáriába, a szülőházamba. Elrettentő kép tárult elém, mikor kinyitottam a bejárati ajtót. Édesanyám a földön hevert vérbe fagyva, apám pedig a falhoz szorítva lógott egy karddal a mellkasában. Mielőtt ott hagytam volna őket, megöleltem anyám holttestét, majd csak ezt követően távoztam.
Napokon keresztül csak futottam és futottam, nem néztem hátra, csak előre. Mikor már iszonyatosan elfáradtam, csak akkor feküdtem le a fűre és hunytam le szememet. Bokrok és fák terméseiből táplálkoztam, addig a pillanatig, amíg Trevor rám nem talált és egy kunyhóba nem vitt. Ott egy Rose-Marie nevezetű hölgy már várt rám. Adott ételt, ellátott, majd megitatott a saját.. vámpírvérével. Nem hittem nekik, de mikor már saját magamon tapasztaltam a változásokat, megbizonyosodtam, hogy igenis léteznek vámpírok. Angliában is hallottam róluk ezt-azt, de nem mozgatta meg a fantáziámat. Azt állítják, hogy ha valaki vámpírvérrel a szervezetében hal meg, akkor ő is vámpír lesz, ezért felakasztottam magam. Így lettem vérszívó.
A menekülés és a túlélés voltak az egyetlen dolgok, amik a szemem előtt lebegtek. Klaus bosszút akart állni rajtam, amit nem hagyhattam, ebből kifolyólag évszázadokon át csak bujdostam és hazudoztam. A nevemet a biztonság kedvéért megváltoztattam Katherine Pierce-re, hogy a múltamból valaki, kiváltképpen Klaus meg ne találjon. Nem maradtam sokáig egy helyen, maximum 5 évig. Nem szabadott sehol se letelepednem, mert akkor érzelmi kötődést alakítottam volna ki egy emberrel és akkor még a halál se tudott volna onnan elvinni.
Ezt a szabályomat viszont megszegtem azzal, hogy Mystic Falls rejtélyes városába tettem a lábamat. Már az első napokban megismerkedtem a Salvatore testvérpárral, név szerint Stefannal és Damonnel. Mindketten egy nemes család leszármazottjai voltak, fiatalok és sármosak is.. A hatalmas birtokukon szálltam meg az engedélyükkel, és szépen-lassan a kisujjam köré csavartam mindkettőjüket. Stefan volt a visszahúzódóbb, a csendesebb és Damon volt a vadabb, komolyabb. Mindkettejük irányába húzott a szívem, nem tudtam dönteni. Az az ötletem támadt, hogy talán később tudnék választani közölük, de ahhoz hozzám hasonlónak kell lenniük. Ennek következtében gondoskodtam róla, hogy vámpírok legyenek, majd faképnél hagytam őket.
150 év múlva tértem vissza a természetfelettiek által lakott városkába, ahol rögtön feltűnt, hogy nekem is lett egy hasonmásom, Elena Gilbert személyében, akinek ereiben nem is igazi Petrova vér csörgedezett volna, ha nem a Salvatore fivérekkel esett volna szerelembe. Mily' meglepő! Tényleg sokban hasonlítunk, bár én (sokkal!) szebb vagyok nála és én nem öltözök úgy, mint egy elsőáldozó. Szabadidőmben a hasonmásomnak adtam ki magam, hogy ismét Stefan és Damon szívébe férkőzhessek, ezzel nem kis kavaródást csinálva Elenáék számára. Sajnálatos módon azonban lebuktam, és egy kriptába zártam, de önmagamhoz híven pár év múlva onnan is megszöktem.
Pechemre Klaus néhány évszázad múlva megtalált. Farkasszemet kellett néznem azzal ,aki kiírtotta az egész családomat és azzal, aki a halálomat kívánta. Rabként tartott magánál, emiatt próbáltam sokszor a saját kezemmel véget vetni az életemnek. Talán az égiek adtak új esélyt, azzal, hogy Damon kimenekített.
A további időkben utazgattam, jártam a világot, addig amíg nem találkoztam Elijahval. Még régebbről ismertem, Klaus testvére volt. Beleszerettem, gyönyörű napokat éltünk meg. Felcsillant a szememben a remény és a lelkem mély bugyraiban felpislákolt a remény apró lángja. Mivel én nem érdemlek semmi jót, ezért utazott el Elijah New Orleansba magamra hagyva. Intézkedtem, és Klaust is kiküldtem New Orleans városába, majd visszatértem Mystic Fallsba.
Egy boszorkánnyal egyezséget kötöttem, azt, hogy segít nekem vagy megölöm - az akkor már vámpír - Elenát. Mivel nem teljesítette a rá eső részt, ezért bekavartam Elena gimnazista ballagásába. Rátámadtam és fölényben voltam, de Elena ledugta a torkomon a vámpírizmus ellenszerét, így Katherine Pierce néhány évszázad múlva ismét ember lett.