≫Mesélj nekem egy még ismeretlen történetet...  ≪ Tegyük fel, hogy szerettelek. Na jó, ez vicces, mert most is szeretlek. De megöltelek. Egyszer régen egy faluban éltünk, te tanítottál, de a diák a tanár fejére nőtt, és ügyesebb lett, mint tanítója. Beléd szerettem, de eltitkoltam, viszont te rájöttél, hisz te is ugyan ezt érezted. A kissé dilis anyám jóvoltából én vámpírrá változtam, így biztosítva volt, hogy öregedésem megálljon. Neked viszont döntened kellett, és inkább lettél volna erősebb, mint földönfutó boszorkány, vagy nevezzük varázslónak, aminek akarod... Én túléltem az átváltozást, vámpírboszorkány lettem. Amikor viszont elhatároztad, hogy te is ezt az életformát akarod, a mostohaapámnak köszönhetően bökkenőbe akadtunk. Egyszerű vámpír lettél, erő nélkül. Évekig éltem még így melletted, tudván, hogy minden szavad ellenére gyűlölni akarod az életed, még ha melletted is vagyok. Öt évet húztam még ki így, de szenvedésed láttán, tehetetlenül hátat fordítottam neked. A titkot, melyet magamban hordoztam elrejtve örökre előled. Született egy lányunk, Ambrosia. Mivel tudtam, hogy a lányom meg akarom védeni a boszorkányság hátrányaitól és igazából tőled is, miután megszületett, rábíztam őt egy kedves ismerősömre, erejét elvéve tőle, öregedését jóval idő előtt lelassítva. Miért? Mert valahol reménykedtem benne, hogy egyszer még lehetünk egy boldog család.
Majd egy évszázad eltelt már, újra láttalak, megtaláltál, és mindennél jobban vissza szerettem volna kapni azt, akivé lettél. De megváltoztál, megváltoztunk. A mostohaapám a maga módján, de helyre akarta hozni a dolgot, segített volna, hogy megtörjük a nyakadba zuhanó átkot, hogy újra visszakapd az erőd. Te viszont hajthatatlan voltál. Olyasmit kértél, amit eddig nem mertél: öljelek meg. Az erőd nélkül hasznavehetetlennek érezted magad. Én pedig megtettem, amit kértél és elvettem az életed. Mivel a szívem mélyén őriztem egy titkot, a lelkiismeretem nem hagyott békén. Kikapcsoltam.
Ennek már jó egy éve. Most mégis történt valami. Egy erdőben ébredtél, tudtad jól, hogy kit keress, de nem tudtad, hogy hol. Engem, hisz emlékeid ezen része megmaradt, ahogy egy furcsa, elkapott gondolat is: van egy lányod. A sírod felett ugyanis megosztottam veled ezt a titkot, de akkor még bele se mertem gondolni, hogy valaha visszatérhetsz. Talán épp ezért érzel magadban egyfajta késztetést, hogy az életemre törj. De a terv még nem állt össze a fejedben. Vívódsz, hogy a szívedre hallgass, vagy az eszedre, hisz mégiscsak az vette el az életed, aki egykor azt merte állítani, hogy szeret. Én. És a lányunk, akit sosem ismersz meg, ha engem megölsz. És mivel az erőd visszakaptad, szinte bármire képes vagy.

// További részleteket megbeszélhetünk pm-ben. A névhez nem ragaszkodom, de a pb-hez igen, bár azt hiszem meggyőzhető vagyok Very Happy Mindenképp jelezd, ha megérkeztél, nagyon várlak már /