Nem sokra emlékszem gyermekkoromból, senki sem tudta elmondani nekem, hogy kik voltak a szüleim és miért tették azt, amit tettek, így nem is érdekelt engem, meg hát két éves voltam.. Ha nem fogadnak be az utcagyerekek, akkor nem éltem volna túl. Mindent tőlük tanultam, megtanultam, hogy hogyan kell lopni, hogy hogyan kell meglógni a rossz és gonosz felnőttektől. Aztán mikor öt évesen kipróbáltam rabolni egy férfit, akkor az elkapta a kezemet és felemelt a földről, mintha csak egy tollpihe volnék, bár olyan sovány és gyenge voltam, hogy nem is csodálkozom azon, hogy ilyen könnyen ment neki. Megakart büntetni, röviden: levágni a kezemet, de ekkor megszólaltam, hogy szép minta van a kezén és ekkor tört meg  a hűvösség.. Elmosolyodott, megetetett és azután ő nevelt és tanított engem mindenre.
Nem is tudtam elképzelni, hogy léteznek a vámpírok, míg saját szememmel nem láttam őket. Emlékszem az elsőre, 1854. London. Épp akkor utaztunk Németországból oda, hogy rajtaüssön egy csapaton, akik már nagyon rég óta bosszúságot okoztak neki. Természetesen nem akarta, hogy vele tartsak, szerinte még túl gyenge és törékeny voltam, de hát én sosem fogadtam sót neki, így besurrantam és saját két szememmel láttam, ahogyan megkaróz egy vérszívót. Hat évesen már tudtam, hogy egy napon olyan erős és határozott akarok lenni mint ő, hogy megakarom szabadítani a világot a vámpíroktól és az összes többi alávaló természetfeletti lénytől, akik veszélyesek az emberekre. Természetesen nem örült, hogy végignéztem azt a jelenetet, de utána már még keményebben edzettem és küzdöttem.
Edzettem, mindent megtettem, hogy erős és fürge legyek, már tizennégy évesen el is vitt végre magával vadászni, és élveztem, élveztem ahogyan irtottam ezeket a semmirekellő lényeket.. De még nem váltam az ötök egyik tagjává, még nem vehettem át a helyét egyiknek sem, mert mindegyik életben volt, azonban mindig is abban reménykedtem, hogy John nem fog meghalni, legalábbis nem olyan fiatalon.. De egy évvel később egy vérfarkas telihold idején széttépte. Szerencsém volt, mert kificamodott a bokám és beleestem egy gödörbe és nem tudtam ott lenni, de ha.. talán nem történt volna ez, akkor John még élne. Aznap váltam az ötök egyik tagjává, majd két évig végeztem a feladatomat, amíg nem találkoztam egy átkozott varázslóval. épp John halálának évfordulója volt és nem volt valami jó kedvem sem, de azt, hogy kispadra küldött, nem igazán tetszett.. Egy varázslattal nem is tudom mennyi időre, máig kómába estem.


Újra átéltem, minden egyes nap John halálát, hallottam a halálsikolyát, ahogyan próbálja megölni a farkast, majd a gödör, amiben voltam megtelt vérrel és a hajamnál fogva tépett ki onnan John testének maradványa.. Minden egyes nap ezt álmodtam, majd mikor véget ért újra kezdődött. Talán ez másokat megtört volna, talán ennek meg kellett volna bomlasztania az elmémet, de nem, én nem adtam fel, ez mind csak inspirált, hogy megöljem azt a nyomorult lelket, hogy örök kárhozatra juttassam, mert addig nem nyugszom, míg meg nem halt. Aztán egyszer csak mintha elvágták volna a filmet, éreztem, hogy szemhéjam lassan kinyílik és újra látni, egy lánnyal találom szemben magam. Igen, egy alig hatvan kilós kis szőke tündérnek nézek ki, de nem vagyok az, megragadom a torkát és jó erősen megszorítom.
- Milyen évet írunk? - kérdezem halkan és rekedt hangom. Ő csak fuldoklik és rájövök, hogy a válasz azért nem érkezik, mert nem tud megszólalni, így lazítok a szorításon. Még nem kell megölnöm, még nem szedtem ki belőle mindent, amit akartam.
- 2017, segítened kell megölni Sedrick-et.. - mondja halkan, én pedig elmosolyodom, majd másik kezemet bevetve egyszerűen eltöröm a nyakát, felkelek és leporolom magamat. - Sajnos egyedül dolgozom. -  elindulok az éjszakában a több, mint száz éves ruhában, mert jelenleg egy dolog hajt.. Mi lenne az? Hogy Sedrick vére fesse be a ruháimat, hogy lássa mire vagyok képes és hogy mit fogok tenni? Lassan és kegyetlenül juttatom a túlvilágra, nem részesülhet gyors halálban, sokkal rosszabb érdemel...

Kedves Ametis!

Nem csak a neved különleges, hanem igazán egyedi arcot is választottál a karakterednek, még sehol se láttam őt. Amikor először megláttam az avatarodat, akkor bevallom, hogy nem gondoltam volna, hogy ilyen ártatlan és bájos arccal majd egy vadász köszönt vissza rám.
Kíváncsian vártam azt, hogy miért lett belőle vadász, vagy éppen mi hajtja őt, hogy kitartson, milyen jellem társul hozzá, amire részben választ is kaptam, részben nem, de ami itt nem derül ki, arra a játéktér remek lehetőséget ad, hogy megmutasd és elkápráztass másokat Azt kell mondanom, hogy nem lesz könnyű dolgod, ha Sedricket szeretnéd megölni, de ettől lesz még izgalmasabb az élet, hogy nem mindig mindent könnyű elérni.
Nem is szeretnélek tovább feltartani, mert a karaktered elfogadva, viszont szeretnélek megkérni, hogy kicsit majd jobban nézd át, hogy mitől is tartozik valaki az ötök közé és miért nem csak „sima” vadász. És azt próbáld meg majd mélyebben beleszőni a karaktered életébe, ha már ilyen különleges vadászt választottál.

Foglalózz, ha még nem tetted meg, majd mehet is a játék. Jó szórakozást kívánok!