≫Mesélj nekem egy még ismeretlen történetet...  ≪ Elhittem, hogy szeretsz és bíztam benned, de aztán mégis „elárultál”, legalábbis én ezt hiszem, hogy te voltál. Fogalmam sincs, hogy apád vert át egy erős boszorkány segítségével egykoron. Megtörtem és talán abban a pillanatban költözött be a szívemben a sötétség és adtam el a lelkemet az ördögnek, amikor rájöttem, hogy csak átvertél és ki akartál használni, hiszen szükséged volt még egy boszorkányra. Természetesen te mit se tudtál arról, hogy az egész mögött az apád áll, ahogyan én se. Vártam rád azon a réten, amely oly sokszor rejtett el minket a falubéliek elől a folyóparton. Mosoly könnyedén jelent meg az arcodon, amikor megpillantottál, de fogalmad se volt arról, hogy csapdába csaltalak. Megtörtem és elvesztem, de hiába vontalak kérdőre, mert te csak érthetetlenül áltál előtte és mielőtt észbe kaphattam volna, azelőtt egyszerűen kővé dermedtél, ahogyan talán a szívem is abban a pillanatban. Meghasad valami mélyen legbelül és hiába akartam hinni neked, mert még se ment és az erőmet nem tudtam kontrollálni még akkoriban. Hosszú évszázadokig aludtál, bezárva kellett élned, miközben a világ haladt tovább. Sok borzalmat tettem ez idő alatt, de aztán egy régi festményen megpillantottam arcod vonásait, még ha megkopott is. A szív dobbant, a kőbörtönt falai pedig megrepedtek és te magadhoz tértél, hiába öltem ki minden érzelmet mélyen legbelül veled kapcsolatban és bárki iránt. Egyszer korábban már próbáltam megtörni az átkot, de nem ment, hiszen én se tudtam, hogy a szívnek újra érezni kellene ahhoz, hogy megtörjön a saját varázslatom. A sötétség és a hatalom utáni vágy könnyedén ragadott magával, sok rosszat tettem, mintha tényleg semmi se számított volna. Hiába tagadnám, mert felejteni téged nem tudlak, ahogyan te se engem. Egy ismeretlen világban találtad magad több évtizeddel ezelőtt, nem volt könnyű beilleszkedned, ahogyan az se segített, hogy álmaidban megjelentem. Láttál engem, a mosolyomat vagy éppen azt, ahogyan talán a tudtom nélkül is segítségért fohászkodom, de még se tudtad eleinte, hogy ki az a nő, aki kísért téged.  Mintha csak részben elfelejtettél volna, ahogyan a múltad jó pár részletét, viszont mélyen legbelül érzed, hogy szükséged van rám, meg kell találnod, mert egy részed képtelen lenne élni ama arc nélkül. Pár héttel korábban viszont megpillantottál egy újságcímlapján, talán egy bemutatón vagy ki tudja hol, hiszen színésznőnek álltam. Feltett szándékod, hogy megtalálj és a végére járj annak, hogy mi történik veled vagy éppen ki vagyok. Vajon az emlékeid visszatérhetnek? Elhiszem, hogy tényleg újra élsz? Vajon a múlt helyre hozható még?

|| Név és a pb is alkuképes, ha megérkeztél, akkor feltétlenül dobj meg egy pm-el. Kérdés esetén megtalálsz pm-ben, nagyon szívesen ötletelek és segítek neked. Nagyon várlak!