|
Elküldésének ideje ♛Hétf. Dec. 26, 2016 9:33 am Ugrás egy másik oldalra ♛ |
≫kor ≪ 28 év
≫faj ≪ boszorkány
≫Szerepkör ≪ az elveszett lányom
≫play by ≪ emily de ravin
≫foglalkozás ≪ -
≫várja ≪ én, Victor, és még ki tudja?
| |
≫Mesélj nekem egy még ismeretlen történetet... ≪ // A név alkuképes, és talán más pb-ről is meg tudsz győzni, ha nagyon akarsz - de kösd fel a gatyaszárad hozzá. Olyan fiatal és törékeny vagy még... azt gondolná rólad az ember, amikor megismer, hogy egy kiegyensúlyozott, boldog családi környezetben nőttél fel, egy szerető, törődő anyával a hátad mögött, és egy olyan apával, akinek a szemében csak akkor csillogott az a bizonyos kis fény, mikor a kis hercegnője ott ült az ölében, egy mesekönyvvel a kezeiben... De te is tudod, hogy ennek köze sem lenne a valósághoz. Én soha nem akartam senki anyja lenni. A fekete mágia volt a saját családom, amiért még egy baleset következtében a tulajdon testvéremet is beáldoztam... jobb volt neked, hogy nem velem nőttél fel. Legalábbis azt gondoltam. Valójában jobban hasonlítasz rám, mint arra valaha is számítottam. Talán a gonoszsgára való hajlam tényleg a zsigerekben kezdődik, a génjeinkbe van kódolva; mi más lenne a magyarázat arra, hogy nem vagy különb nálam? Ugyanarra használod a mágiádat, amire én: pusztításra, önmagad kiszolgálására. Ha nem a tulajdon lányom lennél, még büszke is lennék rád. De a saját gyerekemnek mindig is jobbat akartam, még ha a fogantatásodra nem is vágytam. Eső után köpönyeg. Nem én találtalak meg téged, hanem te engem. Nem is akárki segítségével (erről pm-ben beszéljünk). Régóta tudod, hol kell majd keresned, és a sértettséged nem ismer határokat. Ismered a történetemet. És készen állsz arra, hogy a háborúban, amelyre jelenleg készülök, ellenem foglalj állást...
|
|