≫Mesélj nekem egy még ismeretlen történetet... ≪ Már rögtön az elején leszögezném, hogy egy viszonylag lassabb usert keresnék hozzá (gondolok itt arra, hogy ha 1-2 hetente kreálnál nekem reagot, azzal én tökéletesen kibékülnék), így elsőszámú célközönségeim azok a userek, akik más oldalakon is játszanak, vagy elfoglaltabbak a magánéletükben, és a többi és a többi
A név alkuképes (de ha befutsz, írj pm-et! A play by-t szeretném, ha maradna. Nemcsak most, hanem később is

Egyes barátságokra azt mondják, hogy az égben köttetnek... a miénk nem ez a kategória. Mi az időnk nagy részét veszekedéssel töltöttük, örömünkre szolgált némi hecc kedvéért belerondítani a másik életébe - pedig elég romlott volt az piszkálás nélkül is. Mindketten elhagyatottak voltunk, bár én ezt a játékot már kilenc évszázada játszottam.
Hol kezdődik a te történeted? Hát, ott, hol elhagyatott voltál a huszadik század közepe táján. A férjed nem csinált titkot abból, hogy más nőket talál vonzónak, téged pedig a családod vagyonáért vett el. Titkon mindig örültél annak, hogy nem kellett gyereket szülnöd neki, hisz neked köszönhetően előbb-utóbb árvák lettek volna. Előttem sosem tagadtad le, hogy a te kezedet szennyezi a férjed vére, aki a rendőrségi archívum szerint baleset áldozata lett. Viszont szerintem elég nehéz belesétálni egy konyhakésbe csak úgy önként, te inkább vállaltad, hogy segítesz neki; hagytad elvérezni a padlón. Fájt-e neked a halála? Többször bebizonyosodott, hogy érzelmileg egy szinten állunk, így határozottan jelenthetem ki: nem, nem fájt.
A szépséged azonban egy idővel kopni tűnt. Idősebb lettél, megjelentek az első ráncok... akkor jöttem én. Először megölni akartalak, hisz az éjszaka közepén egy sötét utcán sétálgattál. Megigéztelek, hogy meséld el a történeted, majd levontam a következtetéseimet. Te éppen annyira elcseszett vagy, mint én. De én mindig is jobban titkoltam, mint te. És gondoskodtam arról, hogy a balszerencshullámod ne is érjen véget, mikor átváltoztattalak.
Együtt töltöttük a huszadik század végét. Megállapítottam, hogy az ágyban kicsit sem vagy esetlen vagy elcseszett. A barátságunk erősebb lett, ragaszkodtunk egymáshoz, holott elég nyilvánvaló volt, hogy a kettőnk közötti kötelék inkább méreg mindkettőnk számára. El kellett engednem téged, mikor szimatot fogtam, és elindultam Mystic Fallsba. Az egész életemet arra tettem fel, hogy megkeressem Tatiát, a nőt, aki tönkretette az életemet. De amíg ott voltál velem, némileg feledtetted velem a múltam ezen részeit.
De mit szokás mondani? Amikor az életbe boldogság köszönt, az csak átmeneti... a te érkezésed pedig véget vethet az én jelenlegi nyugalmamnak...