≫Mesélj nekem egy még ismeretlen történetet... ≪Nem tudom, hogy hol kezdhetném, hiszen majdnem a férjem vagy, de mégsem. A gyermekedet hordtam egykoron a szívem alatt, de sose tarthattad a karjaidban, hiszen még az esküvő előtt eltűntem. A szüleimmel utaztunk volna a szomszédvárosba, amikor is egy végezetes balesetnek köszönhetően lesodródtunk az útról, az autó pedig egyenesen a folyóba zuhant. Idővel a rendőrség az autót megtalálta, ahogyan a szüleimet is, viszont engem sose, hiszen elsodródtam az árral és sokkal messzebb talált rám valaki. Eleinte nem emlékeztem semmire se, de szép lassan egy-két emlék előjött, ahogyan előkerült a gyűrű is a cuccaim közül és a lelet is, ami alapján elveszítettem egy gyermeket. Emlékszem a testvéreimre, a szüleimre és az életem majdnem minden egyes mozzanatára, de rád nem. Nem tudom, hogy miként nézel ki, hogy miként ismertük meg egymást, vagy éppen milyen veszekedéssel váltunk el, aminek az lett a vége majdnem, hogy tényleg azt fontolgattam, hogy lelépek és házasodj meg magaddal, de az élet közbeszólt.  
Te is jómódú családból származol, ahogyan én is. Én vagyok a legkisebb Hellfire, de talán a legártatlanabb is. Egyszerű ember vagyok, még ha a boszorkánygének ott is csörgedeznek a véremben, hogy te ezt tudtad-e mindig is vagy nem… Fogalmam sincs, hiszen sose került szóba a természetfeletti, még ha ismerem is a családomnak köszönhetően, hiszen mindenki az a családomban, csak tudomásom szerint én nem… Talán te se egyszerű ember vagy? Ki tudja…
Az biztos, hogy te nem fogadtad el azt, hogy eltűntnek, majd halottnak nyilvánítottak és minden követ képes vagy megmozgatni. Még attól se riadsz vissza, hogy olykor-olykor feltöröd a nővérem üzeneteit, beszélgetéseit, így akadt meg a szemed egy érdekes beszélgetésen, ami egy állítólagos barátnőm (köztem) és közte történt. Nem vagy éppen szívbajos teremtés, ahogyan azt se tudom, hogy az elmúlt években mit tettél, vagy milyenné változtál, de úgy érzed, hogy végre kaptál egy remény arra, hogy mégis élek és nem hiába volt minden, amit eddig tettél.
Feltett szándékod, hogy megkeress, de vajon mi lesz akkor, ha betoppansz? Emlékezni fogok rád, vagy sose? Ha nem, akkor vajon lesz esélyed újra meghódítani és levenni a lábamról? Vagy ha mégis eszembe jutnak a dolgok, akkor a sok veszekedés és hasonló dolgokat felejteni tudom, vagy már nincs esélyünk?
Nem vagy az a személy, akit csak úgy le lehet rázni, de annál inkább titokzatos vagy. Nem sokat beszélsz magadról, nem bízol csak úgy meg mindenkiben se. Könnyedén jelensz meg a semmiből is, de az is biztos, hogy nem adod csak úgy fel, ha valamit a fejedbe veszel.


|| A név és a pb is teljesen alkuképes, de ha megérkeztél, akkor kérlek dobj meg egy üzivel, hogy tudjam te vagy az. Sok kérésem nincs, csak annyi, hogy ne tűnj el. Nagyon várom!