A nap már régen lement, s csak a utcai lámpák világítanak kint a sötétben. Ha ezt anabell megtudná, hogy én hova is megyek, tuti kapnék tőle ezért egy fej mosást, és tökre igaza is lesz. De ő ezt nem értheti, hisz nos ő olyan amilyen, és ezen nem tudnék változtatni. Nincs oda a szálguldos dolgokért, és nem is nyitott gondolkodásu. Nem egyszer merűlt fel bennem, hogy elmondom neki az egyik titkomat, de mikor kiderűlt, hogy hogyan is viszonyúl az egy nemü párok hoz, ezen ötletemről lemondtam. A másikat sem hoznám fel, ha nem muszáj inkább megtartom magamnak. Miközben egy helyre sietek, közben a mobilom keresem, mert azon van a meghívóm, amit be kell mutatnom, valamit az igazolványomat is előkeresem, hogy hát ha az is fog kelleni. Meglepetésemre, a sor csak egy-két emberből áll, akik vagy csak nézőként, vagy versenyző ként akarnak részt venni. Ha utobbi, akkor nagyon irigy vagyok, mert nekem nem adódhat meg, hogy én is indulhassak, de úgy fest addig is van kiért izgulni. Az egyik versenyző, eddig már zsinorba kétszer is győzött, és kiváncsi leszek, hogy meglesz-e neki a harmadik is, vagy esetleg ennyi volt neki. Bár, ettől azért nem tartanék, hisz neki is meg van a sütni valója, hogy hogyan tudjon győzni ismét.
- Mutassa a meghívóját. - Kéri a férfi, aki egy amolyan medve termetü testes emberke.
- Az igazolványát is. - Szólal meg ismét, és azt is megmutatom neki.
- Köszönöm, jó szórakozást. - Mondja, mire elteszem a dolgokat, és megindulok a tömeg felé. Miközben haladok, ketten már fel is álltak, hogy kezdetét vegye az első kőr. A levegőt a gáz nehéz szaga lengi be, ami keveredett egy kis férfi adrenalinnal, amitől rám is ragad az izgalomból, és az adrenalinból is. Amint meglátom őt, itt a nézők közt, ajkam mosolyra húzódik, és szívem hevesebben ver a szokotnál. Hírtelen ötlettől vezérelve, oda indulok hozzá, vagy legalább is a közelébe, amit észre is vesz.
- Áh, szia Lulu. Pont téged kerestelek. - Mondja, boldogan amitől lelkemben melegséget érzek. Közelebb megyek hozzá, mire Leila a kezemet fogja meg, majd lopva felém néz.
- Ma nem versenyzem, szóval ha gondolod, akár mehetünk is. - Mondja, azzal a sokat sejtető mosolyával, a fülembe búgva.
- Szerintem, nézzünk végig két kőrt, aztán mehetünk. - Súgom vissza, mire Leila kérésemre, bólint egyet.

+18
Miután lement a két kőr, amit megnéztünk, utánna Leila lakásán találtuk magunkat. Miután Leila bezárt, letámadott és ajkai bírtokba vették az enyémeket, s én nem tiltakozom, nem ellenkezem. Én is ugyan úgy akarom, mint Leila. Csókolózás közben, vetkőztetni kezdjük egymást, hogy érezzük egymás puha bőrét. Leila letérdel elém, és ajkai nőiességem kezdi kényesztetni, mire nyögdécselni kezdek. Az ujjait is beveti, ezzel is jobban fokozva bennem a gyönyör lángját. Az pedig, már csak olaj a tűzre, mikor fel áll, és ikreim egyikét kezdi nyaldosni, szopogatni. Át ölelem, és hosszú körmömmel végig szántom a hátát.
- Oh, te kis vad macska. - Hallom édes szavait, amik elismerés ként hatnak az egómnak. A másik keze, eközben combomat cirólgatja, lassan, lágyan, érzékien, és még rá is csap, de csak pajkosan, játékosan. Ajkaim, remegve vágyakoznak Leila ajkai után, egy lágy csók igéretére várva, vagy pedig egy harapás, amit csak annyira kapnék, hogy megérezzem, de ne fájjon...
Néhány csodálatos menet után, immáron Leila ágyában fekszünk, és szívünk még mindig hevesen ver. Else akarom hinni, hogy ez megtörtént, pedig igen megtörtént, és lelkemet elönti a boldogság. Néhány perce kiadot nyögéseink, még mindig ottlógott a levegőben, de engem még ez se zavart úgy igazából. Most már, másra sem vágyom, mint így álomba szenderűlni, hogy fejem Leila puhaságán pihen, közben arra gondolok, hogy bárcsak sose jönne el a holnapinan, hogy bárcsak örökké tartana ez a pillanat.

Kedves Luna!

Köszöntelek nálunk, remélem jól fogod érezni magad a köreinkben! Engedd, meg, hogy megjegyezzem, milyen különleges és egyáltalán nem mindennapi arcot választottál magadnak, nem is vártam mást, mint valamilyen szinten rendhagyó jellemet. Mint te magad is leírtad a lapodban, más vagy, mint az átlagos emberek, de hát ezzel nem lehet mit tenni... és nem is kell, mindenkinek megvannak a maga specialitásai, amiket aztán vagy elfogadnak a többiek vagy nem. És többnyire olyanokkal vesszük körbe magunkat, akik úgy szeretnek minket, ahogy vagyunk.
Mystic Falls-nak még nem ismerem azt az oldalát, amelyik az illegális motorversenyekről lenne híres, de ez nem azt jelenti, hogy nem létezik, sőt... kíváncsi lettem arra, milyen a világot, hogyan telik az életed, úgyhogy remélem, ebbe hamar betekintést kaphatunk majd.

Nem is akarlak sokáig feltartani, menj, foglalózz, aztán keress magadnak játszópartnert! Jó szórakozást!