≫Mesélj nekem egy még ismeretlen történetet...  ≪Drága Mihrimah! Egy szem lányom. Fiaim közül mindig is kitűntél, apád szerint szépséged, heves, és zabolázhatatlan természeted tőlem örökölted, bár az én vörös fürtjeim és kék szemem sajnálatomra nem láthattam sose tiedként. Barna fürtök, barna szempár. Senki sem mondaná meg, hogy gyermekem vagy. Pedig te voltál a szultán kedvenc leánya, az én egyetlenem. Megtanítottalak mindenre, házasságba nem kényszerítettelek, szerelemből vettek nőül.
A halálom napja megpecsételte életed, hiányom nem tudtad könnyedén feldolgozni, ahogy én sem azt, hogy elveszítettelek. De szépséged megmaradt üde harmincas éveidben, mikor utoljára láttál engem. Legalábbis így tértél vissza, miután meghaltál. Ayse, kedvenc szolgám ugyanis gondoskodott róla, hogy boszorkányként ne merülj az örök álmok világába, hanem egy távoli, idegen helyen térj magadhoz, fiatalon, üdén, az élet sebeitől, az emlékektől mentesen. Visszatérted mégis százötven éve történt, ugyanis lelked valami múltbéli sebnek köszönhetően nem szakadhatott a túlvilágról. Most pedig egyenesen nyomomban vagy, és meg akarsz találni, ismét anyád mellett lenni. Lényed valamiért nem képes a múltat feldolgozni, fiatal, üde külsőd egy hasonló lelket rejt, aki gyermeteg, boldog, de mindennek okát maga sem tudja. Az élet csúfos játéka lettél, a mágia áldozata, a saját mágiád áldozata. Ugyanis halálod úgy intézted, hogy ne térhess vissza. Arra pedig nem számítottál, hogy egy erősebb boszorka éppen ezt akarja megakadályozni, s minden áron az élők sorát akarja veled erősíteni.

A karakter jellemének fejlődését, történetét sem szeretném megszabni. A név és a pb ötlet, ha megérkeztél pm-ben keress fel Remélem érthetően fogalmaztam gondolataim és elnyeri mihamarabb valaki tetszését