A hajam hol szőke volt, míg máskor meg barna tincsekben keretezték az arcomat. Bár előbbi gyakrabban szerepet kapott életemben, mint a barnaság. Most is inkább olyan vegyes felvágott volt ilyen téren, de természetesen csak ízlésesen. Viszont szőkékre ráhúzott zubbony miatt sokkal könnyebben tudok szórakozni a férfiakkal, ha kell akkor tudok igazán ártatlan és védtelen nő is lenni, de akár valakinek a legrosszabb rémálma is. Nem voltam sose rest másokkal szórakozni, hiszen miért is tartanék tőle? Még sok a dolgom, például a testvérem idegein táncolgatni, de most van fontosabb dolgom is, mint ő. Itt van ez a lány, aki történetesen vámpír. A természetfelettiek könnyedén megérzik egymást. Vélhetően ő nem látott mást, mint egy egész estét átbulizó vámpírt, míg az utcanépe pedig egy kissé korán megszökő lányt, akinél a parti túl sokáig tartott, de ez így volt jól.
- Nálam elég gyakran. Jobb bulizni járni és élvezni az életet, mint esetleg csak a négy falat bámulni, vagy te másképpen gondolod? – pillantottam hátra rá kérdőn, hiszen nagyon is érdekelt, hogy milyen típus. Mondjuk, ha nem egy nagy bulizós, akkor se érdekel, mert majd elrángatom magammal és bevezetem ebbe a világba, ahol sokan ragadnak. Egy kis szórakozás senkinek se ártott még meg.
- Szerintem nincs miért aggódni. – kacsintottam rá jókedvűen, miközben kicsit megigazítottam a vöröslő ajkaimat, mert talán egy picit el volt kenődve a rúzs. Nem szokásom csak úgy senkit se bántani, főleg nem a lakótársaimat, vagyis eddig egy volt, de ő végül nem úszta meg. Túl csábító volt a vére, de most ez a veszély nem áll fent, meg akkoriban eléggé kis kezdő voltam. Az idővel változnak az emberek, s ha nem akar nekem ártani, akkor nincs miért aggódnia a szőkeségnek.
Könnyedén váltam meg a felesleges ruhadaraboktól, hiszen nem szerettem túl sok ruhát viselni, s ez vélhetően neki is eléggé szembe tűnt, amikor a dzsekit is levetettem és egy eléggé merészen kivágott és nem éppen hosszú ruha fedte a testemet. A legtöbb férfi eszét könnyű elvenni, nem túlzottan foglalkoztam azzal, hogy mi juthatott eszébe, hiszen hamarosan meg fogom tudni. Én könnyedén bontottam ki egy chipset. Bármennyire is káros most mégis erre vágytam. Jó lesz ez egy kis lazulásnak. Miért is mára kellett megbeszélnem ezt a találkát? Ja, mert azt hiszem, hogy neki sűrgös lett volna és hamar túl akartam esni rajta, csak nekem bulizni kellett menni. Mindegy, hamar fog távozni a szervezetemből mégis csak vámpír lennék. – Én benne vagyok, de mit szólnál, ha egy kis eperrel kevernénk? – pillantottam rá kérdőn, majd a chipes tál mellett landolt két pohár is, majd egy sötét üveg is. Érezhette, hogy nem eperlé van benne, hanem sokkal inkább vér, de a pezsgő és a vér együtt igazán mámorító. Természetesen kapott nyitót is, majd pedig könnyedén foglaltam helyet a kanapén és lábamat pedig a dohányzóasztalra pakoltam.
- Milyen kérdésed lenne? – neki vélhetően több lesz, mégis csak ő a beköltöző.

Bocsánat a késés miatt!

Miután megtaláltam a bátyámat és kicsit szórakoztam is vele, úgy döntöttem, hogy még maradok, de egy lakótárs is jó lenne, hiszen az élet egyedül túl unalmas. Imádtam az idegein táncolni, még akkor is, ha mások szerint ez gyerekes cselekedett, de szerintem nem. Mindig is volt valami fura kötelék közöttünk, hiszen gyerekként is eléggé egymásra voltunk utalva, de aztán történt egy szörnyű baleset, aminek köszönhetően ő halottnak hitt. Felkereshettem volna korábban is, de úgy gondoltam, hogy így nagyobbat fog ütni és tényleg úgyis lett. Azóta se láttam őt, de terveim szerint hamarosan újra találkozni fogunk, legalábbis nagyon remélem. Mennyire buli lenne, ha visszakapnám az erőmet. Persze, sokat kellene tanulnom, hiszen még emberként használtam utoljára és még akkor se voltam valami erős, de igazán szórakoztató lenne.
Az éjszaka pedig pontosan úgy telt, ahogyan mostanában mindig. Kicsíptem magam, elmentem magamba hódítani a férfiakat. Némelyiket csak azért, hogy falatozzak kicsit, hiszen az ölés se állt messze tőlem, de ha hullát akarok magam mögött hagyni, akkor azt főként azért tenném, hogy másokat bosszantsak. Esetleg a bátyámat, vagy más régi ismerőst. El is feledkeztem arról, hogy ma reggelre beszéltem meg valakivel egy találkát. Bár akkor se kapkodtam volna nagyon.
Szinte még alig kelt fel a nap, a legtöbben még mindig aludtak, miközben mezítlábasan szelten az utcákat, míg nem megpillantottam a házamat és hamarosan küszöbön ücsörgő lányt is. Akkor villant be, hogy találkát beszéltünk meg. Jesszusom, mennyire idióta vagyok, hogy szegényt megvárattam, de be is mehetett volna, hiszen nyitva az ajtó. Hmm, ezek szerint vámpír vagy túl jó lélek. Ki tudja melyik, de ahogyan közelebb értem megéreztem azt a jellegzetes illatot és energiát, ami a vámpírokat körbe öleli. Nos, első megérzés pipa, lássuk majd a többit.
- Szia! Bocsánat a késés miatt, de az éjszakám másképpen alakult, mint terveztem. – pillantottam rá lehető legcukibban és láthatta, hogy mire gondolok, hiszen a magassarkúm a kezemben volt, a sminkem pedig elkenődött. – Ariel vagyok, bár ezt szerintem tudod. Te pedig biztosan Calypso lehetsz. – mással nem beszéltem meg találkát, így remélem, hogy jól rémlik a neve. A telefonomat meg nem is néztem, hiszen a táskám legmélyén van és semmi kedvem nem volt keresgélni. Még akkor se, ha hallottam a rezgését. – Szerintem menjünk be, ott mégis csak melegebb van, mint itt. – invitáltam beljebb, majd könnyedén dobtam le a többi cipőm közé a magassarkút, majd a dzsekimet felakasztottam a fogasra. – Kérsz inni, vagy enni valamit? – érdeklődtem kíváncsian, hiszen nekem aztán ne mondja azt, hogy nem vagyok jó házigazda. Tudok én igazán normálisan is viselkedni, ha arra van szükség.