≫Mesélj nekem egy még ismeretlen történetet...  ≪A börtönvilágban töltött időm alatt a házakat járva bukkantam a fotódra. Nem tudom, hogy miért pont téged szúrtalak ki, vagy miért hoztam el egyáltalán a képet, de el akartam képzelni, hogy nem vagyok egyedül. Erre pedig mi a legjobb megoldás, mint kapaszkodni abba, hogy egy új emberrel ismerkedtem meg. Az egész őrültség volt és legbelül hiába éreztem, hogy az egész hülyeség őszintén jól esett veled társalogni még akkor is, ha az egész csak a fejemben zajlott le. Megőrültem volna? Lehetséges, de a magányt már nem tudtam másképpen elviselni. Persze ez csak addig ment, amíg teljesen egyedül voltam, de utána sem feledkeztem el rólad a képed még mindig nálam van. Fogalmam nincs, hogy ki vagy igazából, de ha  találkoznánk biztosan azt hinném, hogy elveszítettem a józan eszemet, vagy talán még mindig a képzeletemben vagyok és mindössze átesve  a ló túloldalára leittam magam annyira és hagytam, hogy a képzeletem irányítson, hogy igazából még mindig a börtönvilágban vagyok és ez az egész csak a képzeletem szüleménye. De vajon képes leszel rámutatni, hogy nagyon is valós vagy és a poklot már sikeresen magam mögött hagytam, vagy magammal rántalak téged az őrületembe?

// a nevet teljesen rád bízom, a pb csak ötlet! írj, ha megérkeztél, nagyon várlak!