Kémia szertár

Elküldésének ideje ♛Vas. Júl. 17, 2016 8:54 pm

Az ellentétek vonzzák egymást

Résztvevők a helyszínen;;
- Seraphina
- Benedict
- Tatia

A tündérek élete sosem volt egyszerű. Főleg akkor nem, ha üldözőbe veszi egy éhes vámpír.
Seraphina is összerezzent a sikoly hallatán, ám az idősebbek, közöttük Tatia Petrova inkább a finom falatok miatt lépett be a falak közé, semmint a rettegés miatt. A vámpírok jól ismerik a tündérek jellegzetes illatát, azt, hogy milyen édes vérrel rendelkeznek. Még azokat is a bűvkörükbe ejtik, akiknek a lehető legerősebb önkontrollja van.
A tündér is megpróbál kitörni, az ajtó nem nyílik, de Tatia ott időzik a háta mögött, nem engedi szem elől téveszteni. A campus lassan elcsitul, mindannyian másfelé özönlenek, egyesek az emelet felé indultak, egy vérfarkas pedig elégedetten figyelte a szeme előtt játszódó jelenetet. Benedict valószínűleg érezte Tatia vámpíri jelenlétét, az pedig csak fokozta a hangulatát, hogy vadászat közben látta. Amúgy sem vette komolyan a helyzetet, gyermeteg csínynek gondolta azt, ami az emeltről hallatszódott.
A földszinti szertár ajtajában Seraphina már nem tudott megfordulni, Tatia élesen a nyomában volt. A vérfarkas pedig valószínűleg jó szórakozás reményében követte a duót. Azt nem kalkulálták bele, hogy a szertárban egy csomó kiborított vegyszert, eltűnt fiolákat, és egy tucatnyi véres felmosórongyot találnak.

|| Jövő vasárnap hozom a következő mesélői reagot, addig szabad a vásár, a hsz-sorrendet ti beszélitek meg! Jó szórakozást!

Elküldésének ideje ♛Hétf. Júl. 18, 2016 8:42 pm

Most legalább a tudatomnál voltam, vagyis reménykedtem benne, hiszen sok esetben az átok miatt teljesen más uralja a testemet és öl meg ártatlanokat. Amikor meghallom a velőig hatoló sikolyt, akkor pillanatok alatt dermedek le és ismét kicsit megkérdőjelezem az elmém állapotát, de én vagyok az, tudom, hogy hol vagyok, de mégis úgy érzem magam, mintha kicsit fuldokolnék, hiszen nem olyan régen egy diák életét vettem el és semmit se tehettem, csak végignézhettem, amíg visszanyertem az uralmat a testem és elmém felett. Nem az volt az első alkalom és talán nem is utolsó. Sokan riadtan pillantanak körbe a sikolynak köszönhetően, de a pillantásom megakad egy tekinteten. Túl jól ismerem ezt a nézést. Nem az illetőt, hanem inkább a pillantást. A vámpírok néznek így, ha tündérvért szimatolnak.
Ijedten rezdülök össze, mert bármennyiszer is gondolok arra, hogy talán jobb lenne, ha többé nem vennék levegőt, mert akkor másokat se ölhetnék meg az akaratom ellenére, most mégis féltem az életemet. A tömegen átvágok futva, pedig tudom jól, hogy ha akar, akkor könnyedén utolérhet. Talán a szabadban jobban elveszne az illatom, a vérem csábító hatása, mint itt bent, de az ajtó nem nyílik, amely menekülést hozhatna, így sietve szaladok tovább a jól ismert falak között, míg végül meg nem látok egy ajtót, de mielőtt becsukhatnám, addigra ott van, így nincs más lehetőségem, mint ismét hátrálni. A tekintetemmel végigpásztázom a helységet, de kijárat több nincs, csak az az egy, amin bejöttünk. Ő közeledik, én hátrálok, miközben valamire rálépek. Könnyedén törik el az üvegcse a lábam alatt, amiből valami fura folyadék folyik ki a többi közé, amik már a földön hevernek. A pillantásom megakad piros színnel itatott dolgokon is. Vér lenne? Nem, inkább ne legyen az, mert akkor csak még inkább feltámadhat a nő vérszomja. – Hidd el, hogy nem vagyunk olyan finomak, mint amilyennek leírnak minket. – szólalok meg sietve, miközben a karomat is jelképesem magam elé tartom, mintha így akarnám távol tartani tőlem, de ha megérintem legalább használhatom a képességemet és talán kijöhetek győztesként ebből. Mielőtt még túl romantikussá válna a helyzet, megjelenik még egy férfi is, aki farkas lehet, s az ajtó könnyedén csukódik be, mintha csak a húzat vagy valami felsőbb erő tenné be. Remek, már csak ússzam meg ezt élve.

Remélem jó lesz!

Elküldésének ideje ♛Szer. Júl. 20, 2016 7:11 pm

Sok kedvemre való dolog létezett ezen a világon, de nem gondoltam volna, hogy az egyiket egy csapásra meg is kapom. A káoszt. A sikítás és az általa okozott tömeghisztéria úgy melengették a szívemet, mintha egy hároméves kislány lettem volna, aki megkapta az esti kakaóadagját: mosolyogva néztem végig a fejvesztett tömegen. Fiúk, lányok és ha lettek volna, még a kismacskák is zavarodottan pislogtak volna. Mindenki jobbra és balra kapkodta a fejét és le mertem volna fogadni, hogy az erekben meghűlő vér miatt pár fokkal a levegő is hidegebb lett. Egyesek gyorsabban szedték a lábukat abba az irányba, amelyiket ideálisnak tekintették, mások úgy gondolták, hogyha jobban rángatják az ajtót, akkor majd az kinyílik, én pedig csak figyeltem a tömeget egészen addig, míg ki nem szúrtam valakit. Pontosabban az illatát. Finom, mézédes, igazi ritkaság, olyan, amit nem érez mindennap az ember. Nekem volt már szerencsém hozzá, nem is egyszer. Természetesen nem ahhoz a lányhoz, akiből az illat csak úgy áradozott, de azoknak a személyeknek a vére is annyira csábító volt, mint a szőkeségnek.
Ő is észrevett és ahogy összetalálkozott a tekintetünk mint egy nyuszi kezdett gyors léptekkel az épület belseje felé menekülni. Követni kezdtem. Úgysem volt jobb szórakozásom, a tömeghisztériától hirtelen érdekesebbnek tűnt a félelemtől átitatott szőke lobonc nyomába eredni. Miért hiszik azt az emberek, ha egy ajtó mögé menekülnek, az majd megvédi őket? Csalódottan sóhajtottam, benyitva egy szertárban találtam magam. Jó szokásomhoz híven két másodperc alatt feltérképeztem a területet, fiolák hevertek mindenhol és a lányból áradó illat mellett megcsapta az orromat a padlóra cseppent vegyszer, valamint egy másik személy vérének szaga. A padlóra cseppent és rongyokat átitatott vér már alvadni kezdett, facsarta az orromat a bűze, ugyanakkor a lány is megszólalt, így felé fordultam.
- Te pedig hidd el, hogy sokkal többet tudok a fajtádról, mint te magad. - Léptem hozzá közelebb halvány mosollyal az ajkaimon. - Nem te vagy az első tündérke, akivel összefutottam. - Közöltem vele mellékesen. Hány éves lehetett? 20 körül? Alig túl az érettségin, valószínűleg nulla tapasztalattal, csakhogy túl nagy vakmerőséggel. Buta, buta kislány.
Ám nem voltunk egyedül. A szemeimet megforgatva fordultam a nyíló ajtó felé és nem volt nekem elég, hogy kényes orromat kikészítette a mindenféle illat, egy farkas lépett be a helyiségbe. Szinte minden faj képviselőjét ki tudtam szúrni, ez volt az egyik előnye annak, hogy évszázadok óta rontottam a levegőt a világban. Erről a férfiról pedig nem volt nehéz megállapítani, hová tartozott. - Menj innen, kiskutyus, ez nem a te műsorod. - Vetettem oda neki félvállról. Még a szeme sem állt jól, miért is hittem, hogy el fog tűnni?

Elküldésének ideje ♛Szer. Júl. 27, 2016 1:49 pm

Már kezdtem rájönni, hogy igazából van értelme itt lenni. Szórakozni jöttem, és úgy tűnt, hogy lesz itt abból is bőven. A sikoltozás-témának egy percig se dőltem be, nem tűnt túl valóságosnak, arról nem is beszélve, hogy egy széken terpeszkedve sokkal kellemesebbnek tűnt az egész, mint máshol. Láttam minden kétségbeesett pillantást, hallottam az ijedt szavakat. Mégis, ami feltűnt, az egy szőke lány volt. Régóta gyengéim a szőke nők, szóval nem is volt meglepő, hogy rögtön rajta akadt meg a szemem. Az italba kortyoltam, miközben a tömeghisztéria csak nőttön nőtt körülöttem. Én voltam a legnyugodtabb, de most mit kellett volna aggódnom? A szőke lány egész formás darabnak bizonyult, lekötötte a figyelmemet. Aztán jött a másik. A vámpír. A szagából elég gyorsan megállapítottam. Arról nem is beszélve, hogy ennyi mocsok után az ember fia már felismer egy hasonmást. Nem mintha szerepeltek volna a Chicago News címoldalán.
Amikor elindultak, én is felpattantam. Nem telt el sok idő, hogy befordultam abba a kis helyiségbe, ahová ők is, és a félfának támaszkodva vigyorodtam el. Az ital még mindig a kezemben volt, jólesően vizslattam, vajon mit kezdenek egymással, semmi kedvem nem volt leállítani őket. - Ez most nagyon... fájt - mondtam, némileg beljebb lépve, szinte abban a pillanatban be is csapódott az ajtó mögöttem. Na jó, a huzat csodákra képes. Körülnéztem, a vegyszerek szaga kezdte émelyíteni a gyomromat, mire rögtön kiittam a poharam egész tartalmát. Csak ezek után tűnt fel, hogy a földön heverő rongyok véresek. A színükből megállapítva már kicsit sem volt friss, de ha ez a nőszemély elkezd vámpírkodni, akkor esélyes, hogy hamarosan vöröslő folyadék is folydogál majd a padlón. - Nem, tényleg nem. Az én műsoromban már régen vetkőznétek - vontam egyet a vállaimon, majd a szeméthegyre hajítottam a poharamat. - Azt hittem, ez egy főiskola, nem pedig egy kínzókamra - guggoltam le, hogy felfegyek egy véres rongyot. Az már kevésbé érdekelt, hogy ők mit csinálnak, megölik-e egymást, vagy sem. - Ha nekikezdetek, azért szóljatok. Szeretném nézni - kacsintottam aztán rájuk, majd ismét a rongyot kezdtem figyelni. Az már igazából fel sem tűnt, hogy a rongy helyén egy már félig elaszalódott kéz bukkant fel. - Hmmmm... szerintem nem az ammónia olyan kurva büdös.

Elküldésének ideje ♛Szer. Júl. 27, 2016 8:53 pm

Az ellentétek vonzzák egymást

Résztvevők a helyszínen;;
- Seraphina
- Benedict
- Tatia

A cívódás és a végtelen macska-egér játék nem ért véget Tatia és Seraphina között, annak ellenére, hogy kibővültek egy harmadik féllel. Szemmel láthatóan a triót nem rázta meg a körülöttük zajló pánik, az, hogy valójában nem mókázásról van szó, mint ahogyan azt Benedict gondolta.
Ahogy előkerül egy kéz a véres rongyok alól, Benedict leszűri a tanulságot, hogy a többi rongy alatt valószínűleg a test többi része található. Ez már Tatia figyelmét is magára vonja, ami elegendő idő lenne a tündérlánynak, hogy kihátráljon a helyiségből, és megóvja a nyaka épségét, de nem így tett. Seraphnia hirtelen dermedt meg, maga sem értette az okát. Emlékezett arra, hogy az egész parti kezdete előtt odajött hozzá egy számára ismeretlen alak, és mélyen a szemébe nézve beszélt. Mókásan használta a szavakat, majd otthagyta, a lány számára nem is nyert értelmet odáig a beszéd. De ahogy látta a hullát, már tudta, hogy az alak nagyon is komolyan gondolta szavait: ez egy véres parti lesz. A szeme előtt ott időzött az alak arca. Ez volt az egyetlen előnye. Ő már látta az elkövetőt. Talán hasznára lehet a többieknek. Már ha úgy döntenek, hogy felderítik az eseményeket, és felmennek az emeletre, vagy az ajtó elé állnak dörömbölni...

|| A következő posztot augusztus 6-án (jövő szombat) hozom, addig ismét szabad a vásár, több kört is írhattok, a hsz-sorrendet ti beszélitek meg! Jó szórakozást!

Elküldésének ideje ♛Csüt. Júl. 28, 2016 3:11 pm

Nagyon nem tetszett a nő nézése, főleg az nem, ahogyan a nyakamon lévő ereket pásztázta, mintha éppen azt forgatná a fejében, hogy miként is tálalja magának a vacsorát, vagy éppen az uzsonnát, ez már tényleg részletkérdés. Nem állt szándékomban pont most meghalni, hiszen jó pár évszázaddal ezelőtt láttam meg a napvilágot, de aztán idővel egy boszorkány fogságába estem, s mióta újra szabadultam mondjuk azt, hogy nem vagyok mindig ura az elmémnek, se a tetteimnek, de most legalább még nem öltem meg senkit se. Pedig lehet, hogy jobban jönne a gyilkos énem, mint a kedveskedő.
- Tudod, a látszat sokszor csal. – javítom ki a dolgot, mert sokat tudok én is, ahogyan vélhetően ő is. Nem most kellene vitaszakkört nyitnunk, vagyis nyithatunk, mert addig se attól kell félnem, hogy a nyakamra tapad, mintha az lenne a legromantikusabb tett, vagy éppen csak enni szeretne belőlem. Ritka az amikor egy tündér túléli azt, ha már egy vámpír a vérét issza, amíg nem csapol meg addig nagyobb esélyem lesz.
- Szerintem meg igazán maradhatna… - ja, mennyire jó lenne, ha ő meg ezt a vámpírt akarná megkóstolni? Akkor legalább ellennének egymással, én pedig kereshetnék valami kijáratot és eltűnhetnék, mintha sose jártam volna itt, de az ajtó becsapódásával ez egyre inkább távolinak tűnik.
- Komoly? Tényleg ennyire idióta minden férfi? – szólaltam fel kissé túl hevesen, de hátha átragad a másik nőre is a férfiak elleni nem tetszés, s akkor inkább foglalkozik vele, mintsem velem. Amikor pedig egymás agyára mentek, ha kicsit is, akkor én elkezdtem hátrálni még inkább vagy oldalazni, de nem állt szándékomban túl közel maradni a nőhöz. Miért kellene bárkit is megölni, hiszen hamarosan meg is botlok valamiben és alig, hogy a férfi megszólal egy fej gurul ki az egyik rongy alól.
- Ezek után nehéz lenne megcáfolni ezt… - jegyzem meg és nagyot nyelek, mert az illetőnek még a szemei is nyitva vannak. Igazán undorító látvány volt, de elfordulni még se fordulhatok, mert a végén még a nyakam bánná.
- Állj! – szólalok meg kissé hangosan, majd egy pillanatra a nem olyan régen történt események újra játszódnak a fejemben. – Mi lenne, ha éppen nem egymás megölésével foglalkoznánk, mert valaki nélkülünk is szedi az áldozatokat, hanem inkább megtalálnánk azt a férfit? Ha megússzuk, akkor adok egy pohárnyit is a véremből, ha ennyire akarsz tündérvért...– kérdeztem meg egy reménykedő mosoly keretében. – Volt egy férfi, aki odajött hozzám. Ő beszélt véres partiról… - kezdtem bele, de időre volt szükségem ahhoz, hogy még több dolgot fel tudjak eleveníteni.

Elküldésének ideje ♛Szomb. Aug. 06, 2016 12:36 pm

A vérfarkasok mindig csak a bajt hozzák a fejemre. Most konkrétan nem, de nagyon idegesített a férfi felbukkanása. Nem csak azért, mert a szúrós szaga nem akart takarodni az orromból, hanem mert még a szemem is megfájdult attól, hogy megforgattam. Semmi kedvem nem volt egy harmadik félhez, terveim szerint megkóstoltam volna a lányt, hogy aztán itt hagyjam és kivárjam, mi sül ki ebből a pánikhelyzetben. Sok károm nem származhatott a bezártságból és régen kinőttem már abból a korból, megijedjek attól, ha becsapódik pár ajtó. Leginkább azért nem kezdtem el menekülőutat keresni, mert élveztem a kialakuló pánikot. Látni az emberek arcán a kétségbeesést és tudni, hogy ha nagyon akarnám, akkor én is rosszabbá tehetném a napjukat, felért egy instant csomagolású jókedvvel.
- Tanuld meg kisszívem, hogy a férfiaknak így jár az agyuk. - Megvontam a vállamat. Elengedni magam mellett a bűzbomba szavait nem volt nehéz, igazából vele is csak többen voltunk. Egem nem zavart, ha végignézi a lakmározásomat, belőle is ehetnék, ha nem mocsárszaga lett volna. Unottan sóhajtottam fel a megjegyzésére és a lány kissé megszeppenéssel telt hangjára, ezért én is a hátam mögé kaptam a fejem. Felkuncogtam a kiguruló fej láttán és közelebb léptem a rongyokhoz, amiket felemelve különböző testrészek tárultak a szemeink elé.
- Akinek rossz a gyomra, az kerülje el ezt az egyszer egy méteres területet. Aki elhányja magát, azt megeszem ebédre. - Visszadobtam a rongyot a cafatokra. Tehát tényleg egy gyilkos járkál itt? Remek, találós kérdés! Ki lehet az? És vajon miért gondolta azt, hogy vicces egy diákokkal teli iskolában játszani a hóhért? Oké, számomra tényleg vicces volt, de az, hogy a szőke hajú lány hirtelenjében a tévében érezte magát és helyszínelőset szeretett volna játszani, na ahhoz nem volt kedvem.
- Mit szeretnél, mit csináljunk? Egyesítsük erőinket és kutassuk fel a csúnya gonoszt, aki széttépett egy szerencsétlent? - Kihúztam az egyik széket és az asztalon lévő kémcsöveket kezdtem nézegetni. - Kösz, nem. Hogy őszinte legyek, nem nagyon hat meg, ami jelenleg itt történik. Én nem fogok így járni, az egyszer biztos. - Megvontam a vállamat. - Ha akarsz, farkaspajtásnak beszélhetsz arról, ki és mit mondott neked. - Könnyedén megtörhettem volna az igézést, ha tényleg egy vámpír volt az, aki az agyába táplálta a tudnivalókat, de nem volt hozzá kedvem. Ezek ketten elrontották a szórakozásomat.

Keresési feltételek

Az eredmények megjelenítése: Hozzászólások Témák
Bővített keresés