Szenvedélyes ember. Türelmes. Békés. Nem rohan és nem is szereti a rohanást. Könnyedén elbeszélget bárkivel. Magabiztos és határozott jellem. Nem kell felemelnie a hangját, ahhoz, hogy figyeljenek rá. Igazi prédikátor. Jelenléte megköveteli magának a csendet és a figyelmet. Tudja miképp szóljon az emberekhez. A Vatikán nem véletlenül választotta őt a Seattlei vadászok élére. Simon a men of the path szolgálatában áll már több, mint húsz éve. Szigorú kódexek szerint él, sokkal szigorúbban, mint a rend legtöbb tagja. Akkor öl ha az elkerülhetetlen. Nem folyamodik piszkos módszerekhez és nem lel élvezetet a gyilkolásban. Nem érez földöntúli békét és még csak elégedettséget sem. Maximalista. Soha nem végez fél munkát és éjjel s nappal dolgozik. A rend egyik vezetőjeként nincs is nagyon ideje másra. Hozzá futnak be a szálak és ő jól ismeri mindegyiket. Mindegyik emberéért ő felel. Ő figyeli a határokat s figyelme bizony szerteágazó, nem jelent problémát egyszerre két telefonon beszélni miközben egy harmadikon épp egy zaklatott vadász keresi, hogy segítsen a szorult helyzeten. Igazi diplomata. Tudja mikor és mit kell mondani, hogy csitítsa le a kedélyeket. Anélkül tisztelik, hogy valaha kérte volna ezt a tiszteletet. A vadászok, főleg akik alá tartoznak, jól tudják milyen ember is Simon. Tudják, hogy az életét adná bármelyikükért. Elvárásai mindig magasak de soha nem teljesíthetetlenek vagy követelnek többet annál, mint amire valaki képes. Szigorú, kemény kezű vezető aki a Vatikán magasan képzett harcosa és prédikátora.
Megjelenését tekintve legtöbbször öltönyben és szövetnadrágban látni. Ad a megjelenésére és arra is, hogy a teste kordában legyen tartva. Fut és rendszeresen száll be a ringbe egy-egy meccsbe. Képzett bokszoló. Alkata robusztus, teste szálkás és izmos. Rövidre nyírva hordja haját. Tekintete bár hideg és bizalmatlan, aki egyszer közel kerül hozzá azt halálig óvja. Karórája elengedhetetlen kelléke megjelenésének ahogyan a mobiltelefonját sem hagyja otthon soha. Éjjel s nappal elérhető. Nem fél vezetni és tudja miképp kell; ebből pedig nem is enged soha.

A templom falai mindig is megnyugvást jelentettek számomra és ez ma sincs másképp. Mélyen hiszek abban, hogy amit elkövettem, azért nem jár bocsánat. Persze a gyóntató pap már jól ismeri kételyeim és félelmeim. Azt is tudja, hogy kerülöm a halált és életemben összesen kétszer fordult elő velem eddig, hogy ölnöm kellett annak érdekében, hogy megőrizzem a békét. A határokat átlépő farkasok nem fújtak visszavonulót, az alfák nem. Nem volt más választásunk. Ha életben hagyjuk őket, a falkát, akkor kivégzik a falut tele ártatlan gyermekekkel. A második alkalommal boszorkányok voltak. Mágusok akik azzal szórakoztak, hogy vámpírokat kínoztak halálra. Mire odaértünk már csak egy gyermeknek tűnő vámpír volt életben. Ő képes volt a megbocsátásra. Azt hiszem talán azért, mert gyermek volt még. Két kezembe temetem arcom. - Nem tudom atyám. - megcsóválom a fejem. - Ezek a kezek vértől mocskosak. Haláltól bűzlenek. - Jól ismer már, tudja, hogy jobb a hallgat. Ki kell mondanom ezeket a szavakat. Meg kell gyónnom őket Isten előtt.

Egy órával később egy csoport frissen felavatott vadász előtt állok. Nincsenek sokan. Négyen összesen. Tekintetükben ott ég a lelkesedés tüze miközben arcukon nyugalom ül. Nem mindenki képes arra, hogy a rend tagja legyen. Ide nem gyilkosokat keresünk és nem dühöt tanítunk. - Párizs. Linda. - fordulok a mellettem álló nőhöz. - Te fogod vezetni őket. - a nő bólint és elindul majd int a vadászoknak, hogy kövessék. Az én vállamra pedig Dora finom keze csúszik. Elmosolyodom. - Itt az idő? - kérdem s ő bólint. Nem kérdezek. Követem.

Seattle. Figyelem a térképet amit a püskpök mutat. - Itt Eric volt, igaz? - megcsóválom a fejem. - Mióta nincs hír? - Dora megköszörüli a torkát. - Hónapok óta. - Megdöbbenek. Hónapok óta nincs hír és senki nem tett semmit. Nem vagyok dühös ember. Most azonban érzem, hogy mérges vagyok. Eric jó barátom volt. - A múltbéli eseményeket tekintve, arra a döntésre jutott a tanács, hogy ideje tovább állnod. A parancs, hogy szedj magad köré annyi embert amennyire szükséged van és menj el Seattlebe. Az lesz a telephelyetek. Derítsétek ki mi folyik ott. Vonjátok be a Librat és értesítsétek őket, hogy küldjenek képviselőket. Akármi is folyik abban a városban, jobb ha közbelépünk. - Nem kérdezek. Teszem a dolgom. Megértem miért kell mennem. Így a legjobb. Nekem sem lenne kényelmes a Vatikán falai között sétálnom azután, hogy alig két nappal ezelőtt egy tucat újszülött vámpírnak oltottuk ki az életét és én képtelen voltam ezt megbocsátani magamnak. Túl nagy sötétséget keltett bennem a gondolat és túlságosan friss volt még a seb, mit az Úr bocsánata sem tudott még befoltozni.

A kiképző terembe lépve kiáltom el magam hangosan. - Godwin, Shire, Sheehan, Hammond! Maguk négyen, jöjjenek velem. - Irányítom őket a tárgyalóba, ahol ha mind helyet foglalul, elmondom a négy egyik legjobbnak, hogy mi a terv és ők bólintanak. Régóta dolgozom ezzel a csapattal. Tudom, hogy egytől-egyig megbízhatóag s jól tudom, hogy a halálban is számíthatok rájuk.

Irány Seattle.