Hosszú barna hajam van amit imádok más és más színűre befesteni. Ha most a tükörbe nézek akkor egy vagány vöröses hajú lányt látok tükörképemként, aki egy fekete nyakláncot visel, szintúgy fekete fülbevalót és imádja a füstös sminket. Most is egy olyasmit visel egy csöppet vissza fogottabb stílusban. Nagyon szeretek vagány ruhákat hordani. A ruhásszekrényemben megtalálhatóak bakancsok és tornacsukák egyaránt. Szeretem az egybe ruhákat, de ugyan úgy hordok sortot és csőfarmert is. Az élénk színeket általában kerülni szoktam, nagyon ritkán van az, hogy világosabb színű ruhadarabokat veszek fel. Mindig van rajtam valamilyen kiegészítő. A fekete nyaklánc mindig rajtam van, de ezen kívül szoktam gyűrűket és karkötőket is hordani. A jobb kezemen van egy tetkó amit a 17. születésnapomon csináltattam és azóta sem bántam meg.
A külsőm nagyjából jól jellemzi a belső tulajdonságaimat is. Igazi vagány csaj vagyok, szívesen belemegyek az ismeretlenbe, imádom a halálközeli élményeket, fűt tőle az adrenalin. Nem nagyon engedek közel magamhoz senkit sem, a családi hátterem után nem igazán tudok megbízni senkiben sem igazán, pont ezért sincsen túl sok barátom, de ez engem nem zavar.

Nekem sajnos nem adatott meg az, hogy normális embereket tekinthessek a szüleimnek. Legalábbis a vérszerintiek azok öhm, hogy is fogalmazzam... Lényegében annyi, hogy a saját anyám mindent megtesz annak érdekében, hogy engem holtan láthasson. Hogy miért? Nah, ez az a bizonyos 10 pontos kérdés. 1991-ben születtem és sajnálatos módon - anyámnak sajnálatos módon - nem örököltem az ő vérfarkas génjeit, csak apám boszorkány erejét, ennek következtében varázsolni tudtam, de átváltozni valami fenevaddá hosszú fájdalmas folyamattal nem tudtam. Mai napig próbálom megérteni azt, hogy ezért miért akarja az anyám a halálomat. Inkább örülnie kellene annak, hogy a lányának nem kell azon a fájdalmas folyamaton keresztül mennie, amin neki kellett, mielőtt hibriddé vált. Oh, igen, biztos távolságban mindig figyeltem őt. Titkon mindig vágytam arra, hogy egyszer elfogadjon lányaként, hogy szeressen... De erről le is tettem egy idő után amikor már egy csöppnyi esélyt sem láttam arra, hogy egyszer normálisan fog viszonyulni hozzám.
Tudtam, hogy egyszer megfog találni és megfog ölni, megpróbál majd megölni. Tudtam, hogy muszáj leszek valahogy megvédeni magamat és a boszorkány képességem nem elég erre, muszáj voltam kitalálni valamit. Olyan dolgot ami fenekestül felforgatta az életemet, mindent megváltoztatott, megváltoztatott engem. Vámpírrá változtam, sokakkal ellentétben én vámpírrá akartam változni. Kutakodtam kicsit, utána kérdezősködtem pár ismerősömnél és találtam egy olyan megoldást ami talán segít nekem abban, hogy megvédjen magamat az anyámmal és minden más külső tényező ellen. Van egy faj, melynek képviselői félig vámpírok, félig boszorkányok. Vámpírboszorkányok. Az erőmet vissza kaptam, tudtam utána is ugyan úgy varázsolni, mint azelőtt, viszont nagyon nehezen bírtam megszokni a vérszomjat, a tudat is furcsa volt, hogy más emberek vérén élek, hogy belőlük táplálkozom, de én akartam ezt, én vállalkoztam egy ilyen életre. Az örök életre.