- Tudod mennyire fáj ezt a te szádból hallani? - kapok a szívemhez hirtelen, mintha rögvest szívrohamot kapnék a hallottak miatt. De ugyan már. Rég nem akarok én senkinek megfelelni, csak magamnak, mindenki jobban jár így, főleg én. Az emberek véleménye egyébként sem érdekel, míg körülöttem minden rendben van. Faye pedig ezt pontosan tudja, érzi, vagy csak egyszerűen kiismert már ennyire. - Azzal saját magamat tagadnám meg. Szeretek bosszúságot okozni - tudat alatt is, meg szándékosan is. Annak mondjuk jobban örülök, ha nem sokat kell dolgoznom rajta, és nejemmel általában ezt el is játszom, hisz gyakran a puszta jelenlétemmel is idegesítem. Pech, hogy ez olykor visszafelé is igaz, bár eddig egy szavam se lehet, tökéletesen hozza a boldog feleség szerepét, ha nem én lettem volna a terv értelmi szerzője, még engem is képes lenne átverni, ami azért nagy szó. - Talán egyszer elmesélem. - sóhajtok egyet, hisz ez nem ígéret, ezzel együtt tudhatja, hogy nem beszélek a levegőbe se. Ha úgy alakulnak a dolgaink, hogy szükségessé teszi a sztori ismeretét, nem fogom magamban tartani. A siker érdekében elég sok mindenre hajlandó vagyok, de mindennek eljön a maga ideje. Egyelőre annak jött el, hogy fékezzem magam, mielőtt még tényleg látható jele lenne annak, hogy nem vagyok közömbös a szexi nő iránt, aki az ölemben ül. - Mit tervezel ellene? - vonom fel kérdőn a szemöldököm, a kijelentése ugyanis sejteti, hogy van már valami tervkezdeménye, és csak remélném, hogy engem is beavat, mielőtt a mély vízbe dobna. Szeretném, ha nem az én színészi tehetségemen múlna az egész, mert ugyan jól megy az improvizáció, de mégse tenném kockára a tökéletes álcánkat, amíg nem végszükség. A következő megnyilvánulására viszont nem számítottam, talán még ő is észrevette rajtam a változást, ahogy kezem derekára simult és kénytelen voltam nyelni egyet, mielőtt megszólalok. Felettébb tetszik ez az énje, hülye lennék, ha nem kapnék az alkalmon. - Akár folytathatnánk privátban is.. - mélyül el a hangom egy árnyalatnyival, majd óvatosan felállítom az ölemből, majd követem és kézen fogva őt, elkezdem terelgetni a lift irányába. A lakosztályunk elég privát.
- Hogy a legjobb járna neked? Kötve hiszem, olyannak nem jár a tökéletes, aki maga sem hibátlan. - Főleg, hogy tökéletes semmiből sem létezett. Nemhogy emberből, még kutyából, macskából takaróból, csokiból sem. Valami hibája mindennek van, kisebb vagy nagyobb és biztos voltam abban, hogy mindenki a saját defektjeihez mérten kapja meg azt, ami jár neki. Na én éppen ezért nem mélyedtem bele soha ebbe a szerelem-kapcsolat és egyéb témákba, amilyen én vagyok, olyan nem kell mellém még egy. Annak a történetnek nagyon nem lenne jó vége, úgyhogy inkább nem is foglalkoztam vele. Felesleges időpocsékolás. - És arra nem gondoltál, hogy mi lenne, ha nem rögtön a kárpótlásokon kellene törnöd a fejed? - Kérdeztem költőien, de fogalmam sem volt, hogy miért. Hiszen pontosan olyan volt, mint én, előbb beszélt és cselekedett, felhúzta a másikat és csak utána döbbent rá arra, mit csinált. Már ha rádöbbent, az volt a jobbik eset. Tisztára, mint szerény személyem: nem is volt ezzel baj, amíg nem azokat a személyeket hordtam le a sárga földig vagy keltem velük versenyre, akik fontosak voltak nekem. Sajnos nem mindig remekeltem a kiengesztelésben sem. Láttam rajta, hogy nem tetszik neki némely szavam, ám hogy őszinte legyek, nem igazán zavartattam magam. Nem azért ücsörögtem itt, hogy neki nagy vigyorogva kelljen tennie a dolgát, hanem azért, hogy kirángassam a hátsóját abból, amibe saját magát kergette bele. Mindennek ára volt és én jelenleg azt fizettem, amire nemrégiben igényt tartottam. Persze járhattam volna rosszabbul is. - Egyszer, ha kedved lesz hozzá elmesélhetnéd, hogy mivel vívta ki az a nő az ellenszenvedet. - Jegyeztem meg mellékesen. Kíváncsiság, kíváncsiság, utálatos egy tulajdonság, most mégsem tudtam levetkőzni, egyszerűen érdekeltek a részletek és próbáltam koncentrálni annak ellenére, hogy a simogató ujjai kezdték elvenni az eszemet. Túl jól éreztem magam, nem tagadhatom. - Ó, tudom én, hogy hűséges vagy, csak jobb volt a te szádból hallani. - Szarkasztikus voltam, apró mosoly ült ki az ajkaimra. Egyáltalán tudja, mit jelent a szó? Eddig azt hittem, nem is ismeri. Micsoda újdonságok jutnak a tudomásomra! Azért azon majdnem elnevettem magam, hogy féltékenységet feltételezett a részemről, bár nagyon nem esett volna jól, hogyha úgy kellett volna feszítenem mellette, hogy az átverni való nőszemély röhöghetne a hátam mögött, amiért egy felszarvazott feleségnek tartott volna. Jobb volt elébe menni a dolgoknak. - Ne aggódj, majd én megvédelek. Talán a te szavad nem tudta eltántorítani, de akkor még nem volt szerencséje a nejedhez. - Suttogtam magabiztosan? Miért is lett volna kisebbségi komplexusom? Lehet, hogy a nőé volt fél Monaco és úgy nézett ki, mint egy topmodell, mégis, egy vágyakozó nő volt és ezt a sebezhető pontot megragadva képes leszek galacsinná gyűrni és behajítani a kikötő vizébe. - Nem nagyon kell megjátszanom magam. - Libabőrös lettem a fülem mögé adott csókjától, pedig nem volt szokásom ilyen könnyen elengedni magam. Biztosan a megváltozott klíma teszi, arra mindent rá lehet fogni. - De nem sok kedvem van nyilvánossá tenni a műsort. - Vontam meg a vállam.
Olyan jóízűen nevettem fel, hogy majdnem elszégyelltem magam, mikor csak úgy kibukott belőlem. Egyszerűen nem tudtam visszafogni magam, ez teljesen szívből és őszintén jött. Melyik nő az, aki azt mondja magáról, hogy könnyű eset? Naná, hogy a legszeszélyesebbek. Nem mondom, hogy ismerem Faye minden rezdülését, de azt el lehet mondani róla, hogy minden csak nem egyszerű vele bármilyen kapcsolatot fenntartani. Nekem mondjuk a szükség - az enyém és az övé is - úgy hozta, hogy nem kell sokat puhítgatnom, ha akarok valamit, viszont cserébe adom magam, mikor tanácsot kér. - Azt mondod, olyan vagyok, akinek a legjobb jár? Hmm.. Ez kedves. De ismersz. Nem vagyok az a fajta, aki csak úgy belezúg valakibe, se az, aki álomképeket kerget.. - sóhajtok nagyot. Nincsenek világmegváltó terveim, nekem épp elég az, ha minden klappol körülöttem és az üzletben is. Néha még ezzel is komolyan meggyűlik a bajom, mi lenne még akkor ha ezer más irányba is tekintgetnék? - Olyan kibírhatatlan vagyok? - kérdezek vissza felvont szemöldökkel, ezen nem tudok jót nevetni. Én magam nem tartom kiállhatatlannak, bár vannak heppjeim, ez tény. - De ha ez igaz is.. Senki nem panaszkodott még rá, elég jó vagyok a kárpótlásban.. - kacsintok egyet felé. Mindketten tudjuk, mire célzok, kár lenne felemlegetni a legutóbbi kirohanást, aminek maratoni szex lett a vége. Nekem ennyi tökéletesen elég. Legyen készséges addig, míg én is az vagyok, utána pedig egyáltalán nem akarok tudomást venni a nőről egy darabig. Ez van. Fészkelődni kezdek, ahogy elhagyja a száját egy kétértelmű félmondat, és nagyon kell koncentrálnom ahhoz, hogy ne hozzam magam kínos helyzetbe, a simogatása viszont nem segített rajtam. Viszont olyan magától értetődőnek tűnt, hogy én is meglepődtem Faye színészi képességein. Újra. A félsz még mindig bennem volt egy kicsit, de talán megússzuk ezt az egészet és után egy darabig nem kell foglalkoznom Berenice-szel. - Drágám... - köszörülöm meg a torkomat. - Te egyáltalán nem vagy laza. De elengedheted magad, csak le akarom tudni ezt az egészet. - jelentem ki és magam is rájövök, hogy a reggel folyamán talán ez volt az a mondat, amit a lehető legőszintébben tudtam kinyögni. A hátam közepére sem kívánom a tárgyalást, a találkozást Berenice-szel meg pláne nem. Hamarosan ő is tudni fogja, miért nem tartozik a kedvenc ügyfeleim közé. Sőőt.. Legszívesebben rámordulnék, amiért játszadozik velem. A fantáziám már az imént is igencsak meglódult, ő pedig kifejezetten élvezi, hogy a nejemként elhúzhatja előttem a mézesmadzagot. Nem mintha a kis bikinije sokat hagyna a képzelőerőre. - Szerintem meg tudnálak győzni, hogy menjünk fel.. - markolok a combjába, aztán a fenekébe és veszettül dühít, hogy ő közben a narancslevével babrál, de nem teszek semmit. A nemtetszést amúgy is leolvassa rólam, nem kell külön szóvá tennem. - Miért érdekel? Csak nem féltékeny vagy? Félsz a konkurenciától? - dőlök hátra, de a kezem továbbra is formás testén nyugtatom, olykor végigcirógatva bőrén. Témánál vagyunk. Értékelem én, hogy kerek perec rákérdez arra, ami érdekli, na de ez a hangsúly.. Ahogy kiejti a nő nevét, mintha pusztán ezzel is meggyilkolná. Szó se róla, tetszik, de lehet hogy problémát fog jelenteni. - Soha nem feküdtem le vele, és nem is áll szándékomban. Elvégre nős férfi vagyok. - adok végül választ ahelyett, hogy tovább pedzegetném az elméletemet a féltékenységéről. Persze azért az egómat megsimogatja vele. - De sanszos, hogy újra be fog próbálkozni. Mit gondolsz, miért mondtam neki, hogy van feleségem? Még ez sem tántorította el, pedig lerí rólam, hogy a hűség mintaképe vagyok.. - veregetem vállon magam képzeletben, amiért sikerült ezt elég halkan a fülébe súgnom. Nem szeretek az üzleti ügyeimről és az ügyfeleimről beszélni, főleg nem a nyílt színen és más esetben nem is tenném, de most minden jelenlévő azt hiheti, hogy épp turbékolás folyik kettőnk között. - És most tégy úgy, mintha viszonoznád a csábítgatásomat... - csókolom meg a füle alatti puha bőrt, mert érzem, hogy olyan meredten bámul minket valaki, hogy simán lyukat égethetne a testembe. Itt is lehetnek emberei. Azon sem lepődnék meg, ha az egész kibaszott hotel neki dolgozna.
- Ha valaki rákap annak az ízére, ahogy működöm, akkor nagyon is könnyű eset tudok lenni. – Én tehettem arról, hogy nem volt senki, aki megfejtett volna? Sokkal jobban tetszettem magamnak úgy, hogy nem volt képes megfejteni úton-útfélen mindenféle járókelő és büszke voltam a viszonylagos titokzatosságomra is. Nem volt ember a bolygón, aki mindent tudott volna rólam. Talán a húgom, de ebben sem voltam biztos. - Vicces, mert idealistának hittelek. Olyannak, akinek mindenről és mindenkiről van egy eszményi képe és sose éri be kevesebbel. - Azok, akik mindenbe bele tudtak kötni, ilyen típusú emberek voltam. Én magam is ebbe a csoportba tartoztam, ha valami tökéletesnek látszott, akkor annak nem örültem, hanem kételkedni kezdtem benne. A mi világunk már csak ezzel jár, több dologra kellett figyelnünk és számításba vennünk, mint az átlagos életet élőknek. - És az nem lehet, hogy azért vagy agglegény, mert a nők nem bírnak elviselni? - Mert hát valljuk be, Kevin megérte a pénzét, némely gyógyszergyár simán szakosodhatott volna azoknak a gyógyszereknek a készítésére, amelyek elősegítették volna a vele eltöltött idő kibírását. Én már évek óta ismertem, mégsem tudtam immunisság válni a válogatott viselkedéseire, parasztságaira, de könnyebb dolgom volt, mint a többieknek, mert hozzászoktam és csak néha kergetett igazán az őrület határára. Mint például tegnap. Na akkor azt hittem, hogy kidobom az erkélyről. - Van ember, akinek nem tetszik? Ha nem lenne New Orleans, simán áttenném ide a székhelyemet. A franciával sincs semmi bajom. - Halvány félmosolyra húztam a számat, ujjaim megállás nélkül cikáztak a tarkója és válla bőrén, meg mertem esküdni voltam rá, hogy nyugtatólag hatott rám ez a pótcselekvés. - Egyetlen apró bökkenő van: hogy nem vagyok annyira laza, hogy hipp-hopp el tudjam engedni az otthoni dolgokat. Főleg nem úgy, hogy a szokásosnál is sunyibbnak tűnsz és ez nagyon zavar. - Mondtam őszintén. Mit tagadjam, úgyis látja rajtam, ha bajom van... nem mintha összetörné magát azért, hogy segítsen a problémám megoldásán, sőt, hogy inkább elhessegette a szót, olaj volt a tűzre. Mindegy, csak nyeltem egyet, hogy elraktározzam magamban a dolgot és később összerakjam a darabkákat, amik... még nem is igazán léteztek. - Óvatosan az ilyen kijelentésekkel. Még a végén el sem akarunk majd válni. - Súgtam a fülébe egy szélesebb mosoly kíséretében. Abszurd. Napokig hordanom kellett a gyűrűket utazás előtt csak azért, hogy ne állandóan azokat birizgáljam, annyira zavartak. - Mondanám, hogy menjünk fel és megmutatok mindent, amire kíváncsi vagy, de olyan kényelmesen elhelyezkedtem. - Sóhajtottam egyet és miután átnyúltam az asztalon, hogy visszakaparintsam a kezeim közé a gyomornyugtató narancslevemet, meggondoltam magam tekintve, hogy nem igazán akartam belemenni az üzleti ügyein kívül semmibe, ami a megbízójával kapcsolatos, de istenem... most tényleg felülkerekedett bennem a nő és a nemünkhöz tartozó kíváncsiság. - Lefeküdtél vele? - Kérdeztem rá egyenesen, körítés nélkül. Nem láttam értelmét rítustáncot járni a kérdés előtt, úgyis oda lyukadtam volna ki, ahová eredetileg akartam volna. Sokat nem változtatott a dolgokon, ha igen vagy nem, a viselkedésemen nem látszódhat meg, mit tudok a viszonyukról. - Berenice-el. - Tettem hozzá a biztonság kedvéért. Ki tudja, kire gondolhatna, az is lehet, hogy az itt szálingozó népek közül is van valaki, akit már az ágyába vitt. De miért is érdekel ez engem?
Kedvem lenne megjegyezni, hogy voltaképpen ő nem a medence partján, hanem közvetlenül az ölemben üldögél, de ezen momentán nem is nagyon akarok változtatni, szóval somolyogva lenyelem ezt a félmondatot. Kár lenne feleslegesen csinálni a feszkót. Nem mintha a sértődékenységéről lenne híres, hisz lepereg róla a kritikám, de most mégsem lenne alkalmas az idő egy családi perpatvarra. - Hogyne, drágám, ha nem tűnt volna fel, nem vagy egy könnyű eset.. - nevetek fel karcosan. Nem rajta, csak azon, hogy az ideális nőről kérdez. - Az álomnő nem létezik. - jelentem ki egyszerűen. Hiszek is ebben. - Valami mindig belerondít az összképbe. Ha valaki csinos és okos, akkor más miatt vannak fenntartásai. Van aki az ágyban nem nyújtja azt a teljesítményt, ami miatt megtartanám, van aki egyszerűen mindenhogy passzentos lenne, de a természete kibírhatatlan.. Nem véletlenül vagyok agglegény.. - teszem hozzá halkan. Bár kétséges, hogy ha találnék egy nőt, aki minden szempontomnak megfelel, elvenném feleségül. Kétségkívül nem vagyok az a nősülős fajta. Nem is igazán vonz a gondolat, hogy az egész életemet egy nővel kell leélnem, szóval nem leszek kétségbe esve, ha továbbra is virágról virágra élem majd az életemet. Hitetlenkedő hangja egy kissé nyugtató hatással van rám. De a kétkedés csíráit ezzel nem tudja kipusztítani belőlem. Túl egyformák vagyunk mi ketten, a gyanakvás az alaptermészetünk része, nem véletlenül vagyunk sikeresek mindketten abban, amit csinálunk. Ketten csak jobbnak kellene lennünk. De van néhány aggály, ami akadályt jelenthet, már csak ezeket kellene megugranunk. - Szóval tetszik neked Monte Carlo. Sejtettem.. - bólintok aztán így nyugtázva a helyzetet. Ezzel burkoltan ugyan, de biztosított a folyamatos jelenlétéről. Talán mázlista vagyok, hogy sikerült rávennem erre az egészre egy olyan nőt, aki nem viseli el a kudarcokat. Ha másért nem is, azért biztosan ki fog tartani, hogy magának ne kelljen hazudnia. Tudom, hogy azt nem viseli valami jól. Ezért is borult ki annyira, mikor félinformációkkal rángattam magammal. Pedig én még csak nem is hazudtam neki. Ő volt túl óvatlan akkor, mikor túl előzékenyen belement a felkínált alkuba. - Akkor én azt javaslom, most kössünk tűzszünetet. Legalább egy kis ideig ne foglalkozz azzal, mibe ütöttem bele az orrom odahaza... - javaslom és fészkelődöm egy kicsit, eligazgatom őt az ölemben és egy újabb gyümölcsöt tuszkolok a szájába. Nem vagyok én hülye, tudom, hogy ha elég ideig puhatolózik, akkor előbb vagy utóbb elszólom magam. Na már most, ha darázsfészekbe nyúlnék, az nem lenne annyira kellemetlen, mintha Faye-t felpiszkálnám azzal, hogy kikkel és mit bizniszelek a háta mögött. Ezzel tisztában voltam. Kell a francnak, hogy most kezdjen mindenféle hűségpróbákba az embereivel és a végén kibukjon a kis titkom. - Tegyük ezt félre egy alkalmasabb időpontra, én pedig biztosítalak afelől, hogy nálam jobb férjed sose lesz.. - kuncogok fel finom csókja után és közben végigjáratom a kezem a gerince vonalán. - Remélem hoztál magaddal valami nagyon szexi ruhát - birizgálom meg a felső része pántját, mintha ki akarnám oldani a csomót rajta. Ha kettecskén lennénk, valószínűleg meg is tenném, de van társaságunk.
- Ha nem lennék ott, ahol most vagyok, akkor foglalkozhatnék a saját ügyeimmel, amiket így háttérbe kellett szorítanom. Tényleg, tiszta haszon, hogy a medenceparton üldögélek. – Apró sóhaj hagyta el a számat. Témánál vagyunk, valahogy mindig ugyanitt lyukadunk ki, de úgy látszik, ezzel nincs mit tenni. Nem is nagyon próbálta egyikőnk sem megfosztani a másikat attól a tudattól, hogy szükségünk van egymásra, akkor sem, ha ez a kiruccanás akár a Juilliard-ba való felvételinek is beillene. Nekem vissza kellett fognom magam, úgy viselkedni, mint egy szerető feleségnek, amihez egyébként nem igazán voltak meg a kapacitásaim: sokkal inkább voltam független, egyedülálló nő, minthogy folyamatosan arra figyeljek, mit csinál a párom vagy a férjecském. A szerelmi élet defektjével jár, ha az ember lányába nincs belekódolva az, ami a többiekbe igen. Előfordul. - Megőszültél volna? Ebben az esetben mesélhetnél arról, milyen számodra az ideális nő, nehogy a végén rosszul adjam elő magam. – Hangom halk volt, gondoskodtam arról, hogy a szállingózó népek egyetlen szavamat se hallják. Nem mintha a nyugdíjazás utáni első nyaralásukat töltő nénikék potenciális veszélyforrások lettek volna, ám biztos, ami biztos, megeresztette egy mosolyt az érkezők felé. Ettől a sok mosolygástól migrénem lesz, de hát mivel a normális, pozitív emberi kapcsolatok kialakításának elvileg az őszinte vagy annak tűnő kedvesség az alapja, megmakacsoltam magam. Egye fene, az ismeretlenekkel lehetek mézes-mázos. - Amint a talaj forróvá válik, lelépek. Ezt akartad hallani? - Kérdőn vontam fel a szemöldököm, szinte hitetlenkedve. Jártattam a számat, panaszkodtam, kötekedtem, de lojális voltam azokhoz, akikkel volt egy adott kapcsolatom, sőt, én voltam az, aki leginkább elítélte az árulást. Példának okáért, hogyan várhattam volna el a saját emberem hűségét, ha én úton-útfélen magukra hagyom a társaimat? - Úgysem megyek sehová, te is tudod. Hülye lennék elhagyni idő előtt ezt az országot, ha már elrángattál idáig. - Kedvemre való volt a környezet, a megbízója személyében megkaptam a kihívást és ha úgy tartotta kedvem, akkor rendelkezésemre állt egy olyan férfi, mint ő. Az már másik kérdés, hogy az idegrendszerem mennyire fogja bírni a megpróbáltatásokat. Főleg, hogy az ő személye felől is kételkedni kezdtem, ahogy ennek hangot is adtam. Ki tudja, talán kezdődő paranoiám van? Valahol olvastam, hogy annak nem feltétlenül muszáj korai életkorban kialakulnia. - És te hogy is mondtad? Ez nem jelent feltétel nélküli bizalmat. - Használtam én is az ő szavait, aztán ráharaptam a felém tartott szőlőszemre. Utálom a szőlőt és minden ehető magvas gyümölcsöt, most mégis jólesett. - Pontosan tudod, mi a szabály a városomban: csakis abba ütheted bele az orrod és azzal gazdálkodhatsz, amit én elmondok neked. Rosszul vagyok a kerülőutaktól és attól, ha valaki olyan merészkedik rájuk, akit nem akarok kinyírni. Szerintem egyikünknek sincs szüksége arra, hogy felkerüljön a másik fekete listájára. - Mindenesetre eddig is nyitva tartottam a szemem, most pedig fokozottan figyelhettem rá. És ámblokk mindenkire, ideje lett volna, hogy újrakalibráljam a bizalmi listámat, mert néha a saját embereim szavaiban is kételkedtem. Lehet, hogy ez már tényleg betegség. - Úgyhogy nem tudom, mit tervezel a nap hátralévő részére, de arra készülj, hogy az esti vacsorán mintaférjnek kell lenned. - Közelebb hajoltam hozzá és csókot adtam az ajkaira. Viszonylag természetes volt ez a gesztus, nem az elmúlt napokban kerültünk először közelebb egymáshoz.
Kétségkívül azt hittem, mindent gondosan a felügyeletem alatt tartok és engem ebben a helyzetben nem érhet semmi meglepetés. A frászt nem. Egy életre megtanulhatnám már, hogy teljesen mindegy, mennyi melóm van vele, a nők mindig képesek arra, hogy megcsavarják a történetet, és éreztessék velem, hogy pillanatok kérdése és máris nem én vagyok a vezető pozícióban. - Ha én bukom, akkor te is.. Ha pedig véletlenül mégsem, gondolj bele milyen lenne az életed, ha nem volna köztünk kapcsolat. Nem lennél ott, ahol most vagy... - biccentek felé egyet, jelezve, hogy mennyire nagy ráhatásom volt az ügyleteire. Habár tanácsadáson kívül nem nagyon műveltem én semmit, mégis sokat köszönhet annak, hogy olykor rávilágítottam a lényegre az én szempontomból. Kevés dolog van, amire emlékeztetnem kell, de a memóriája talán néha kihagy egy keveset, ami miatt ezt újra és újra szeretem az orra alá dörgölni. Persze ebből én is profitálok. Nem hittem volna, hogy valaha ekkora elégtételt jelent majd a számomra, hogy két városban is ekkora befolyásom van. A helyzet viszont ennél még sokkal bonyolultabb lett azóta, hogy elvállalta a feleség szerepet. - Ne szokj hozzá... - morgom utána. Nem tetszik, hogy éles hangon nevetni kezd, de legalább a látszata megvan annak, hogy egy boldog házaspár vagyunk. Azt meg úgyis tudja, hogy nem vagyok a híve a dicséretnek, ugyanis az én elismerésemet kivívni nem kis teljesítmény. Az viszont rövid távon bebizonyosodott, hogy nem teszi magát tőlem függővé, még akkor sem, ha itt most jóval több forog kockán, mint azt ő el tudná képzelni. A bosszankodásomnak viszont hamar vége szakadt. Egészen pontosan akkor mikor egy szál vizes bikiniben az ölembe fészkelte magát. Karomat a dereka köré fontam, mintha ez teljesen magától értetődően jönne. Végülis jön is a mozdulat, de nem a gondoskodó férj szerepkörből adódóan. Sokkal inkább azért, mert szeretem a kezeimet jó nőkön pihentetni. - Még szerencse, különben már beleőszültem volna.. - jegyzem meg, de hangom még mindig nem az igazi. Szerencsémre senki nem a hanghatásokra kíváncsi, elég nekik a látvány. Faye pillantásából tudom, hogy ismét társaságunk akadt, ezért nem fűztem tovább a gondolatot, miszerint két elég hasonló habitusú ember soha a büdös életben nem jönne ki egymással egy kapcsolatban. Pláne, ha számításba vesszük mindkettőnk prioritásait. - Tudom, hogy velem vagy... De ez nem jelent feltétel nélküli bizalmat. Most még ugyan lojális vagy, de nem tudom mit várhatok akkor, ha a talaj majd forróvá válik.. - méregetem elgondolkodva. Eddig nem gondoltam bele tüzetesebben abba, mihez kezdenék, ha végül benne hagyna a szarban. Persze nem kizárt, hogy valahogy túlélném és utána szétzúznám mindazt, amit évek alatt felépített magának, de hogy ennyivel nem úszná meg, az teljesen biztos. Talán ismer már annyira engem és a módszereimet, hogy nem okoz majd ilyesfajta fejfájást nekem. Arra a verzióra még nincs kész tervem. Száradó tincseit ujjam köré csavarom, játszadozom a hajával, mintha csak szórakoznék, miközben előadja magát. Ó, naná, hogy feltűnt neki, hogy nem teljesen vakon érkeztem hozzá legutóbb. Sajnos vagy sem, van egy olyan jellegzetes szokásom, hogy szeretem előre tudni, mivel és kivel is van dolgom. Elég időigényes, de mindenképp elengedhetetlen kutakodást jelent, míg részletesen feltérképezem a kapcsolati tőkéjét, sorra veszem az embereit, igen, még a húgát is. De persze ez az én módszerem. Szeretem majdnem nulláig redukálni a lehetséges meglepetések számát. Máskülönben hogy várhatná el, hogy pontos és hasznos tanácsokat adjak neki?! - Az égadta világon semmi... - hajolok előre, hogy elérjem az asztalon pihenő gyümölcsös tálat. Van benne egy szép nagy szőlőfürt, amiről leszakítok egy szemet és a szája elé tartom. - De hacsak nem vagy naiv, márpedig nem vagy, akkor te is tudod, hogy ismeretlen terepre soha nem merészkedem előzetes tájékozódás nélkül. Várj csak.. Hogy is mondtad? Mikor tettem én olyat, amivel ártottam volna neked? - idézem őt, de közben vigyorogni támad kedvem. Eszembe sem jut elé kiteregetni ezeket a lapjaimat is. Tény, hogy van a falkájában egy pár ember, aki nem igazán hűséges hozzá és tőlem várják a csodát, de minél kevesebbet tud erről, nekem annál jobb. Az aggodalmát minden esetre rövidre kell zárnom valahogy. Nem kérem a feltétel nélküli bizalmát, hisz azt tőlem sem kapja meg, de most kattoghatok azon, hogy altatom el a gyanakvását. Remek program.
Jobbnak láttam nyílt lapokkal játszani, megtanultam, hogy az igazság néha sokkal kifizetődőbb, mint a titkolózás. Nem mindig, de jelen helyzetben nem lett volna értelme, ha magamban tartom a történéseket. Semmi nem értem volna vele, nem fordíthattam volna előnyömre a dolgot: be kellett ismernem, hogy ebben a világban Kevin nélkül elveszett voltam. Ez az ő terepe, az ő üzlete, én egy kiegészítő voltam, aki csendes megfigyelő és játssza a szerepet, amit neki szántak. Időre volt szükségem ahhoz, hogy megemésszem ezt a tényt, aztán rádöbbentem, hogy végül is ugyanez van akkor, amikor én kérem az ő segítségét. Olyankor én vagyok a főnök, neki pedig az jut, amit odaengedek neki. Volt még mit tanulnom ezen a téren a kölcsönösség elvéről, nem mintha annyira borzasztó üzlettárs lennék, hiszen az ígéreteimet mindig betartottam, csupán szerettem sajátos megvilágításba helyezni a dolgokat és úgy elintézni őket, ahogy a legjobbnak véltem. Ennyire nagy baj lenne? - Mi az, hogy érdekemben áll? - Egy pillanatra az sem érdekelt, hogy fulladozni kezdett, a nyomatékosítása minden egyébről elterelte a figyelmemet. Arról is, hogy a történetben most én voltam a hunyó és én se repestem volna a boldogságtól, ha a hátam mögött intézkedett volna, de... kit is érdekel? A francba, tényleg mindjárt rosszul lesz, látom az arcán. A szemei villámokat szórnak, ismerem ezt a nézést. Kicsi választja el attól, hogy ne pattanjon el az agyában a cérna és ha ordítani kezd, bizony Isten, hogy én is nekiállok visítani, abból pedig egyikünk se fog szépen kikeveredni. Meg is lepett, hogy ugyan szüksége volt némi időre, viszonylag nyugodtan, bár fogcsikorgatva valami dicséretfélét rebegett el, ami annyira meglepett, hogy szívből felnevettem. Fogalmam sem volt, mikor kacagtam ennyire jóízűen. - Rosszul hallottam vagy azt mondtad, szép munka? - Hát, a pofám leszakad, de komolyan. Elképedtem és biztos a józan eszemre ment a narancslé, mert pár pillanattal ezelőtt még magam is arra készültem, hogyha csinál valamit vagy rosszat szól, rá borítom az asztalt. Erre felálltam, lebontottam magamról a törölközőt és megkerülve az asztalt Kevin ölébe ültem, aki felért egy pukkandúrral, ém nem csak az emberek felbosszantásához, a lenyugtatásukhoz is értettem. - Nekem ne parancsolgass. - A tarkójára csúsztattam a kezeimet és közelebb hajoltam hozzá. - Én nem a feleséged vagyok. - A fülébe suttogtam, viszont a szavaimmal ellentétben a hangom lány volt, semmi fenyegető szándék nem volt benne. Más nőt talán meghatotta volna a kemény hangvétele, rám nem volt ilyen hatással. Túlságosan hasonlítottunk ahhoz, hogy megijedjek tőle. - Mondtam, hogy nem volt semmi komoly. Meg tudom védeni magam és téged is. Ha nem bíznál bennem, nem engem hívtál volna, hanem azóta is keresgélnél a megfelelő jelölt után. Mikor tettem én olyat, amivel ártottam volna neked? - Kérdeztem teljesen komolyan, rezzenéstelen tekintettel. Jó, szívtam a vérét és szivattam, ám keresztbe tenni neki? Kedveltem őt, ezért meg sem fordulna a fejemben. Persze előbb harapnám le a nyelvem, minthogy ezt közöljem vele. - Most inkább arról mesélj nekem, hogy mi közöd van neked New Orleans farkasállományához azon kívül, hogy néha beavatlak a történésekbe? - Váltottam témát hirtelen, közben ujjaim beletúrtak a hajába. Volt néhány bátor jelentkező, aki a korai órák ellenére lefáradt a medencéhez és ha nem akarta, hogy balhét rendezzek, akkor a helyén marad és ő is készségesen beavat abba, amit tudni szeretnék. - Az utolsó látogatásod óta nem hagy nyugodni, hogy mennyire tájékozott voltál, pedig én egészen addig a napig nem meséltem neked egy árva szót sem az aktuális helyzetről, míg meg nem kerestél. - Hangot adtam az aggályaimnak, de ezer százalék, hogy kivágja magát. Sebaj, abból a módból, ahogy ezt fogja tenni, gazdálkodhatok.
Pár napja még előre bocsátottam volna, hogy egész út alatt egy merő görcs leszek, most mégis azzal kell szembesülnöm, hogy legalább annyira szórakoztat a helyzet, mint amennyire aggaszt az ügylet kimenetele. Biztos valami tudat alatti szarsággal van összefüggésben, hogy nem agybajoskodom épp, vagy azzal, hogy engem egy kávéval könnyedén takarékra lehet állítani. - De nem veszed.. - jelentem ki teljesen egyöntetűen, lehetőséget sem adva arra, hogy megmásítsa a véleményt, amit formáltam. Bármit is mondok, az lepereg róla, na jó, talán a kis buja megjegyzéseim okoznak neki pár kellemetlen pillanatot, de hol érdekel az engem? Ki mondta, hogy egy férjnek nem lehetnek pajzán kis elszólásai, főleg ha a feleségét célozza meg vele?! Na ugye... - Nem győzöm hangsúlyozni, hogy ÉRDEKEDBEN ÁLL... - sóhajtok nagyot. Még csak nincs is egészen tisztában azzal, hogy mennyi szálat mozgatok épp az ő kecses kis háta mögött. Nem csupán az alkalmankénti felbukkanásom és segítségem ára ez a kis kiruccanás.. - És remélem nem kell emlékeztetnem, hogy Amelia a feleségem, és ha újra szükség lesz a megjelenésére, továbbra is igényt tartok rá.. - rántok vállat hozzá hasonlóan. Nem tűnik úgy, mint aki nagyon le van terhelve, maximum a repülőút viselhette meg annyira, mint engem. Viszont közel sem talál még egy olyan üzlettársat, aki annyi mindent nyújthat neki, mint én. Olykor nyaralást, némi színészkedésért cserébe. Aztán felőlem elhíresztelhetjük, hogy nagy sebbel-lobbal elváltunk. A kibékíthetetlen ellentétek manapság amúgy is elég felkapott indokot képeznek a válóperekben. Most viszont létfontosságú a jelenléte és az alakítása, szóval nem óhajtom ezt a témát túl sokáig feszegetni. Benne van ugyanis a pakliban, hogy dühében megúsztat a medencében, vagy felképel.. Vagy rosszabb. Nem szívesen vállalnám nyílt színen, meg amúgy sem. Faye kegyetlen boszorkány tud lenni, s ugyan nem tudna megfélemlíteni, kellemetlen pillanatokat simán okozhatna, ezeket pedig most kevéssé díjaznám. A választás, amit kínált, elég egyértelmű volt. Nem ma jöttem a falvédőről, lehet, hogy rájött, hogy sokkal előnyösebb, ha hozzám hasonlóan ő is nyílt lapokkal játszik? Azt ugyanis kétlem, hogy önszántából az én javamat helyezné előtérbe. Roppantul érde... A gondolatmenetem pillanatok alatt szakadt félbe, ahogy egy korty kávé is készült megakadni a torkomon hirtelenjében. A szemeim kikerekedtek, de egy hang se jött ki a torkomon. Talán jobb is, mert azzal egyetemben a kávét ráköptem volna, azt pedig aligha tolerálná. Helyette kínzó lassúsággal emeltem el a csészét a számtól, szemeim összeszűkültek egy pillanatra, és igyekeztem visszafogni feltörő indulataimat, míg ő beszélt. Naná, hogy tudta, hogy bármikor robbanhat a bomba, és egyből fedezéket is vont maga köré a szabadkozásával. Talán pár perc is eltelt, míg szúrós szemmel méregettem, és magamban fortyogtam, amiért utólag tudok csak meg egy ilyen lényeges információt, mégsem kezdtem el nyílt színen ordibálni. Ez az Kevin pajtás, ez a nő nem hülye, tudja jól, hogy ha a szoba magányában mondta volna el, akkor most legalábbis a nyakát szorongatnám. A medence partján, mindenki árgus szeme előtt ezt nem tehetem meg, de még csak a hangomat sem emelhetem fel, ha azt akarom, hogy tökéletes legyen az álca, miszerint a házasságomban minden a legnagyobb rendben van. Egy nagy horderejű veszekedés több, mint gyanús. Kevin, kurvára eszedbe ne jusson most közelebb lépni hozzá.. Mély levegőt kellett vennem ahhoz, hogy tartani tudjam magam, de belül olyan feszültség lepett el, hogy legszívesebben tényleg üvöltöttem volna. Az a kurva.. Gondolhattam volna, hogy nem fog tisztességes eszközökkel játszani, és azonnal próbára teszi majd a sztorimat. Próbálja megtalálni a rést a pajzsomon, de ahhoz nem elég furfangos, hogy sikerüljön neki lelepleznie. - Szép munka. - szólalok meg végül karcos hangom, ami tükrözi ugyan a nemtetszésemet, de leginkább az elfogadásomat akarom vele kifejezni. Őszintén szólva, elég nagy megpróbáltatást jelent, hogy bízzak Faye-ben annyira, hogy a kezébe rakjam az életem, de ezzel együtt az is teljesen biztos, hogy senki más nincs, akivel hasonló kockázatot vállalnék. - Az előbb úgy láttam, igencsak élvezed a lazítást.. - biccentek hanyagul a medence felé. - Majd ha a helyzet úgy kívánja, részletesen kifejtheted az érzéseidet. Addig is, alakíts továbbra is hitelesen. - teszem le végül a csészét az asztalra. A szám íze valahogy most keserűbb, és az nem a kávé miatt van. - És legközelebb avass be engem is, mielőtt találkoznál vele négyszemközt.. - adom parancsba neki. Nem fogom megkötni a kezét, hülyeség lenne. Nem azért hoztam magammal. Azért választottam őt, mert lehetnek olyan meglátásai és módszerei, amik összhangban vannak az enyémekkel, mégse jutnának soha az eszembe. Kell nekem, létfontosságú, hogy komolyan vegye, és úgy tűnik meg is teszi. Ha így folytatja, nyert ügyünk lesz. Semmi másra nem vágyom jobban.
Jó napom volt és ez azért volt felettébb meglepő, mert nem hittem volna, hogy az út során bármihez pozitívan fogok hozzáállni. A hátam közepére sem kívántam az egészet, ennek szépen hangot is adtam párszor és csak a Kevin iránti szolidaritásból - vagyis az alkunk rám eső részének teljesítése miatt voltam itt. Erre ma úgy keltem, mintha az én hátamat, vállamat, bármilyen másik testrészemet nyomná az üzlet sikerének terhe, mintha jólesne megerőltetni magam annak érdekében, hogy teljesüljenek a kamu férjem vágyálmai. Csak annyi kellett hozzá, hogy érezzem a kihívást: és az a nőszemély tegnap éjszaka feldobta a labdát, amit nagyon szívesen csaptam le. - Akár sértésnek is vehetném. Mintha egy érdektelen, élettelen, önbizalomhiányban szenvedő, idomítható dependenst írtál volna le. - Mindketten tisztában voltunk azzal, hogy nem ilyen voltam, de végülis igaza volt: nem hinném, hogy lenne rajtam kívül nő, aki belement volna ebbe az abszurd cserekereskedelembe, mivel egyetlen nőnemű lény sem bírja ki mellette sokáig. Én már évek óta ismertem, mint a rossz pénzt, pontosan tudtam, hogy kell vele bánni és még azt is megkockáztattam volna, hogy ő is ismer annyira, hogy tisztában legyen azzal, mit kérhet, mit nem és mi az, ami miatt belefojtanám egy kiskanál vízbe. Nem mintha az utóbbi késztetés ritka lett volna, a közelében általában felfokozott idegállapotú voltam. - De arról nem volt szó, hogy élve kell kihúzzalak a boszorkány karmai közül. Ami Monaco után történik, azért nem vállalok felelősséget. Ki tudja, mikor talál meg ismét. - Megvontam a vállam. Abból a nőből bármit kinéznék, simán látszik rajta, hogy pszichopata. Rosszabb, mint én, pedig azért ahhoz át kell lépni egy bizonyos szintet, hogy valaki túltegyen rajtam. Viszont a kérdése hallatán elnyomtam a belőlem hirtelen feltörni kívánt szóáradatot és úgy döntöttem, az evéssel próbálom álcázni azt, ami egyébként kibukni belőlem. Egyébként is valami jó sósat kívánt volna a gyomrom, egyszerűen nem igaz, hogy a repülés és az időzónák változása ennyire megviselte a szervezetemet. - Szeretek kötözködni és harcolni, miért vagy meglepve? - Bukott ki belőlem, miután bekaptam egy darab kekszet és ittam egy korty narancslevet. Mintha legalább kaviárt ettem volna, annyira jólesett. - Vagy akár az is lehet, hogy tegnap éjszaka kaptam egy levelet, amiben Berenice meginvitált egy bárba, ahol előadta magát. Döntsd el, melyik verzió tetszik jobban. - Megvontam a vállamat. Rájöttem, hogy játszhatom előtte a hülyét, záros határidőn belül úgyis lebuktat. Okos férfi volt, a francba is, miért kellett okosnak is lennie? - Mielőtt totális agybajt kapnál, elmondom, hogy kulturált voltam és úgy viselkedtem, ahogy egy önmagában és a házasságában biztos feleség tenné. A gyűrűmet is vittem magammal. - Emeltem fel a kezem apró mosoly kíséretében. Ha magával ragadna a házasság gondolata, talán még tetszene is, ahogy a frissen manikűrözött ujjaimon megcsillant a drágakő. - Szóval ne akadj ki, mert nincs kedvem végighallgatni és végignézni ahogy felpuffad az arcod. Nem történt semmi, csak annyi, hogy megtudtam, nem fog leszállni rólad és abszolúte hidegen hagyja, hogy elhurcoltál ide magaddal. Felidegesített, úgyhogy eldöntöttem, hogyha mentális hadviselés során is, de kikészítem. És ez neked csak jó. Erősíti a kötelékünket. - Ismét a narancslevem felé fordultam. Hogy mit fogok én ezért kapni... - Ha gondolod, még azt is mondom, hogy szeretlek, csak tudjuk le minél hamarabb ezt az üzletet. - Mosolyodtam el megkeresve a tekintetét.
A kezdeti aggodalmam már akkor elpárolgott, mikor megláttam Faye-t a medencében. Egyrészt, mert baromi szexi volt a vizes hajával, abban a két kis semmiségben, ahogy egyedül úszkál, és még kedvet is kaptam volna, hogy csobbanjak mellé, másrészt meg mert röviden konstatáltam, hogy képes volt elkerülni a bajt. Néha csak úgy vonzotta magához, máskor meg taszította, remélem most utóbbi időszakát éli, azzal ugyanis igencsak megkönnyítené ezt a kis utat nekem. A hangja harsány, az enyémmel ellentétben. Gondolom a hideg víz tett róla, hogy hamar felébredjen. Ismét késztetést érzek, hogy csatlakozzam hozzá, de emlékeztetem magam, hogy pont most nincs időm erre, el kell intéznem még néhány dolgot, aztán majd utána esetleg lesz időm arra is, hogy kihasználjam a szabadidőmet. Addig is, Faye élvezheti az ingyen nyaralását. - Csak még jobban belém habarodnál.. - húzom féloldalas mosolyra a számat. Ha nem lenne itt a pincér, akkor is valami ilyesmit mondtam volna, csak a megfogalmazás más. Sanda gyanúm, hogy a hitelességemmel érdemi problémák lesznek, ha túlzottan elvetem a sulykot, ezért erről majd váltanom kell néhány szót a nejemmel édeskettesben. Kell valami egyetemes jel, amivel minden helyzetben diszkréten jelezni tudja, ha elszalad velem a ló. Elvégre ő nő, és bármennyire nem akarom hasonlitgatni, Berenice is az. Külön faj. De amíg az egyiket szorosan magam mellett tudom, addig nem igazán kell tartanom a másiktól. Legalábbis ez volt a feltevésem, mikor belevágtam ebbe a tortúrába. Figyelem, ahogy a medencébe kapaszkodva felnyújtózik hozzám, kezem az álla alá csúsztatom, és így húzódom közelebb hozzá. A csók előtti utolsó pillanatban már nem tudok nem vigyorogni, de remélhetőleg ennek már csak ő lesz szemtanúja. Elég készséges. Talán még engem is meggyőzne az alakítás, ezért képzeletben megveregetem a vállamat. Jó vásárt csináltam, mikor egyik pillanatról a másikra belerángattam egyik legrégebbi partneremet ebbe az álházasságba. - Csak a repülés.. Tudod, hogy nem bírom a hosszú utakat.. - válaszolok magától értetődően, és voltképp igazat mondok. A szervezetemnek idő kell, hogy átszokjon egy másik időzónába, de ezt eddig nem tudhatta, ugyanis először repült velem. - De tény, hogy jobban örültem volna, ha nem az üres ágy fogad reggel.. - vetem oda még, és közben hüvelykujjammal végigsimítok az ajkán. Közben a pincér gyorsan veszi a lapot és a következő pillanatban a nőm már törülközőbe csomagolva ballag az étkezőasztal felé, vizes lábnyomokat hagy maga után a kövön. Követem őt, a gyomrom megkordul, ahogy megérzem a friss croissant illatát, de sokkal inkább egy erős feketére vágyom. De már akkor is késő lenne, ha leküldtem volna a gyomromba. A gyűrött képem ugyan hamarosan kisimul, de a morcos énem még egy darabig a színen marad. Egyelőre nem látom magam előtt, hogy sikerülne megejteni egy találkozót minden baki nélkül, már csak azért is, mert magamból kiindulva elég nehéz komolyan vennem a férj szerepet. Nem hiába nem nősültem meg soha. Az udvarlásban sem vagyok túl jó. Soha nem tartoztam a bonbon, virág, vacsora szentháromságba. Ha nőt akartam, egyszerűen felszedtem egy-két éjszakára. Körülbelül itt ki is merül a tudományom. De a kivétel - mint tudjuk - erősíti a szabályt. - Tudod.. - kortyolok bele a kávéba, amit felém nyújtott az imént. Hagyom hogy a keserű natúr íz végigcsússzon a torkomon, megérezzem a frissen pörkölt kávé zamatát, csak aztán folytatom. - Választhattam volna mást is, de olyan kellett, akiről nem kell túl sok mindent eltüntetni, aki tud alkalmazkodni, és leginkább olyan, aki elég jól passzol hozzám. - kacsintok rá alig észrevehetően. A vak is látja, hogy elég jól állunk egymásnak, nem fogom letagadni. Különben meg talán vannak hátsó szándékaim is azzal, hogy egy szexi nőt luxusnyaralásra hoztam... - Végiggondoltam néhányszor, és arra jutottam, hogy neked lesz leginkább érdekedben az, hogy megkössük az üzletet és élve hazajussunk. - zárom rövidre. Persze ennél azért jóval összetettebb az ügy, alaposan végigrágtam ezt, fel voltam készülve arra a lehetőségre is, hogy mit kellene tennem, ha végül nemet mond és nem megy bele, hogy így törlessze az adósságát az irányomba. De hülye lennék bevallani, hogy volt B és C tervem is, ő meg hülye lenne, ha nem venné számításba, hogy volt. - Mi hozta meg a harci kedvedet? - vonom fel kérdőn a szemöldökömet, s gyanakodva fürkészem az arcát. Próbálok olvasni róla, de egyelőre nem akarnak felébredni annyira az agysejtjeim, hogy működjön is a dolog. De az tény, hogy tetszik az elképzelés, s vizuális típus lévén elég könnyen magam elé tudom vetíteni a képet, amin Berenice esedezik, hogy írjuk alá a szerződést. Abban már annyira nem vagyok biztos, hogy reális lenne az elgondolás, de a nők totális őrültségeket is képesek véghezvinni. És Faye nő.
Eleget törtem már azon a fejem, hogyan fogom Kevin tudtára adni a tegnap esti kiruccanásomat, aztán rájöttem, hogy majd kibukik belőlem valahogy. Nem fogom törni magam a mese szépítésén, tekintve, hogy ő sem éppen arról volt híres, hogy elmondjon nekem bármit is. Még azt se, amit el kellett volna. Talán az egyre erősebben, ugyanakkor finoman az arcomat simogató napsugarak miatt jutottam arra az elhatározásra, hogy jó hogy nem már én fogok aggódni az ő üzlete miatt. Elvégre a világ egyik legszebb országának luxusszállodájában süttettem a hasamat és a fejemben már azt is elkönyveltem, hogyha a kedvem úgy tartja, akkor simán vért fogok csorgatni az ujjaimra. Annak a lotyónak a vérét. És aztán beledobom a tengerbe, hogy úszkáljon egy kicsit és lássa, milyen kedves vagyok. - Morcosnak tűnsz. Pedig olyan szép napunk van. – Szólaltam meg halkan sóhajtva, majd széles mosolyt varázsolva az arcomra. Csodáltam is, hogy nem a szoba erkélyéről kiabált utánam, hogy hol vagyok, de nem vagyok én kiskutya, hogy csak akkor menjek valahová, ha a gazdi engedi. Ha ilyen partnerre vágyott volna, akkor összeszedhetett volna valakit az utcáról. – Amikor alszol, annyira édesnek és kiegyensúlyozottnak tűnsz. Miért nem tudsz mindig olyan lenni? – Kinyitottam a szemeimet és rá emeltem a tekintetemet. Láttam rajta, hogy szívesen mondana valamit és nem azt, amit valóban kiejtett a száján, csak hát a társaságunk miatt vissza kellett fognia magát. Talán többször járkálhatna erre a pincér, a baj ezzel csupán annyi volt, hogy nekem is muszáj volt változtatnom a szavaimon addig, amíg nem voltunk egyedül. Hülye színjáték… bár most még egészen ki voltam vele békülve, hogy a mai reggelen jelenleg semmi nem volt, ami hazugság lett volna. Még. - El is felejtettem. – Mondtam teljes természetességgel, szinte csak a fejemre nem csapva, amikor a jó reggelt-csókot emlegette. Nem volt szükségem többre, megtámaszkodtam a medence szélén és finoman, hosszan megcsókoltam, mint egy... feleség? Fogalmam sem volt, hogy a házasoknál mi a módi, sőt, egyáltalán a párkapcsolatokból is kiszoktam. Hiányzott a fenének még egy nyűg a nyakamra, erre mi történik? Kaptam egy férjet. – Már jobb? Nem venném a szívemre, ha miattam lenne rossz a kedved. – Felhúztam magam, ezzel kiszállva a medencéből és miután a tekintetem egy pillanatra elidőzött guggoló alakján, elfogadtam a törölközőt, amit a pincér készségesen felém nyújtott. Halvány mosollyal köszöntem meg. Ugyan nem imádtam mindenkit, de bunkó nem vagyok… a felkínált kávét viszont visszautasítottam, mert ahogy megcsapott a koffeines folyadék illata, úgy fordult fel a gyomrom. - Azt hiszem, rosszul ragadtam meg ennek az utazásnak a lényegét. – Kevin kezébe nyomtam a csésze feketét, amit végül mégis elemeltem a pincértől, de csak azért, hogy a másik férfinak odaadhassam. Eleget kávéztam már vele ahhoz, hogy tudjam, hogy szereti. – Kezd tetszeni a dolog. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem vagyok a rosszul a ténytől, hogy itt kell lennem és van arról fogalmam, hogy miért engem rángattál ide, amikor a nyakamat rá, hogy többen is önként jelentkeztek volna, akik alkalmasabbak a feladatra és a kérdés még mindig adott, hogy miért én ülök itt, de… – Megvontam a vállam. A szavaim csak azután jöttek ki belőlem, miután a nem kívánatos harmadik fél távozott és belekortyoltam a narancslevembe. – Ünnepélyesen megígérem, hogy az a nőszemély pár napon belül a lábaid előtt fog heverni, közben pedig könyörög fog, hogy neked adhassa az üzletet.
Szerencsés egy fickó vagyok. Az előzetes fenyegetőzések ellenére nem kellett a kádba vackolva eltöltenem a éjszakát, és ráadásként megéltem a reggelt is, ergo ha Faye az éjszaka közepén vacillált is azon, hogy átvágja a torkomat egy életlen kenőkéssel, amiért ilyen helyzetbe hoztam - nem tette meg. S bár megszoktam, hogy minden reggel egyedül ébredek, hamar a fejemhez kapok, hogy itt kéne lennie mellettem a nőmnek is. Tapogatózom egy kis ideig, de csak a párnája gyűrött huzatát tudom megmarkolni, és az is kihűlt már. Nem tetszik, rohadtul nem tetszik, hogy a tegnapi hevesebb szóváltásunk után csak így lelépett anélkül, hogy felrázott volna, másrészt viszont valószínűleg tudja, hogy ha felver az alvásból, akkor még inkább farok módjára tudok viselkedni. Nem hülye ez a nő. Ezzel próbálom nyugtatni magam, meg eljátszok a gondolattal, hogy pár óra alatt csak nem képes magát kalamajkába keverni, de végül nem tudok visszaaludni. Túl fontos ez az út ahhoz, hogy felmerüljön a lehetősége annak, hogy már az elején elbassza az esélyeimet. Morgolódva veszem magamhoz a laptopomat, gyorsan átfutom az e-mailjeimet, vetek egy pillantást a telefonom kijelzőjére, majd kezdeményezek egy hívást is, hogy megtudakoljam, minden a legnagyobb rendben van-e odahaza. Azért nagyon merem remélni, hogy kicsivel több mint 24 óra után nem fordult még semmi a feje tetejére. Azt viszont kétlem, hogy erről Faye is hamar tájékoztatva lesz. Nem kell neki tudnia, hogy az embere lassanként lojálisabb hozzám, mint hozzá. Ugyan tegnap eljutottunk arra a szintre, hogy ígéretemmel biztosítottam őt a nyílt lapjaimról, de azért ez nem vonatkozik minden helyzetre, ezzel valószínűleg csak akkor nincs tisztában, ha még mindig nem ismert ki engem eléggé. Rövid, velős, lényegre törő üzenetén nem tudtam nem jót derülni, és a vigyor még mindig ott játszott a képemen, mikor egy gyors arcmosás után fürdőnadrágba bújtam. Egy inget is vettem fel mellé, ám azt hanyag módra lógni hagytam a két oldalamon. A gombolással nem fáradoztam. A reggelinket előrelátóan már a medencéhez rendeltem, bár jobban esett volna egy feketét már most legurítani a torkomon. De míg ideér a szobaszerviz, az alatt az idő alatt bőven megkereshetem a nőmet. Nem is nagyon kellett keresni őt, ami azt illeti. Egyes egyedül úszta a hosszakat a medencében, én meg férfiasan bevallom, egy egészen rövid pillanatig megbabonázva néztem, ahogy fodrozódik körülötte a víz. Aztán gyorsan kellett rendeznem a vonásaimat, még mielőtt felfedezné az arcomon, hogy kissé megnyúlt. - 'reggelt! - válaszolok automatikusan, még karcos a hangom, mélyebb, mint amilyenhez hozzá lehet szokva. Meg talán morcosabb is vagyok amiatt, hogy sikerült nekem kora reggel némi fejfájást okoznia az eltűnésével. Mikor vettem én jó néven, hogyha eltűnt mellőlem?! Nem most fogok ezen változtatni. - Tudod, megérdemelnéd... - morfondírozom el hangosan, de a végén mégsem azt bököm a mondat végére, amit eredetileg terveztem, ugyanis társaságunk akad egy pincér személyében, aki a kérésemnek megfelelően egy mini svédasztalt tol be a medence mellé, és két főre teríteni kezd. - ... elmaradt a jó reggelt csókom. - guggolok le a medence partjára és csak remélem, hogy veszi a lapot. Meg azt is, hogy nem játszom túl a szerepemet. Bár az lenne talán a legkisebb probléma, ha rám sütnék a bélyeget, hogy nyálas is tudok lenni. A szemem persze le nem veszem róla, figyelem, ahogy a vízen fekszik. A testére eddig sem volt semmi panasz, és most is meg kell állapítanom, hogy kifejezetten kellemes látványt nyújt egy szál majdnem semmiben. Majdnem meg is bocsátom neki ezért a reggeli eltűnését. Kárpótlásból jeles.
Alig vártam, hogy beköszöntsön a reggel és emberi időt üssön az óra. Alig aludtam valamit és semmi mást nem tudtam szidni, mint a nyavalyás időeltolódást, na meg magamat, hogy egy hotelszoba ágyában hánykolódok, amikor otthon is intézhettem volna az ügyeimet. Mire álom jött volna a szememre, addigra a napsütés nem hagyott békén és azon kezdtem tűnődni, hogy a fény vagy még mindig az utazás utóhatásai okozzák-e a rosszullétemet. Majdnem felfordult a gyomrom, csupán azért nem ültem fel az ágyon, mert azt hittem, hogy a fekvéstől jobb lesz. De mivel nem lett, kénytelen voltam a fürdőbe száműzni magam pár percre. Az arcomra locsolt hideg víz némileg segített, pár percen belül jobban éreztem magam, csakhogy a tükörbe nézve megijedtem magamtól, ezért úgy döntöttem, feljavítom az élőhalottra hajazó fizimiskámat, méghozzá egy kis reggeli úszással. A hőmérséklet már most húsz fok felett volt és abból kiindulva, hogy némi hideg víz hozzásegített ahhoz, hogy jobban legyek, több hektoliternyi csodákat fog művelni velem. Nem is kellett több, minél csendesebben próbáltam magamra kapni a fürdőruhámat, de azért Kevin-nek lefirkantottam egy cetlire, hogy hová tűntem, mielőtt esetleg szívrohamot kapna attól a feltételezéstől, hogy megléptem. Rögtönzött levelemben meginvitáltam a medencéhez, bár reméltem, hogy ki tudom szellőztetni a fejemet azelőtt, hogy megjelenne. Perceken belül már a csontig hatoló hideg víz vett körbe, szinte a medence aljáig süllyedtem az úszásom során, ám még ebben a felettébb megnyugtató helyzetben sem tudtam napirendre térni a tegnap éjszaka történései felett. Az a nő egyszerűen lenyomoztatta a kamu énem és a Keresztapa-filmekbe beillő módon kért tőlem találkát. Ha az igazi személyemmel történt volna meg ilyesmi, lehet, hogy még meg is ijedtem volna, de ha más nem, most aztán tényleg bebizonyosodott, hogy nem kispályással van dolgom. Sok mindent át kell még gondolnom, mielőtt legközelebb egyáltalán megszólalok a közelében, ám az agyam annyira üresnek bizonyult, hogy az valami rémisztő volt: úgy úsztam a hosszokat a medencében, mintha az életem múlott volna rajta, mégis azt kell mondjam, hogy megilletődtem. Egy röpke pillanatra felnéztem a vízből, ekkor láttam meg Kevint. Nem volt nehéz kiszúrni, mivel rajta kívül senki sem állt a medence mellett és nem volt még egy lélek, aki reggel a vízben töltötte volna az idejét, így ketten maradtunk. A medence szélére támaszkodtam, így emeltem felé a fejem. – Jó reggelt, hétalvó! – Fogalmam sem volt, hogy tudta végigaludni az egész éjszakát, még arra sem kelt fel, hogy leléptem a szobából. Vagy csak lusta volt akkor rákérdezni, hogy hol jártam. Mindenesetre az alvókáját kölcsönadhatta volna. – Bejössz vagy megvárod, míg teljesen elgémberedik a nyakam és mérges leszek? – Beszélni akartam vele, de a felfelé nézés nem tett jót a fejemnek, ezért miután a fülem mögé simítottam a nedves hajtincseimet, a hátamat a vízre fektettem és lehunytam a szemeimet. Ha elrontja a sziesztázásomat és ki kell szállnom miatta, akkor nagyon dühös leszek.
Kezdőlap
•
