≫Mesélj nekem egy még ismeretlen történetet...  ≪ Te vagy az én hercegem, vagyis a legkisebb fiam. Pontosan tudod, hogy van egy bátyád, hiszen elárultam neked, ahogyan azt is, hogy amiatt költöztünk hónapokkal ezelőtt ide, hogy megleljük őt, de neked fogalmad sincs arról, hogy kicsoda az édesapád. Érdekelt, de sose túlzottan. Elfogadtad, hogy ketten maradtunk és csak egymásra számíthatunk. Nem csak az édesanyád vagyok, hanem a legjobb barátod is. Én azt mondtam neked, hogy ő csak egy kaland volt, de valójában a volt férjem, a testvéred édesapja a te édesapád is, hiszen egy gonosz boszorkánynak köszönhetően másmilyennek láttam őt, mint amilyen, így nem jöttem rá arra, hogy akit egykoron a pokolba száműztem, az most visszatért közénk.
Amikor pedig kiderült, hogy babát várok, akkor valami fura dolog történt, hiszen a bűbáj kezdett elillanni, s akkor jöttem rá arra is, hogy kivel élek már hosszú ideje. Féltettelek, így egyszerűen elsétáltam kismamaként és megpróbáltam elrejtőzni előle, hiszen akkoriban még a pocakomban voltál. Az erőd mostanság kezd megjelenni, de sose voltam képes elvenni tőled, maximum akkor tenném meg, ha te azt kérnéd, de te igazából élvezed. Olyan vagy, mint egy vidám, cserfes kisfiú, aki könnyedén barátkozik. Egy dologra viszont nem számítottam még én se. Ugyanazon a napon láttad meg a napvilágot, mint Adam és az életfintorjaként összevagytok kötve, s minél idősebb vagy, annál inkább érzed az ő érzéseit, ha megsérti magát, akkor te is megsérülsz, s ez fordítva is igaz. Mintha csak erősebb lenne a kötelék köztetek, mint amilyet bármelyik boszorkány is létre tudna hozni. Ezt viszont jelenleg még titkolod előlem, hogy a rémálmok nem annyira rémálok, de nem mindent látsz. Olyan, mintha csak néha látnád őt és a legfurcsább az, hogy képesek vagytok akár egymással beszélni is egymással, mintha csak valami belsőhang szólalna meg.
Sürgetni akarsz, hogy találjuk meg, mert érzed, hogy nagy baj közeleg és talán nem is tévedsz akkorát, hiszen akár az életedbe is kerülhet Adam bármelyik tette, mivel sokkal kisebb és még gyengébb is vagy. Ugyanakkor fura módon érzed azt, hogy még egy személy egyre közelebb ér, de nem tudod megmondani, hogy ki ő vagy mi ő, de az édesapádról van szó, aki bosszúra szomjazik. Mintha csak te valami miatt kötődnél az összes családtaghoz valamilyen szinten és éreznéd őket. El akarod mondani, de nem tudod, hogy miként tedd… Időben sikerül kitalálnod, vagy már esetleg túl késő lesz hozzá?

|| Nagyon várunk, a családnévhez ragaszkodom, de amúgy a név alkuképes! Pm-ben megtalálsz, ha esetleg kérdés merülne fel benned. Annyit kérünk, hogy ne tűnj el!