Bekanyarodtunk a feljáróra,felhúztam a kéziféket. Tanácstalanul pillantott Caroline-ra. Mit...mondjak valamit? A kezdőlépést ő ragadta meg, mint lőtt katona az utolsó szavakba,úgy kapaszkodott belém átfagyott végtagokkal. Behunyva szemeimet bújtattam át ujjaim közötti réseken hajzuhatagát... újra és újra, így élveztem ki napom hosszú perceinek ritka, nyugodt pillanatait. Most...úgy igazán most érzem azokat az emberi momentumokat, amik hosszas monoton életem éveiben elidegenedtek tőlem. Elhúzódzkodtam tőle. Nem maradhatunk így egy örökkévalóságon át ..akármennyire is rögvest rábólintanék. Kikászálódtam a kocsiból, és keresztülhajoltam az vezetőülésen. Látva Caroline bágyadt, élettelen tekintetét, karjaimat görnyedt teste alá bújtattam, és mikor már ujjperceim betámasztották magukat derekán, illetve térdhajlatában, egy határozott mozdulattal vettem át a sebváltón, hogy kikapva őt, emeljem karomba. Sarkammal kényesen lassan löktem be a kocsi ajtaját, tompítva a zajt, amit okozott volna, s így jártam el a bejárati ajtónál is. Beérve a nappaliba eresztettem le Caroline-t a riherongyos kanapé matracaira. Letérdeltem mellé.
- Jól vagy? - kérdeztem aggódó hanglejtéssel, és talpra állva húztam ki egy zsebkendőt hátsó farmerzsebemből, hogy ismét padló felé közelítve söpörjem ki nedvességet a fenyőzöld, könnytől csillogó szempárból.

// Az iskola parkolója

Hálát adtam az égnek vagy inkább Matt-nek kellett volna, amiért nem kellett olyan sokáig egyedül maradnom a kocsiban. Lelkiekben teljesen összetörtem. Talán ennyire még ez az egész előtt sem voltam kiborulva. Akkor valahogy mindent jobban bírtam.. Vagy egyszerűen csak hozzászoktam. És most túlságosan is sok ez az egész, hogy így hirtelenjében visszarobbant az életembe minden érzés. Valahogy fel fogom dolgozni tudom. Főleg most, hogy itt van nekem egy olyan barát, mint Matt. Tudom, Stefan is ott volt nekem mikor szükségem volt rá. Csak az az egész helyzet más. Tyler nála senkit nem utál jobban. Jó talán Klaust, de nem szerette, ha vele töltöm az időmet. Pedig Stefan a barátom és.. Nekem sokszor a barátaimra van szükségem. Mikor nincs ott Tyler.. Vagy éppenséggel most is. Bár most sem éppen azon agyal gondolom, hogy mégis mi a franc lehet velem. Nem hiszem, hogy egyáltalán érdekli.
Bólintottam Matt kérdésre. Hiába akartam volna megszólalni valószínűleg hang nem jött volna ki a számon. A gyűrűmmel kezdtem el játszadozni. Talán vissza kellene vinnem Tyler-nek. Ez nekem túl sok. Nem hiszem, hogy ő ezt akarná. Bár mostanában elméletileg nem csalt meg. Vagy most kivételesen titkolja. De így annyira erőltetett ez az egész.. Én pedig nem így képzeltem el az életemet. Boldog akarok lenni egy olyan férfival az oldalamon, aki engem akar és nem mást. Vagyis hát képes ellenállni a „csábításnak”. Bár az is lehet, hogy szimplán nem vagyok elég Tyler számára.. Lehet, hogy neki ennél sokkal több kell.
Mikor feleszméltem a gondolataimból, már Matt házánál voltunk. Kikapcsoltam az övemet, majd mivel még mindig nem voltam olyan állapotban, hogy képes legyek egy értelmes mondatot kinyögni odacsúsztam hozzá és a karjába karolva hajtottam a fejemet a vállára. Ezzel akartam megköszönni, hogy itt van most nekem.

- Majd később. - Kiszálltam az autóból, majd mikor elindtultak utánuk intentem aztán pedig beindultam a szobámba, hogy lepihenjek. Még mindig nem voltam a dolgok magaslatán és így láttam a legjobbnak.

(Szoba)

Talán egy óra sem telt bele mire odaértünk Matt-ék házához. -Hát akkor megérkeztünk.-néztem Matt-re és leparkoltam a házuk előtt.
-Jó volt ez a két nap. -bokszoltam bele egyet a vállába -Majd később találkozunk haver! -vigyorogtam.
-Akkor irány a hotel! -tapostam bele a gázba amint Matt kiszállt.

[folyt. Hotel]

Gondolhattam volna, hogy csatlakozik hozzánk a lány, de valami azt sugallta, hogy régebb óta ismerik egymást, mint ez a mostani találkozás. Először gyorsan végig mértem elég szép lány volt, majd miután beszállt a kocsiba én is bevágódtam, de mivel egész úton senki nem szólalt meg én sem akartam megtörni a csendet.
Majd körülbelül egy óra elteltével a távolban már kirajzolódott a házunk. Remek, otthon édes otthon.

(Staunton)

Nem szólaltam meg igazán már ezek után, csak beültem a kocsiba előtte még bólintottam egyet Matt nevű srác felé köszönésképpen. Az idetartó utón meg sem szólaltam, mert nem is tudtam mit meg kellemetlen volt számomra még egy plusz idegen társasága. Igazából még Tylernek se tudtam, hogy mit mondjak. Egy idegennek meg végképp nem.

Amikor végre beszállt a kocsiba egyből becsatolta magát ami miatt talán egy kicsit idiótán néztem rá.
-Van olyan amikor már az biztonsági öv sem segít. -vigyorodtam el egy pillanatra.
-Akkor induljunk!-adtam ki a végszót és padlógázzal indultam meg.

[Staunton]

Megforgattam a szemeimet amikor rám dudált, majd bevágódtam mellé a cuccaimat pedig a hátsó ülésre hajítottam. - Tudod legközelebb dudálás nélkül is felismerlek. - Mondtam miközben bekötöttem a biztonsági övet ami miatt elég furcsán nézett rám.
- Sose tudhatod mi fog történni és veled ellentétben én nem gyógyulok gyorsan.

(Lockwood birtok)

Nem tudtam, hogy kész van-e már, de ahogy őt ismerem már rég a ház előtt szobrozik. Ezért próbáltam sietni, bár ma már annyit ittam, hogy hullámzott előttem az aszfalt.
Amikor a ház elé értem láttam, hogy már kint áll, de azért dudáltam egyet egy széles vigyorral az arcomon és vártam, hogy beszálljon.

(Szoba)

Táskámat a vállamra kapva kisétáltam a járdára várva Tylerre. Azt hiszem teljesen mindegy, hogy meddig maradunk. A lényeg, hogy emlékezetes legyen a dolog.

A ház