- Gyönyörű vagy! - bókolt a férfi.
- Tudom. - válaszolt Serena hűvösen.
- Te mindig ilyen kiállhatatlan vagy? - kérdezett rá nyíltan.
- Igen. - vont vállat a nő. - Gyere már, segíts keresni.
- Még mindig nem tudom, miért segítek neked. - mondta a férfi és követte Serenát a következő könyvespolc felé. - Nem is ismerlek.
- Ez nem meghatározóm tényező. Egy évtized ismertség alatt sem tudnál kiismerni. - felelt hetykén. - Te lent kezd a Z- nél. - utasította.
- És nem is kedvellek. Még csak szimpatikus sem vagy. - makacskodott a férfi őszintén, de azért elkezdte kiforgatni a könyveket. - Mit is keresek most pontosan?
- Pontosan nem tudom, de egy ősrégi varázskönyvet, ami fekete mágiáról szól. - magyarázta, miközben ő maga is kétségbeesetten kereste. - Nem vagyok szimpatikus neked, de azért segítesz nekem, mert te szimpatikusnak akarsz tűnni az én szememben.
- Ezt meg honnan veszed? - háborodott fel a férfi. - És mégis miért kell neked olyan könyv?
- Ahhoz semmi közöd. - vágta rá sértetten Serena. - Ismerem az embereket és egy vérfarkasboszorkány lakásába törtél be velem az éjszaka közepén, miközben egy ezeréves vámpír van a nyomomban, aki bosszúra szomjazik. - vázolta fel a helyzetet Serena. - Érdekellek téged. - tette hozzá könnyedén.
- Túl sokat képzelsz magadról, nem?
- Ugyan már, Eric. - nézett rá a férfira bűbájos mosollyal. - Ez az, ami úgy felcsigázza az érdeklődésed irántam.

Név » dgjhkhkg
Kor » 19
Multik » nincs

♦ romlott lelkű árva
- Chamberlain kisasszony, mondtam már, hogy igyekezzen. - mordult fel az elmúlt öt percben már harmadszorra a testes dajka és húsos ujjaival hangosan dörömbölt Serena zárt faajtaján. - Az édesanyja temetése húsz percen belül kezdődik. - kiabálta mérgesen és megigazította a vászonkendőjéből kikóválygó hajszálait.
- Én nem megyek a temetésre, Dorothea. - hangzott a pimasz felelet az ajtó túloldaláról. - Menj csak egyedül, én itthon megvárlak. - mondta a lány és fekete gyászruhába bújva ült az ágya szélén.
Ő elkészült és már majdnem rá is szánta magát, hogy elmenjen a temetésre. Az a sok fájdalom, az a sok gyász és könny. Már nem kellett neki sok, hogy leküzdje ezeket a keserű érzéseket, ám amikor meghallotta, hogy a temetés után többé sosem jöhet  haza, akkor eldöntötte, hogy őt bizony fizikai erőszakkal sem tudják kikaparni abból a szobából. Hallotta, amint dajkája suttogva társalog valami frakkba és cilinderbe bújtatott öregemberrel, akinek okuláré van az orrán és sok megsárgult pergamen a jobb karjára fektetve. Arról beszéltek, hogy Serena egy gyámhoz fog kerülni, egy nevelőszülőhöz, amíg nagykorú nem lesz. A temetésen találkozott volna az egyik távoli rokonával, akinek a nyolcadik gyereke lett volna és, akit még ő sem, de még az anyja sem látott soha. Serena tehát eldöntötte, hogy nem megy el a temetésre.

♦ szeretetre éhes gyilkos

- Furcsa vagy, Chamberlain. Megijesztesz. - mondta Serenának mostoha testvére egy vasárnapi piacozás alkalmával.
A nevelő szülei hét gyerekéből a legidősebbel kellett egész nap kint állnia a forróságban, hogy eladják az előző nap összegyűjtött gyümölcsöt, zöldséget és kifogott halakat. A poros, hatalmas sziklákkal kirakott járda úgy égette Serena mezítelen lábát, mintha száz fokos serpenyőbe lépett volna. Mindenki kétségbeesetten kereste az árnyékot, de a lány nem ilyen volt. Ő kibírta ezt a fizikai fájdalmat és hitte, hogy ez lelki erőt is ad és megkeményíti.
- Nem vagyok furcsa. - szólt vissza Serena mérgesen. - Csak más. - javította ki és kedvesen összeborzolta a tizenhat éves fiú mocskos, barna haját.
Az hátrált egy lépést és rosszalló szemekkel vizslatta a lányt.
- A más az rossz. - vágta rá a fiú és úgy nézett Serenára, mintha az leköpte volna. - A más az visszataszító.
A megsértett lány összevonta a szemöldökét, borús ráncokba rendezett homloka alatt két szeméből halk könnycseppek úsztak ki. Jól tudta, hogy a fiú a boszorkány képességeire céloz, amelyeket sosem hagyott kiteljesedni új családja előtt, de olykor kényelmességből vagy reflexből előfordult, hogy a tudta nélkül, ösztönösen alkalmazott bűbájokat. Hiányzott neki az édesanyja, aki előtt nem kellett titkolnia, ki is ő valójában. Aki szerette úgy, ahogy van, minden furcsaságával együtt. Amióta Mrs Chamberlain elhunyt, nem hallott egy szívből jövő kedves szót sem senkitől.
- A más nem rossz, csak különös. - szűrte ki fogai között és igyekezett uralkodni magán. - A más is szerethető.
- Lehet, de te nem vagy szerethető. - vágta hozzá makacsul a fiú és gonoszul nézett vele farkasszemet.
Serena szeméből némán folytak a könnyek és már csak homályosan látta maga előtt, ahogy a fiú fuldokló hangot ad ki, arcán lévő testnyílásaiból ömleni kezd a vér, majd ernyedten, élettelen testtel borul Serena lábai elé.
A lány körbe sem nézve elrohant a helyszínről.