Mióta az eszemet tudom apuci kislánya voltam. Mindig is ügyelt arra, hogy mindent megkapjak az élettől és soha ne szenvedjek hiányt semmiben. Mondhatni egy ideig rózsaszín buborékban nevelkedtem. Igazából a szélt is óvott és talán ezért lettem gimnazista koromban lázadó. Bár igyekeztem mindenben szót fogadni a szüleimnek néha nem igazán sikerült. Bár az elveimhez rettentően hű vagyok olykor akarva akaratlanul is, de ellenszegülők a szép szónak. A nagymamámra minden téren hallgatok és képtelen lennék neki hazudni vagy akár másnak. Lehet ostobaság, de hiszek a szerelem első látásban, ahogyan az örökké tartó házasságban is. A szüleim szerint túlságosan naiv vagyok, mert megbízom minden emberben, de én inkább ezt szeretettnek hívom. Igen, tényleg első perctől kezdve mindenkiben megbízom, viszont ennek van hátulütője is. Ha egyszer a bizalmam megrendül, akkor nehezen vagy éppen soha nem bocsátok meg. Eléggé önfejű, határozott és persze nem utolsó sorban céltudatos jellemem van. Nem adom fel a harcot semmi áron, maximum akkor, ha már látom, én veszítek vele. Igencsak lelkiismeretes, kedves, de leginkább önfeláldozó lány vagyok. Számomra két személy volt, aki fontos volt, de mostanra már csak egy személy miatt élek nap, mint nap. A másik személy nagy fájdalmat okozott és emiatt mérhetetlenül megrendült a szeretettem, szerelemem, de leginkább a bizalmam benne. A lányomért mindenre képes vagyok még a lehetetlenre is.

Édesanyámtól örököltem a hófehér porcelán bőrömet, amihez tökéletesen párosul a hamvas szőke hajzuhatagom. A családban egyedül a nagymamámnak van tengerkék szeme, ezt az egyet örököltem tőle.  Divatosan ám egyben szolidan szoktam öltözködni, mert van egy gyönyörű kislányom, akire gondolnom kell. Nem engedhetem meg magamnak, hogy bárki is egy rossz szót is szóljon rám. Miután megváltozott teljesen az életem úgy döntöttem magamat is megváltoztatom. A természetem mit sem változott, inkább csak a hajam. A hosszú derékig érő hullámos szőke hajamtól megváltam örökre. Kellett valami, ami nem köthető az előző életemhez, ezért hamvasítottam a szőke hajszálaimon és vállig levágattam. Az élet nem egyszerű, de meg kell tanulnunk benne élni.

Név » Detty
Kor » 24
Multik » -

Egész éjjel forgolódtam és csak arra tudtam gondolni, hogy ma találkozom Roger-el a börtönben. Tudta, hogy ma fogok vele beszélni, hiszen az ügyvédje közölte vele, de kértem, hogy tartsa titokban az indokomat. Igyekeztem minél kevesebbet rá gondolni, de erre képtelen voltam. Roger nagyon sokat jelentett nekem, és ez mostanra semmit sem változott. Annak ellenére, hogy hazudott, megtévesztett és fájdalmat okozott nem tudok nem szerelmet érezni. A szüleim és minden barátom szerint meg kéne, vetnem őt. De nem tehetem, hiszen ő életem szerelme és a kislányom apja. Tammy szerelemgyerek, nem tudom s az igazság az, hogy nem is akarom elfelejteni a csodás emlékeimet. Viszont a szerelem nem elég hogy a házasságunk működjön. Bármennyire is imádom, a lányunkat nem tudok csak miatta együtt maradni vele. Darabokra törte a szívemet azzal, hogy hazudott a munkájáról és hogy összejátszott a maffiával. Az életünk tökéletes volt, egyszerűen nem tudom felfogni miért tette, amit tett. Ez már lényegtelen, a szívem ezer szilánkra tört és ezt csak Roger-nek köszönhetem. Anyám meg mondta hogy ez a házasság maga lesz a pokol, de nem hittem neki. A pokol nem jó szó erre, mert boldog voltam vele és a lányommal egészen addig, míg át nem állt a rossz oldalra. Ha ez még nem is lenne elég emiatt a tettéért letartoztatták teljes 2 évre. Ez a helyzet elviselhetetlen volt, és nem, csak mert életem szerelme kezdett köddé válni, hanem mert a lányom csak az apja után sírt. Nagyon nehezen lehetett megnyugtatni a kis Tammy-t mikor az édesapja után sírt éjszakánként, de idővel javult a helyzet. A nagy gondolatmenetemet a telefonom csörgése zavarta meg. Itt volt az idő, hogy találkozzak végre Roger-el, de tudom, hogy nem lesz kellemes ez a beszélgetés. Clarissa kísért el, de ő kint várt meg, mert tisztában volt azzal, hogy ez lesz az utolsó látogatásom itt nála. Amikor megpillantottam Roger-t ledermedtem teljesen.
-Szia!
Igazából nem jött ki más szó a számon és csak dossziét szorongattam, amiben a válási papírok voltak. Tudtam, hogy dühös lesz és mérges is, de azt is fel kell fognia, nincs más választásom. Bár nem akartam, hogy hozzám érjen, de akarva akaratlanul is hagytam, hogy átöleljen.
-Üllj le kérlek valami fontos dolog miatt jöttem, ami nem tűr halasztást. Tudom, hogy elsőre talán nem fogod megérteni, talán dühös is leszel rám, de nem látok ebből más kiutat. Ez a tiéd, szeretném, hogy olvasd el részletesen és írd alá Roger.
Óvatosan nyújtottam át neki és vártam a bosszús reakcióját, de ő csendben volt. Nem tudtam tovább együtt maradni mellette ennyi hazugság után, a saját és a kislányom békéje miatt is teszem.
-Ezt nem gondolhatod komolyan Pam ugye?!
Utoljára fogtam meg a kezét lassan és szerelemmel. Mélyen a szemébe néztem, ahogyan a kezem az övéhez ért.
-Sajnálom, nem tudom, mit mondhatnék még. Szeretlek, de nem bírom tovább elviselni a titkaidat, és ami miatt itt vagy.
Mély levegőt vettem és tudtam hiba, de utoljára megkellett, hogy csókoljam, de ez jobban fájt, mint bármi más a világon. Szeretem minden porcikámmal még mindig, de nem folytathatom tovább ezt. S bármennyire is szeretném ezt a házasságot a lelkiismeretem és az elveim egyszerűen nem engedik, hogy a szívemre hallgassak. Eltávolodtam tőle és nem csak most, hanem örökre.