Hmm, nézzük csak, hogy miként nézek ki. 156 cm magas vagyok, de ahogy idősebb leszek, úgy leszek nagyobb is, vagyis remélem. Még egy-két centimétert szívesen elfogadnék, de azért nem szeretnék túl magas se lenni. Mindig is vékonyka voltam, de egy erősebb szellő még se képes elvinni magával, ahhoz azért több kell. A hajam aranylóan fénylik, amikor a napsugarak rávetülnek, sokszor mondják, hogy olyan vagyok, mint egy angyal, ami nem teljesen igaz, még ha a külsőm ezt is sugallja. A szemeim kékben pompáznak, megtalálható bennünk a kíváncsiság, a boldogság, a kedvesség és az értelem is, de ugyanakkor a csintalanság is fellelhető benne, hiszen melyik fiatal ne lenne az?
A ruházatom egészen egyszerű és változatos. Van benne kényelmes ruhadarab, ugyanakkor elegánsabb és vagányabb is. Mondhatni olyan, amivel képes vagyok Anyut és Mia nénit is kikergetni a világból, de hát ez a fiatalok dolga, legalábbis néha. Ők azt akarják, hogy hétköznapinak tűnjek, hát én eleget teszek és beolvadok mindig az aktuális fiatalok közé…

Milyen is vagyok? Kár, hogy nincs Tükröm-tükröm dolog is, ha már Péter Pán történetében megismert dolgok valamennyire léteznek, mert akkor sokkal könnyebb lenne erre válaszolni.

Kedves, barátságos vagyok és kicsit talán zizi is. Nem, nem hülye, hanem inkább őrült és jó értelemben zizi. Szeretek az emberek arcára mosolyt csalni, de ugyanakkor őrült is vagyok, hiszen nem túlzottan ijedek meg senkitől se. Még egy vérmes és vénséges vén morla korú vámpírtól se. Kicsit néha nagy a szám, vagyis inkább nem tudom, hogy mikor kellene hallgatnom. Szeretek beszélni, ez tény és nem is fogom tagadni. Sok féle őrültségbe bele lehet rángatni, de a családomat és a szeretteimet sose rángatnám bele semmilyen bajba se, vagyis nem komolyabba. A fiatalkori csínyek pedig engem is jellemeznek. Nekem is vannak rosszabb napjaim, amikor elfutnék a világ elől, de nem lehetséges, s ugyanúgy tudok sírni, ahogyan más. S, ohh még egy dolog. Szeretek énekelni…

Név » user neve ide
Kor » user kora ide
Multik » multik az oldalon ide

Elmesélhetném, hogy milyen Sohaországban élni és sose felnőni, de mi értelme lenne, hiszen mindenki ismeri Péter Pán valamelyik történetét… Lehet, hogy sok fajta történetet rebesgetnek róla, már csak az a kérdés, hogy melyik az igaz. Hmm, talán az, amelyiket legközelebb érzed magadhoz, de ez most mindegy is… De egy dologban hasonlítok rá, hiszen úgy érzem, hogy sose fogok felnőni igazán.

Hamarosan ünneplem a 257.-dik születésnapomat, de még mindig csak úgy festek, mint egy 16 éves lány. Anyukám azt mondja, hogy egy felmenőm miatt történik ez velem és emiatt van az, hogy 250 év alatt csak 10 évet sikerült növekednem. Tudom jól, hogy nem egyszerű családból származom, hiszen elég fura dolog lenne, ha nem így lenne, viszont arról fogalmam sincs, hogy ami körülöttem zajlik egy az csak egy színjáték. Mia-hoz mindig is közel álltam, de nem ő az anyukám, legalábbis én így tudom, pedig ez hazugság. Ő fosztott meg 6 éves koromban az erőmtől és miatta növekszem ennyire lassan. Mintha csak ki akart volna cseszni velem, vagy csak ez annak a mellékhatása, hogy nincs erőm? Azt hiszem inkább az utóbbi, vagyis gondolom. Lehet, hogy túl régóta élek már, de még se tudok sok mindenre választ adni. Egyszerűen csak próbálok rájönni, hogy miként lehetnék boszorkány, ahogyan anyu az. Szeretném, ha büszke lenne rám, még ha ő azt is mondja, hogy ő most is büszke rám. Én csak még büszkébbé szeretném tenni és szeretném, ha nem pont nálam halna ki a családfa ilyen téren…

Mivel telnek a napjaim? Pontosan azzal, ahogyan egy átlagos tinédzser napjai telnének. Semmivel se keltek ilyen téren feltűnést. Kivéve talán akkor, ha esetleg dalra fakadok az iskola folyóján, vagy éppen valakivel összeakasztom a bajszomat. Bár nem vagyok ilyen téren túl problémás, egyszerűen csak Miaanyu megtanított arra, hogy miként védhetem meg magamat az eszetlen és hormontúltengéses fiúk ellen. Sok árost megjártam már, sok kultúrát megismertem és eléggé sok nyelvet is megtanultam ennyi idő alatt, de erre mind szükség volt, ha csak nem akartunk feltűnést kelteni, hogy a pici Ambrosia nem növekszik. Sok nevem volt már, sok féleképpen hívtak az emberek, de az Ambrosia nevet mindig megtartottam. Ezt a nevet születésem óta viselem és csak anyu és Mia ismeri, senki más, de talán itt másképpen lesz. Ki tudja, hogy mit hoz itt a jövő, hiszen annyi fura dolog történik itt.


Mostanában rémálmaim vannak. Sikítva ébredek éjjelente, mintha itt valami megváltozott volna. Képek villannak be. Egy ártatlan gyermeket látok sokszor, legalábbis úgy néz ki. Arcát szőke tincsek keretezik és valami szörnyűséget tesz. Olyan az egész, mintha varázsolna, de sose látom a gyermek arcát, mégis érzem, hogy én vagyok és látok egy nőt is, de arca elmosódik, de tudom, hogy ismerem őt. A vonásai Mia-éra hasonlítanak, de ő nem lehet ott, ha az én vagyok. A film pedig egyre hosszabb lesz, s néha egyre ijesztőbb is. Néha egy gyermek sikolya tölti be a teret, mire verejtékben úszva ébredek fel… Meg akarom fejteni azt, hogy mi történik velem, hogy miért érzem azt, hogy ismerem az álmom szereplőit, hogy az egyik én vagyok.. Miért nem emlékszem semmire se, ami 6 éves korom ellőttig volt? Akkor normálisan nőttem volna? Elvették volna az emlékeimet? Magam sem tudom, de valami miatt úgy érzem, hogy Sohaországban ragadtam, de én nem akarok többé ott élni…