kalandkedvelő •• Szeretem a kihívásokat, a különböző kalandokat. Az, hogy életveszély határán táncolok az mostanra már teljesen mindennapossá vált a számomra. A tűzzel játszani lehetséges, mindössze annyi a titok, hogy nem szabad közben az eszedet pihenő pályára állítani.
barátságos •• Azt mondanám, hogy eléggé kedves ember vagyok. Nyitottan viselkedem a női egyedekkel néha túlságosan is nyitott voltam. Az idő múlásával sikerült észhez térnem, de ez nem azt jelenti, hogy teljes mértékben ki tudtam törölni magamból mindazt, ami annyi éven keresztül meghatározott engem.
megbízható •• Ha valamit kérsz tőlem én megteszem. Időben bukkanok fel mindenhol és bármennyire is vagyok tekinthető kicsit szétszórtnak olykor, tényleg lehet rám számítani. Persze a gyerekkori énem erre könnyedén rácáfolhatna egy apró másodperc töredékében is.
igazságos •• Mindig boldogan adok igazat magamnak egy veszekedés közepette. A veszekedések pedig már hétköznapiak. Három testvérem van. Milyenek az olyan testvérek, akik nem ugranak egymás torkának néha-néha? Ja, igen. Azok nem is igazán testvérek, mert nem törődnek a másikkal.
rettenthetetlen •• A nagy rettenthetetlen Hellfire testvér. Megvannak a magam félelmei, de képes vagyok uralkodni felettük és nem elrohanni, mint egy kislány. Bár bevallom hosszú évek kitartásának gyümölcse ezen tulajdonságom. Régebben könnyedén képes voltam megijedni, mára ez már a homályba veszett.
optimista •• Mindig igyekszem a jó részét megtalálni az élet minden egyes szegletének. De vannak olyan dolgok, amelyeken nem tudok olyan könnyedén szemet hunyni, ilyen például a halál. Az örökre kiszakít belőlünk valamit és többé nem vagyunk képesek olyan pozitívan tekinteni a jövőnkre, mint egykoron.
segítőkész •• Szívesen segítek másokon, akik nem képesek arra, hogy megvédjék önmagukat, vagy egyszerűen szembeszálljanak a saját démonaikkal. Ha tetszik, ha nem jómagamnak is megvannak a magam sötét árnyai, amivel nap, mint nap szembe kell néznem, de amíg elég kitartó vagyok úgy gondolom, hogy nincs olyan dolog, amit ne küzdhetnék le. A segítőkészségemhez pedig a saját tragédiám vezetett.
humoros •• Igen, az vagyok. Legalábbis szerintem. Habár nem mindenki találja a vicceimet olyan jónak, mint én magam. Legtöbbször megáztatom őket az elmaradhatatlan szarkazmusomban, ami talán az a hozzávaló, ami nélkül sokkal fogyaszthatóbb lenne a humorom.
hűséges •• Oké, ez az a szó, ami egyáltalán nem jellemez. Vagy magam sem tudom. Hűséges vagyok és az is maradok a családomhoz, de az, hogy egy nő mellett maradjak eléggé a nehezemre esik. Egyszer lettem volna képes arra, hogy örökké két nőhöz kössem az életemet, de az sem úgy alakult, ahogyan én szerettem volna. De be kell vallanom az, aki voltam pont emiatt hagytam magam mögött. Közel sem keresem a nőket olyan intenzíven, ahogyan eddig. Sokkal inkább a magányban lelem az örömömet.
magabiztos •• Egy kicsivel több magabiztossággal rendelkezem, mint kellene vagy éppenséggel egészséges lenne mások szemében, de egyáltalán nem bánom. Mert ha nem lenne meg bennem mindez, akkor eléggé könnyedén eltaposhatnának az emberek.
kíváncsi •• Valaki mutasson nekem egyetlen olyan embert, aki nem kíváncsi valamire. Mindenkit érdekel valami, ha mégsem. Akkor sajnálattal kell közölnöm, hogy egy agyilag elpusztult egyed vagy.
ravasz •• Szeretem megkerülve a dolgokat elérni mindazt, amit akarok. Néha észre sem veszik az emberek, hogy egy kicsit manipulálom őket, avagy ravasz módon próbálok rájönni mindarra, amit tudni akarok. A ravaszságomat a kíváncsiságom hajtja, ami pedig egy kis manipulációhoz vezet.
érzékeny •• A külső világ által látott burok alatt ott rejlik az érző szívem, ami már szinte berozsdásodott olyan régen volt alkalmam használni. Szeretem a családomat, de ez a szeretet koránt sem olyan, mintha tiszta szívből, őszintén szeretnél valakit. Erre pedig még egész életemben nem volt példa. Amikor kezdett volna feléledni a szívem és elismerni, hogy képes vagyok őszinte szeretet érezni.. Porrá zúzták a lelkem egy darabját és önmagam védelmében bezártam szívem kapuját.
kiismerhetetlen •• Nem mondhatnám, hogy olyan nagyon nyitott lennék az emberekre, hogy bevezessem őket a tiltott rengetegbe azaz a lelkembe és az elmémbe. Mindkettőt hét lakat őrzi, melynek kulcsait beolvasztottam, hogy még véletlenül se nyithassák ki. Kivéve, ha lakatos az illető. Vagy profi betörő. Ők azt hiszem átjutnak rajta. Talán modernizálnom kellene a védelmem.

Sorolhatnám ezer évig tulajdonságok ezreit, melyek közelebb vezetnének téged hozzám egy olyan ösvényen keresztül, amire talán rá sem akartál igazán lépni. Megbánva fordulhatsz vissza, avagy követheted sötét jelenem, ködbe vesző jövőjét. De ha már idáig eljöttél hozzám, akkor tessék itt egy kép rólam, hogy külső adottságaimmal is tisztában lehess.

Név » hellfire
Kor » 20
Multik » can you keep a secret, babe?

Olyan ember voltam, aki valahogy nem tudta kinőni a gyermekkori énjét és komolyan venni a dolgokat. Mindenből igyekeztem viccet csinálni, vagy egyszerű szarkazmussal taszítottam el magamtól a problémákat. De minden szépen lassan, a feje tetejére fordult. Először el kellett veszítenem a szüleimet és a legkisebb húgomat. Bevallom, hogy a család számomra nagyon sokat jelentett. Még akkor is, ha nem vettem őket mindig komolyan. Vagy egyszerűen csak legyintettem a szavaikra. Nem én voltam az, aki mindig ott volt a másik mellett és fogta a kezét, de ha szükség volt rám, akkor két percig sem gondolkoztam azon, hogy vállaljam a felelősséget és kiálljak a testvéremért, vagy a szüleimért. Nagycsaládba születni nem mindig kellemes, de azt hiszem jó hatással volt a családi kapcsolatunkra, hogy mindössze percek voltak közöttünk. Ahányan voltunk, annyi felé indultunk el. Syara mindig is a vad lélek marad, míg Birdie pontosan az ellentéte. Mindig is olyan kedves volt és jószívű. Szinte már mondhatni ő volt a családunkban a hatalmas kivétel, akit nem értettünk, hogyan került is be közénk. De pont ezért szerettük. Nem hangoztattuk állandóan, hogy odavagyunk a másikért, meg civakodtunk is persze, hiszen testvérek vagyunk, de mégsem mondhatnám olyan rossznak a kapcsolatunkat. Sőt, egész jó. Néhány testvér nem is beszél a másikkal. Mi pedig mostanra már szavak nélkül is megértjük egymást.
Hatalmas űrt hagytak maguk mögött a szüleink és Birdie halálhíre. Mindenkit megviselt a maga módján. De ezt igazából soha nem ismertük volna be. A legrosszabb az egészben, hogy engem még ez sem térített komolyabban észhez. Nem éreztem úgy, hogy törődnöm kellene bármivel is. Sokkal inkább az ellentéte fokozódott bennem. Ha nem érzek semmit, akkor nem érezhetek fájdalmat és nem kell kínok között élnem az életem, úgy téve, mintha egyáltalán nem érezném a fájdalmat. A bátyám, aki a legidősebb testvér közülünk, valahogy talán mindannyiunk közül a legridegebb. Habár elég sok mindenben hasonlítunk és nem csak abban, hogy mi ketten osztozkodhatunk ugyanazon a külsőn, míg a húgaink különféle szépségeket testesítenek meg. De azért belülről sem vagyunk annyira ég és föld. Mégis megvannak a magunk különbségei a rengeteg hasonlóság mellett.
Neki nem nyomja olyan teher a vállát, mint nekem. Volt egy hat éves kislányom, akiről nem tudtam az ég világon semmit. Egészen addig, míg bele nem rohantam az Emilia-ba és a kislányba Heaven-be. Talán még el is hittem volna, hogy nem az én gyerekem, ha a szemei nem lettek volna pontosan ugyanolyanok, mint az enyém. Az pedig koránt sem olyan népszerű, mint egyesek gondolnák.
Mind a ketten tudtuk, hogy sosem voltam jó abban, hogy egy nő mellett elkötelezzem magam. Ezért nem is igazán próbáltuk meg erőltetni, hogy valamit kialakítsunk Emilia-val. Egyedül Heaven-t próbáltam megismerni és bevallom, hogy sokkal jobb emberré tett engem azon pár hónap alatt, amikor megpróbáltam megismerni. A húgom helyén keletkezett űrt elkezdte szépen lassan betölteni. Mikor velük voltam azonban mindig leengedtem a falaimat és egyszerűen csak hagytam, hogy ugyanúgy betekintést nyerhessenek a lelkembe, ahogyan én is betekintést nyerhettem az övékbe.
Mire észbe kaptam már képes lettem volna bármit megtenni értük. Emlia-hoz is közelebb kerültem, mint azt gondoltam volna. Egyáltalán nem éreztem szükségét, hogy újra meg újra egy idegen szépség melegítse az ágyamat. Tényleg kezdtem megkomolyodni. Össze akartam szedni az életemet. De már túlságosan késő volt. Mert a saját vérükbe fagyva találtam rájuk a zsebemet pedig egy hatalmas gyémántgyűrű nyomta, amit fel akartam húzni annak a nőnek az ujjára, akivel el tudtam képzelni az életemet. Nem tudom, hogy ki volt képes végezni egy alig hat éves lánnyal, de ha megtalálom esküszöm, hogy nem ússza meg olyan könnyedén, mint azt elsőre hitte. A falaim pedig erősebbek, mint voltak. Nem engedem, hogy egyetlen egy nő is beférkőzzön mögéjük. Mert bármennyire is szerettem egykoron a társaságukat. Rá kellett döbbennem arra, hogy még egy kaland is végződhet úgy, ahogy arra nem számítok. Megváltoztathat. De a legrosszabb, hogy megajándékozhat valamivel, amit végül a sors kegyetlen módon elvesz tőled.