Mindjárt betölti a 40-et, de még mindig jól néz ki. Valószínűleg a géneknek is köszönheti, bár erről nem tud nyilatkozni. Nem az az érzelgős fajta, könnyen beszél a gyerekkoráról, de persze csak akkor, ha nagyon muszáj. Kezdjük rögtön azzal, hogy nem beszél túl sokat. Mindig lényegre törő, nem kalandoznak el a gondolatai. Precíz, ez a munkájára is igaz. Persze attól függ, épp mit dolgozik. FBI-ügynökként kezdte, de egy idő után a kevés fizetés vagy valami belső indíttatás miatt a rossz oldalon kötött ki. A maffia a kegyeibe fogadta, sok drogügyletet lebonyolított náluk. Mikor minderre fény derült, természetesen nem csupán a jelvényének mondhatott búcsút, de a szabadságának is. Végül két évet kellett csak rácsok mögött töltenie, a CIA ugyanis igényt tartott a szolgálataira, így már három éve vallatótisztként dolgozik nekik. A képességeit ritkán használja. Keménynek mutatja magát, akiről meg kell jegyezni, hogy kicsit sem érti a viccet, de ha a lányáról van szó, teljesen ellágyul, és képes bármilyen tettét megkérdőjelezni, ha a kislánya csak annyit mond: "apa". A feleségét is mind a mai napig szereti, hiába váltak el, mikor ő börtönbe került. Van benne egyfajta kettősség, és minden bizonnyal még ő maga sem jött rá, melyik oldalon áll pontosan.

Név » Lady K.
Kor » 20
Multik » Denise & other faces

Hörögve, vért köpködve bámul rám feldagadt szemeivel. Már nincs sok hátra. Kényelmesen sétálok ki a szobából, hogy az üvegfal mögött ácsorgó főnökömmel szót váltsak. Holott belül tombolok.
- Ez nem fog beszélni.
- Márpedig rá kell venni valahogy. Akárhogy. Ha a robbanószereket nem találjuk meg időben, a világnak annyi. Meg a fentiek jó mélyre felnyomnak valamit a seggembe, mielőtt felrobbannánk. Nem vicc, képesek rá. Szóval...törje meg! - Nem mondom, hogy nincsenek még módszerek a tarsolyomban, de ezidáig nem akartam alkalmazni őket. Főleg, mivel megígértem Tammynek, hogy apa ma nagyon jól fog viselkedni. Hát...ezt cseszhetem. Bocsi kicsim. Már épp indulnék vissza, mikor csörög a mobilom. A felettesem természetesen a pokolba kívánó nézésével illet, de miután intek neki, hogy gyorsan elintézem a hívást, mintha némiképp megnyugodna. Mondjuk, ha annyira sürgős, ő is levághatja a bent ücsörgő félholt fickó egyik ujját.
- Pam, figyelj...ez most nem a leg...
- Hogy felejthetted el? Várt rád, te pedig cserbenhagytad. Órákig vigasztalhatatlan volt, folyton azt kérdezte, miért nem volt ott az apja? Csodálod, hogy elváltam? Te szemét... - Hallom, ahogy megállás nélkül szid, de már nem tudok odafigyelni. Legszívesebben kést döfnék saját magamba. Az apa-lánya nap. Ma volt. Ott kellett volna lennem az iskolában, ehelyett én szarrá kínzok egy terroristát. Persze, baromi fontos ez a meló, de minek is tagadjam? A lányomnál senki és semmi nem fontosabb. És én elszúrtam. Soha nem fog megbocsátani, Pam meg pláne nem. Pedig vissza akarom őt kapni. Mindkettőjüket.
- Sajnálom. Nem tudtam elszabadulni a munkából. Megmondanád neki, hogy kárpótolom és szeretem? - Bár nyugalmat erőltettem a hangomra, belül fortyogok. Pam pedig egy árva szó nélkül letette. Egy szempillantás alatt nekivágom a mobilomat a falnak úgy, hogy ripityára törik. Leszarom. Ennek az egésznek egy pozitív felhozatala van. Olyan dühös vagyok, hogy jelenleg bárkiből bármilyen infót ki tudok szedni. Gyorsan lépdelek vissza a vallatóba, ahol már látom a fájdalomtól fáradt és rettegő férfi tekintetét. Engem bámul. Már nem sokáig. Én vagyok az utolsó dolog, amit lát. Gondoskodom róla. Kezemben megvillan az éles eszköz, és már közelít is a szemei felé. Hallom, ahogy kétségbeesetten nyöszörög, de nem érdekel. Már semmi sem érdekel.