Pár epizód, nem több. Most, hogy felhagytam korábbi kenyérkereső „módszeremmel”, éppen itt volt ideje kipróbálnom a színészetet. Egy sorozatban kaptam szerepet. Épp csak pár részt forgattunk le, melyeket a tévé le is adott, máris izgalmasabb helyekre hozott az új munkám. Las Vegas a legideálisabb hely a következő részekhez. A kaszinók és elegáns hotelek - melyekről többé-kevésbé még csak álmodni tudok - kapóra jönnek a pezsgő éjszakai élet filmszalagra rögzítésére. De, mielőtt belementem volna ezen jelenetek felvételébe kértem egy szabad estét, hogy saját bőrömön tapasztaljam meg a újat, kamerák figyelő lencséje nélkül. Hírességként nem tűnök ki a tömegből. Vagy legalábbis a rulett, a pókerasztal és más egyéb szerencsejátékok jobban lekötik az emberek figyelmét, mint szerény személyem. Utóbb emlegetett kártyajáték az én érdeklődésemet is felkeltette. Mielőtt leültem volna az asztalhoz tettem egy kört, hátha akad más is, amit szívesen kipróbálnék. Nem találtam semmi ilyesmit, így önnön feltörekvő színészi tehetségemet még inkább kihasználva nehezedtem rá alfelemre. Letettem a kezdő összeget, megkaptam lapjaimat és nem volt más dolgom, mint ellenfeleim arcáról leolvasni az állást. Az első körben emelték a tétet, melyet tartva a kezemben lévő hármas párral benn maradtam. Logikám nyerőnek bizonyult. Többen blöfföltek és az asztalra is elég szerencsétlen lapok kerültek. Az utána következő kettő menetet elbuktam ugyan, de ez a negyedik már jobbnak bizonyult. Kezemben egy tízessel és egy királlyal csak a jó lapokra volt szükségem azon a bizonyos szőnyegszerű borítással, és lakkozott bükkfa szegéllyel ellátott bútordarabon, melyre kényelmesen fel is támaszkodtam. Ekkor történt meg velem először, hogy oldalra pillantottam. Figyelmem levéve ellenfeleimről kék íriszeim egy ellenkező nemet képviselő, elegáns ruhába bugyolált, drága ékszerrel díszített idomokra tévedt. Persze, miféle férfi lennék ha ezeket nem veszem észre, na meg azokat a lábakat, de mégis higgyétek el nekem, ha azt mondom; azok a fekete tussal kiemelt szemek ragadtak meg leginkább. Néhány méterrel odébb, egy csapat frakkos férfi között álldogált és pillantott éppen erre. Ajkaim félmosolyra húzódtak, ahogy találkozott tekintetünk. Nem tudtam levenni róla pillantásom, pedig éppen ideje volt már, hogy a játékra koncentráljak. Pláne, hogy nekem kellett eldöntenem tartom-e a tétet, avagy sem. Már azt is elfelejtettem milyen lapok vannak az asztalon. Hová lesz így a fejem?
Ki kapcsolt érzésekkel élni fantasztikus érzés. Végre nem érzek semmilyen fájdalmat, megbánást, bűntudatot. Végre szabadnak érzem magamat, nincsenek kötöttségek, azt kezdhetek magammal amit csak szeretnék, amit én akarok. Úgy döntöttem, hogy körbe utazom a világot, megnézem a nagyobb városokat, szórakozok egy hatalmasat. Jól érzem magamat mióta megváltam az érzéseimtől, és az sem izgat, hogy az marad meg csak nekem az emberi életemből. Túl sok dolgon mentem keresztül ahhoz, hogy érezzek, ezt láttam a legjobb ötletnek és nem is bántam meg. Pár napja már Las Vegasban vagyok, kivettem egy lakosztályt az egyik legdrágább, legfelkapottabb hotelből. Természetesen megigéztem a recepcióst, így semennyit sem kellett fizetnem érte. Vámpír vagyok, így hát ki is élvezem a vele járó adottságokat. Imádok lejönni a klubbokba, bulizni, elcsábítani egy-két férfit, inni a vérükből, és természetesen ne maradjon ki a felsorolásból az egy éjszakai kalandok sorozata sem. Mindig kerítek magamnak valami gazdag, jóképű férfit akit elcsábíthatok. Nem mintha sokat kéne erőlködnöm azon, hogy elcsavarjam a fejüket. Mint ahogy sokszor, ma is lejöttem az egyik kaszinóba, hogy szórakozzak. Öltözéknek egy elegáns ruhát választottam melynek színe megy a vöröses-barnás hajamhoz, természetesen mély kivágása van, de még is takar annyit, hogy a férfiak képzelő erejére legyenek bízva bizonyos dolgok. Kb comb középig ér a ruhám, és egy magassarkút választottam. Hajam be van hullámosítva, szemem ki van emelve fekete tussal, és természetesen a drága ékszerek sem maradhattak le. Pár férfi társaságban beszélgetek, iszogatok, aztán tekintetem az egyik póker asztal felé téved, ahol megpillantok egy elegáns férfit. A tekintetünk találkozik, mosolyogva biccentek neki, mikor megajándékoz egy mosollyal.
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Vas. Szept. 13, 2015 8:47 pm
Ugrás egy másik oldalra ♛
To Chloe
Elmerülök azokban az igéző tekintetekben, míg fülem egy mély és igen határozott krákogás felfogója nem lesz. Visszafordítom fejemet a többiek felé, majd pislogásnyi idő alatt felfogva mi is történt tartom azt a bizonyos magasabb összegű tétet. Végig pillantva az asztalon heverő lapokon hamar rájövök, igenis van esélyem nyerni. Játék közben lopva pillantok a nőre, aki továbbra is más férfiak társaságát élvezi. Micsoda színjátékkal adja elő azt a bizonyos nevetést, melyet a kényszer váltott ki belőle az urak szavai hallatán. Elérkezik az utolsó pillanata játékom ezen részének és, ahogy megbizonyosodnak róla a többiek, nyertem, felállok a székről. Utam egyenesen a szeszélyes nőhöz vezet, kinek figyelemre méltó hajszínárnyalata csak jobban kiemeli báját. Magam sem öltöztem túlontúl alul, de még sem mondhatom el magamról, hogy a legdrágább avagy legelegánsabb darabokat viselném. Nyakkendőm megigazítva lépek a társaság közé. Mit sem törődve a többi hímmel, egyik kezem az ismeretlen fekete özvegy derekára csúsztatom és közel kerülve hozzá fülébe suttogok. - Volna kedve meginni egy italt? – duruzsolom sejtelmesen fülkagylójába, majd épp csak annyira távolodom el tőle, hogy flörtölős mosolyt és kacér, rossz fiús tekintetet villantsak felé. Vegasban mindössze egyszer jártam ezelőtt. Akkor is egy fellépésen. Akkor nem adatott túl sok örömem és lehetőségem kiélvezni azt, ami eszedbe jut a város nevét hallva. Ráadásul igazi gyereknek éreztem magam, aki szülői felügyelet nélkül sehova sem mehet. Szerencsére ilyen problémám nem akadt ezen alkalommal, és a torkom se teljesen száraz. Alig másfél órája, hogy legurítottam rajta egy pohár pezsgőt. És most ki tudja, a következőt talán épp ezzel a hölggyel fogom elfogyasztani. Ha elfogadja meghívásomat nem habozok elinvitálni az urak társaságából egy; Ha megbocsájtanak Uraim, elrabolom a Hölgyet egy italra. mondattal. A pulthoz kísérve mindkettőnknek rendelek, és nem mást, mint amit a Kisasszony óhajt fogyasztani. Még a nevére sem félek rákérdezni amíg a nedűre várakozunk. Ellenben, ha elutasítana vetek egy mosolyt társasága felé, és más irányból próbálom megközelíteni. De az, maradjon sötét lepel alatt addig, amíg szükségem nem lesz rá. Reményeim szerint nem lesz rá példa.
Tekintetemmel végig figyelem a rejtélyes idegent, ahogy játszik a többiekkel. Hallom a szívverését amit a csöppnyi izgulás vált ki amiatt, hogy vajon nyerni fog-e, vagy sem. Néha-néha elnevetem magamat, hogy a körülöttem lévő férfiak azt higgyék, hogy figyelek rájuk, de ez nem teljesen igaz. Hallom amit mondanak, de nem nagyon figyelek rájuk. Ez mindig így van, elbeszélgetek pár percig a férfiakkal, aztán rátérek a lényegre. Elcsábítom őket, felmegyünk a hotel szobámba - ami mondható lakosztálynak - és megkapom amit akarok. Szex és vér, hát kell ennél több? Dehogy kell, nekem legalábbis. Tökéletesen megfelel. Ha jó kedvem van, akkor megigézem a férfiakat és hagyom elmenni őket, de nem egyszer volt már rá példa, hogy evés után megöltem őket, vagy addig szívtam a vérüket, míg az összes ki nem ürült a szervezetükből. Mikor hogy. Kedv, és pasi függő. Lágy tekintettem figyelem ahogy az idegen oda sétál hozzám, és halványan elmosolyodok mikor megérzem kezeit a derekamon. Jó illata van, finom illatú kölnit használ, illetve természetesen a vére illata is izgat. Természetesen tudok uralkodni magamon, hiszen nem vagyok már új vámpír, illetve nincs is ellenemre az előjáték. Szeretek csábítani, férfiakat az ujjaim köré csavarni. Persze ez lehet látszik is, de arra mindig ügyeltem, hogy ne tűnjek ribancnak, mert nem tartom magamat annak. Az meg, hogy mások mit gondolnak; hát, kit izgat? Mert engem nem? - Voltaképpen igen, volna kedvem. - mondom mosolyogva és a férfi gyönyörű kék szemeibe nézek. Figyelem még kicsit a tekintetét, aztán az egyik férfire nézek, mélyen bele a szemeibe és halkan megmondom neki, hogy menjenek haza, eleve eleget ittak, nincs szükség még itt a balhéra is. Úgy látszik találtam egy új játékszert.
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Vas. Szept. 20, 2015 7:55 pm
Ugrás egy másik oldalra ♛
To Chloe
Sima ügy. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire egyszerű lesz. Megnyertem az utolsó kört és némi plusz pénzt is bezsebelem. Ám, a játék még koránt sem ért véget. Csupán új fejezet kezdődik a ma éjszakában. Ezt a fejezetet pedig egy csinos nő társaságában fogom tölteni. Így kell legyen. Odalépve az urak közé egészen hozzásimulok a finom teremtéshez igen erős célzattal egy italra invitálva őt. Természetesen, ahogy azt megköveteli a helyzet és még a jó ég tudja micsoda, nem az alkohol kapja az elsődleges szerepet az este hátralévő részében. A hangulat sokkal fűtöttebb lesz, mint a nyolcvan fokos házi. Kezemmel lágyan a pult irányába terelem. Helyet foglalva a bárszékeken intek a minden bizonnyal nagy tapasztalattal bíró csaposnak. Két martini épp jó lesz egy kezdő lökethez. Folytatásnak meg válasszon ez a szép fürtökkel és khm… mással is bíró hölgyemény. Érdeklődve fordulok felé. - Mondja mit keresett azoknak az unalmas fickóknak a társaságában? – kérdezem gunyoros mosollyal érdeklődést kifejező arcomon. Mintha nem tudnám, vagy legalábbis nem sejteném, hogy egy szépen felöltözött nő mifélét óhajt egy csapat vastagtárcás idősebb férfitól. Még szerencsésnek mondhatom magam, hogy a csinos kis pofimmal el tudtam csalni onnan. - A szerencse forgandósága, hírnév vagy az álmatlan éjszakák iránti kíváncsisága vonzotta Las Vegas-ba? – teszek fel egy újabb kérdést, amikor megkapjuk az italokat – A következő kört Ön válassza ki. Hogy mondta, mi is a neve? – kacér mosoly a végére és a pohár széle ajkaimhoz érintése. Jó kis befejezés, de vajon ezt a nőt könnyűvérű nőcskének vagy noszogatnivalónak teremtette a Mindenható? Erre a kérdésre az idő előre haladtával fogok választ kapni. Elfogy az ital én pedig intek a középkorú férfinak, hogy jöjjön ide. Rendelni akarunk. És, mint korábban mondottam, átadtam a stafétát a minden bizonnyal társaságomat képező nőnek. Mihelyt választott és megkaptuk az italt, poharam felemelve biccentek felé – A gátlások nélküli életre! – azzal meghúztam bármi is legyen benne. Nagyot nyelve csaptam a pulthoz az immár üres poharat, majd rá pillantottam. - Egyébként, Ian vagyok. – éppen ideje volt már, hogy magam is elmondjam miként szólíthat. Teljes névre semmi szükség nem volt. Ebből nem lesz tartós kapcsolat. Ráadásul, az újságokban és a tévében még éppen elégszer hallhatja az egészet. Már ha olvassa a bulvár lapokat és nézi azt a fránya világító dobozt, ami megbabonázza az embereket és zombivá változtatva őket a kanapéhoz szegezi a feneküket. Na, de hol is tartottunk?
Még nem tudom, hogy mit hoz a ma este, de azt biztosra veszem, hogy jól fogok szórakozni, hisz vámpír vagyok, nincsenek korlátok, megtehetek bármit amit csak szeretnék. Itt vagyok Vegasban és bármelyik férfit megkaphatom amelyiket csak akarom, és még igézésre sincsen szükség, jönnek ők önként, hiszen itt van az élő bizonyíték mellettem. Csak egy kis szemkontaktus és már is elértem azt, hogy rám figyeljen. Ami azt illeti, tetszik a határozottsága, hogy nem foglalkozott a többi férfivel, illetve a közelségét is élvezem, legalább nem kell igézéshez folyamodnom nála a későbbiekben. Oda megyünk a bárpulthoz és csevegésbe bonyolódunk. Elnevetem magamat az első kérdésén, tetszik a stílusa, bejön, hogy rámenős, nincsen bajom vele. - Nem olyan unalmasak, mint amilyennek az ember hiszi őket. El lehet ütni velük az időt. - az utolsó mondatomnál megjelenik az arcomon egy kis huncut mosoly. Szerintem nagyon jól tudja, hogy mire gondolok unalom űzés gyanánt, ki az aki ne tudná? Meg amúgy is, itt az emberek többsége azért jön, hogy pénzt nyerjen, utána pedig szexeljen egy jót. Jó kis város, nem igaz? - Átutazóban vagyok, bejárok pár várost, Vegas pedig olyan hely, amit vétek lett volna kihagynom. - felelek kérdésére kedvesen, s mosolyogva. Lényegében az igazat mondtam, tényleg világot akarok látni, minél több városba szándékozok elmenni, hisz attól még, hogy nincsenek érzéseim, érdekelnek a nevezetességek, illetve természetesen ez is segít abban, hogy élvezni tudjam az életet. Lehúzom az italt, amit kért, majd a következő körben én rendelek magunknak. - Chloe vagyok. - mutatkozok immáron be neki. Tekintetében látom, hogy nem csak iszogatás lesz itt, ezen a gondolaton pedig muszáj vagyok kicsit mosolyogni. - Ian... Jó név. - mondom egy mosoly keretében. - Nos, mi járatban erre?
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Csüt. Szept. 24, 2015 6:17 pm
Ugrás egy másik oldalra ♛
To Chloe
Oh, te mennyei VEGAS! Neved hallatán az ember egyetlen dologra tud gondolni; a város, mely a szórakozásról, mi több, az éjszakai életről híres. Vannak más nagyobb városok, ahol jót lehet bulizni, de azok koránt sem ugyanazok, mint eme hatalmasság. Magam is belátom, korábban álmodni nem mertem volna arról, hogy valaha itt leszek. A hírnév és vagyonra való gondolatok is elkerültek. A lehető legtávolabb szaladtak. S lám, most éppen itt ülök a pultnál és martinit iszok egy csinos nő társaságában. Hát most mondjátok meg, kell-e ennél több? Annál, amit az este még magában tartogat? Kétlem! Indítványozok egy beszélgetést, noha tudom, ez csak felesleges csacsogás. Nem akarok senki sem leitatni, de azt be kell látni, ha van némi alkohol az ember szervezetében, akkor a gátlásai eltűnnek. Hajlamosabb olyan dolgokat tenni, melyeket szárazon nemigen. De, minek is taglalom, magyarázom, mikor mindenki érti?! Társaságom feleltére kérdőn húzom fel egyik szemöldököm, majd fordítom annak irányába enyhén fejemet. Ezzel, mint egy „valóban?” kimondatlan kérdést mutatva felé. Persze, éppen ezért nem is várok rá feleletet. Rendelek, majd folytatom az érdeklődést. Lassan beszélgetésbe bonyolódunk, miként kérdéseimre folyamatosan válaszol Chloe. Igen, megtudtam, hogy ezen néven szólíthatom. Hát, én sem habozok elárulni becenevem. - Ezzel tökéletesen egyet tudok érteni. Ez a város… él. – osztozom véleményén, miközben elfogyasszuk italainkat. A másodikat gondolkodás nélkül húzom le, miközben bókot kapok a nevemet illetően – Magam is meg vagyok elégedve vele. Neked sem lehet okod panaszkodni. A természeti adottságaid figyelem felkelőek. – itt kacsintottam egyet, mielőtt intettem volna a csaposnak egy harmadik kör rendelésére. Hat feles éppen jó lesz. Csak aztán nehogy magamat itassam le é dőljek el. A májamnak pedig… olyannyira mindegy. Ritkán viszem túlzásba amit nem kellene. És most, nincsenek akadályok előttem. Visszafordulok Chloe felé és válaszolok az általa feltett kérdésre. - A munka hozott ide. De, mielőtt belevágnék a közepébe úgy határoztam szórakozom egy kicsit. Elvégre, csak egyszer adatot meg, hogy ide jöjjek. – ekkor még nem tudtam, hogy életem során még vagy hatszor el fogok jönni ebbe a városba. Néhol szintén munkai tevékenységem nyomán, máshol pedig önnön kikapcsolódásom vesz majd rá. A tovább fejlődő pókertudásomról már nem is beszélve! Na de! Megérkeztek a kért kispoharak. Hármat odatolok a nő elé. Éppen ideje volt, hogy nagyobb bulit csapjunk. Amennyiben Chloe nem áll ellen, avagy nincs jobb ötlete, akkor még elég sok alkohollal töményített körön kerülünk túl mire a következő szakaszhoz érünk. Ami pedig nem más, mint a pincértől kért kis esernyőkből hajtogatott virág, melyet még véletlenül sem partnerem hajába, hanem a mellei közé teszek mindenféle extra érzés nélkül. Úgy értem, nem szégyellem magam meg ilyenek. Azt hiszem megtörtént a kellő hatás és többet nem kellene innunk, mert már egy pillanatra azt hittem, hogy három keble van. Pislogtam is nagyokat, mire tiszta lett a kép és már kértem is egy üveg Metaxa-t kísérőnek. Ez lészen italunk az este hátralévő részében. Többet már nem mernék bevállalni. A végén még padlót fogok. Persze, nem úgy kell elképzelni ezt az egészet, hogy csak ittunk és ittunk, meg néha kimondtunk pár mondatot. Nem-nem. Volt itt zene, meg szerencsejáték is közben. Fogadtunk egy dollárosokban olyan baromságokra, amiket jobb ha az ember nem említ meg. De, azért egyet mégis; kinek ér le a nyelve az üres feles pohár aljára úgy, hogy azt nem veheti fel a pultról. Ne érj hozzá! Na de! Most, hogy már talán éjfél is elmúlt - tudja már a fene mennyi az idő -, jó volna feltennem egy kérdést kezemben üvegünkkel. Habár lehet, korábban meg kellett volna tennem. - Volna kedved a szobádban folytatni… nyugodt körülmények között? – kérdezem egészen közel hajolva arcához, hangomban némi kacér, rosszfiús felhívással.
-Hm. - elégedetten elmosolyodok mikor mondja, hogy jók a természeti adottságaim,nem is volt bajom vele soha, szerencsére a sors ezen a téren kegyes volt velem, habár máshol nem... Nah, de nem is akarok a múltra gondolni, az okra amiért azt éreztem a legjobb döntésnek, hogy megváljak az egyetlen olyan dologtól ami még emlékeztetett az emberségemre, azok pedig az érzések... Mostanra viszont nem bánom ezt a döntésemet, tényleg azt érzem, hogy ez volt a legjobb döntés amit meghozhattam, habár nem tudom, hogy mi lesz a közel jövőben, de nem nagyon érdekel, nem akarok azzal foglalkozni, hogy valamennyi idő múltán mi fog történni, csak és kizárólag a jelen a fontos, azzal kell foglalkozni. Azt is teszem most egy nagyon jó társaságban. Kivételesen most nem játszom meg azt, hogy jól érzem magamat, a nevetésem, a mosolyom őszinte. Hülyeségeken fogadtunk, ő is nyert, én is, ahogy mind ketten vesztettünk is egyszer-kétszer, közben persze ittuk tovább a feleseket, ami kezd kicsit a fejembe szállni, természetesen még nem tartok ott, hogy részegnek mondjam magam, csak kicsit érzem az alkoholt. Szerencsére vámpír létemre nem árt nekem az alkohol, így ihatok többet anélkül, hogy nagyon megártson. - Te aztán tudod, hogy hogyan kell meghódítani valakit. - mondom huncutul mosolyogva mikor a melleim közé helyezi az esernyőkből hajtogatott virágot. Minden kétséget kizárva ez az egyik legjobb estém eddig, és nem hiszem, hogy a későbbiekben nem éreznénk jól magunkat. Van egy olyan érzésem, hogy felfogjuk mi találni magunkat máshol is. - Igen, van. A szállodai nincs is olyan messze. - mondom neki mosolyogva. Elő veszem azt a bizonyos mosolyt amivel bárkit megtudok hódítani, az a tipikus ellenállhatatlan mosolyom.
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Csüt. Szept. 24, 2015 8:39 pm
Ugrás egy másik oldalra ♛
+16
Hülyeségekkel és önfeledt szórakozással lehet fokozni a hangulatot. Korábban énekesként dolgoztam. Így ismert meg a világ pop-rock rajongói tábora. Ezt pedig csak kitudom használni egy-egy karaoke estén, amikor az engem nem ismerők arra fogadnak ők vagy én énekelek jobban. Azt már nem is mondom, hogy táncolni is tudok. Persze, még sokat szeretnék tanulni az élettől. Szeretem az ereszd el a hajam bulikat és nem félek féktelenségbe hajtani. Ha kellően sokat iszom még meggondolatlanná is válok, ami még nagyobb őrültségekre és hatalmasabb élvezetekre sarkall. Kreativitásomat ki is használtam egy-egy fogadás kitalálásakor, vagy épp, mikor kértem pár esernyőt és hajtogattam belőlük egy virágot, mely éppenséggel egy nő formásabb idomai között kapott helyet. Hmm… talán nem csak az juthat oda…… - Akkor mire várunk még, Tigris? – kérdezem flörtölősen, majd választ nem várva felállok a pulttól. Egyik kezemben az üveg, másikkal lenpedig finoman megfogom a csuklóját és kifelé invitálom. Hívhattam volna virágomnak vagy cicámnak is, de azok a jelzők koránt sem illenek ehhez a helyzethez. Nem vagyok egy bunkó állat, aki az utcán megkérdezi; Szia cica, van gazdád? Nem. Azon kívül, hogy ennél jobban tisztelem a másik nemet, sokkal többre is tartom. Ki tudja, lehet egy igazi vadmacska az élet más pontjain. Nos, ez hamarosan kiderül. Olyannyira hamar, még pislogni is alig akadt időm a póker nyereményem teljes felajánlása a csapos részére – ami többszörösen fedezi az elfogyasztott ital mennyiségét, azaz árát - és a taxist is megdobtam némi zsozsóval, majd átadva a stafétát Chloe számára megkértem, hogy mutassa az utat a lakosztályának ajtajához. Igazság szerint épp csak nyitott állapota hozta az ajtó zárját én máris lekaptam. Hohó, Adrian! Egy kis alkohol és már önkontrolod sincs? Há’ mi ez itt, kérem szépen? Heves szenvedéllyel tapasztottam ajkaimat az övéihez, miközben igyekeztem finoman beljebb tessékelni a szobába. Nem a folyosón kellene lerendezni, azt, ami minden bizonnyal következni fog. Szabad kezemmel becsuktam magunk mögött az ajtót, az üveget valami helyre letettem, nem tudom hova, míg levegőhöz juttatni sem hagytam a figyelmet felkeltő hajú nőt. Hacsak nem tol el magától, a zárt környezetben, immáron szabad kezeim egyikét lassan felcsúsztatom karján. Bizsergetőn lágyan a vállaira, majd onnan a nyakára. Ekkor egy lélegzetvétel erejéig elengedem, miként tarkójához érve ismét magamhoz szoríthassam. Eközben másik elülső végtagom végét érzékien combjához érintettem. Ujjbegyeim lassan feljebb vándoroltak rajta, és mielőtt valaki rossz irányba kalandozna, előbb még a fenekéhez érek és megmarkolva azt egészen közel húzom. Heves, forrón nagy csókjaim lassanként az íves ajkaktól elköszönve az állcsontot érintve a nyak vonalán haladnak lejjebb. Közelebb és még közelebb ahhoz az esernyőkből tákolt virágocskához. Csalódást okozva nem megyek le addig. Visszatérek a vállakhoz, melybe finoman beleharapva, mint valamiféle jel lenti kezemnek, Chloe hátsója alá nyúlok és felemelem. Igen, ha eddig nem tesz más egyebet, most visszatérhetek azokra az ajkakra.
Épp csak kinyitottam az ajtót, hirtelen megérzem Ian csókjait. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem lepődtem meg, mert de, nagyon is, de természetesen nem tolom el magamtól, sőt, viszonzom a csókjait. Nyelvemmel simogatom nyelvét miközben beljebb megyünk a lakosztályba. Leveszem róla a zakóját és az egyik kis szekrényre rakom, vagy nem tudom, nem éppen arra figyelek, hogy a ruha hova kerül, a lényeg, hogy lekerül. Halkan belenyögök a csókba mikor a fenekemnél fogva közelebb húz magához. Egyik kezemmel beletúrok csók közben a hajába és egyre hevesebben csókolom őt, ahogy egyre szaporább a légzésünk. Fejemet kicsit hátra hajtom, hogy nagyobb teret kapjanak az ajkai, közben tüdőmbe oxigént juttatok, lehunyom a szemem és úgy veszem a levegőt, miközben élvezem a gyengéd csókokat a nyakánál és a vállamnál. Most jönne az a rész, hogy iszok belőle, de azt inkább meghagyom szex végére, most nem akarom, hogy ezeknek a lágy csókoknak vége legyen, valahogy most nem nagyon vagyok éhes, legalábbis vérre. Mást akarok, ahogyan ő is, a ruhánkon keresztül érzem az erekcióját, ami mondjuk nem is csoda, hisz szinte semennyi levegő nincs köztünk, testünk teljesen össze simul, nah nem mintha bánnám, szó sincs róla. Élvezem a helyzetet, nagyon is. Habár kicsit csodálkozok azon, hogy nem vándorolt lejjebb, de nem sokáig foglalkozok vele, túlságosan is akarom már azt, hogy érezhessem őt magamban. Nagyon kicsit elhúzódok tőle, majd megszabadítom az ingjétől és hagyom, hogy a földre hulljon a lábunk mellé, nem kell az ide. Lábaimat Ian dereka köré fonom mikor felemel és nyelveim újra felfedező útra mennek a szájában.
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Szomb. Szept. 26, 2015 11:46 am
Ugrás egy másik oldalra ♛
To Chloe, a +16 game
Érzékek játéka ez. Miként két test egymáshoz simul, halk sóhajok törik meg az erotikától fűtött levegő csendjét. Csókjaik hevesek, falánkak. Nem tudnak betelni a másikkal. A férfi keze végigvándorol a nő testén, miközben viszonozza a kis játékot nyelvével. Ajkaik összeérnek, s táncot lejtenek. Chloe összefonja lábait a férfi derekán, míg ő szorosan karjába zárja... Lentebbi kezem derekáról lejjebb kúszik fenekére, és miközben egy gondolat fut végig fejemben, tenyerem lassanként combjához ér. Önnönmagát kiemelő ruhája széle alányúlnak ujjaim, ahogy feljebb közelednek a kényesebb rész felé. Fent eltávolodom tőle, majd megnyalva szám szélét kacér pillantást vetek felé. Ismét nyakára tévednek ajkaim, és ezúttal nem állnak meg a mellkason. Mindig is fontosnak tartottam az előjátékot. Sosem szerettem elkapkodni a dolgokat. Azon ritka férfiak egyike vagyok, akik előbbre tartják partnerüket, és igyekeznek mindent tőlük telhetőt megtenni azért, hogy élvezze az együttlétet. Bárki bármit mond, a szex jó dolog. Ahogy egyszer a Nickelback is megénekelte, az egyetlen válasz rá az igen. Szenvedélyes és… Elérek az origami virághoz. Kifújom a meleg levegőt Chloe mellei közé, majd fogaim közé csippentve a díszt elveszem onnan. Félre téve az útból csókot lehelek annak helyére, miközben éppen ekkor ér el combja tövéig alant munkálkodó kezem. Azon apróságot már meg sem említve, hogy közben megtaláltam a kanapét. Finoman leültetem rá, miután felhúztam annyira ruháját, hogy ez ne akadályozzon annak levételében. Minek keressek rajta zipzárt, gombot vagy egyebet, ha egyszeriben lehúzhatom róla felfelé menet?! Ajkaim a domború részek felé veszik az irányt. Ha volna itt bármi egyéb ruhaanyag hát nem habozok megfosztani tőle, hogy nyelvemmel eljátszva ott tovább fokozzam gyönyörét. Fentebbi kezem tarkójáról lassan előre siklik nyaka mentén. Hüvelykujjammal végigsimítok Chloe ajkán, majdan mellkasán és masszírozni kezdem azt az oldalt, melyhez nyelvem nem ér el. Alsó kezem belekapaszkodik alsóneműjébe, míg feltérdelek egyik lábammal mellé az ülőalkalmatosságra, mely éppenséggel más funkciót lát el. Az ember számtalan helyen és pozícióban „rosszalkodhat”. Bármilyen bútordarabot felhasználhat, vagy ha úgy hozza az élet, akár még a legdrágább perzsaszőnyeg is megteszi, melyet olyannyira félt a kúria sznob úrnője. Odakintről egy mentőautó szirénája hallatszik fel tompán. A lakosztály tágas csendességét, magányát kéjes sóhajok és lélegzetvételek törik meg. A levegő tisztasága kezd fojtogatóan kevéssé válni, midőn az ember nem figyel másra csak az erotikára.
Van pár olyan nap, mikor elgondolkodok a múlton, mikor még ember voltam vagy mikor még voltak érzéseim. Annyira más voltam még akkor, és itt most nem csak az érzésekre gondolok; gondolok én itt például a külsőmre-belsőmre. Nem öltözködtem sosem kihívóan, inkább hagytam, hogy a férfiaknak beinduljon a fantáziájuk, sosem csaltam meg senkit, hűséges voltam, kedves és barátságos. Most meg... Mindennek az ellenkezője lettem, olyanná váltam amilyen sosem szerettem volna lenni. Néha szokott olyan lenni mikor esténként egyedül vagyok és ezáltal van időm kicsit gondolkodni, átgondolni az eddigi eseményeket, dolgokat amik velem történtek, és néha szokott olyan lenni, hogy úgy érzem a lelkem legeslegmélyén, hogy talán jobb életem lenne, ha újra érzésekkel élnék, nem gyilkolnék, nem lennének folyton egyéjszakás kalandjaim, barátokat szereznék és nem egyedül élném meg a mindennapjaimat. Igen, szoktak ilyen pillanataim lenni, de aztán megszólal az a bizonyos piros színű vészjelző a fejemben és emlékeztet arra, hogy ha vissza kapcsolnék akkor újra szenvednék, újra érezném azt a fájdalmat, azt pedig soha többé nem akarom. Van az úgy, hogy néha 2 döntés között lebegek, simán vissza kapcsolhatnék, néha még vissza is akarok, de aztán az agyamban lévő kis hangok mindig vissza húznak eme döntés széléről. Így élem hát a napjaimat, tipródva, vérrel, szex-el és alkohollal. Szüleim ha látnak akkor szerintem forognak a sírjukban, hogy ilyen lettem, az ő kicsi lányuk egy szörnyeteg lett... Hát igen, még jó, hogy nincsenek velem. Mikor a melleim közé fújja a levegőt, bizsergés fut végig az egész testemen, lefelé az ágyékomig, beleborzongok az érintésébe. Mikor feltérdel a kanapéra elhúzódok pár centire az ajkaitól és kigombolom az övét, majd a nadrágja gombjait. Szemeimet közben végig futtatom felső testén és meg kell mondanom, nincs semmi kifogásolni valóm, tetszik a látvány. Nagyon is.
Kezdőlap
♛
