Belső:

Sokan azt mondják, hogy megjárták már a ranglétrát, de mindenkinek fel kell tennie egy kérdést magának, valóban így van? Én el tudom mondani, hogy megjártam azt a bizonyos létrát, hisz nem volt fenékig tejfel az életem eleje. Csóró voltam, egy mások által "utca patkány"-nak nevezett alak, aki nemeseket használt ki. Nem tehetek róla, hisz életben kellett maradnom, túl kellett élnem valahogy, és ha ez csak úgy sikerült, hogy kihasználtam az embereket, hát megtettem. Mindenki megtette volna, ha módjukban állt volna. Szerencsémre a testem elég meggyőző volt, hiába jártam rongyokban és hiába voltam büdösebb, mint egy görény, mégis képes voltam ellopni a nemesektől annyi pénzt, amennyit csak tudtam. Néha még annyira is sikeres is voltam, hogy egy-két nemes hölgyet közelebbről is megismerhettem, míg férjük nem tartózkodott otthon, azonban minden megváltozott, mikor megismertem egy hölgyet... Egy vámpír hölgyet. Ki is volt eme előkelő hölgy? Milena T. Holloway kisasszony. örültem neki, hogy vele hozott össze a sors, és megadott mindent, amikor átváltoztatott, végre nem kellett az utcán aludnom, nem kellett nyalnom a pénzért, ott volt az igézéses bármit megtehettem. Miután vámpír lettem felszabadultam, nem kellett visszafognom magam, nem kellett fehérre nyalnom senki seggét, hogy életben maradjak. Bátor voltam és pimasz, nem fogtam vissza magam, ha úgy tartotta kedvem, akkor elég szép szócsatát vívtam Milenaval, nem érdekelt, hogy minden szépet ő adott meg nekem... Egy dolgot nem kaptam meg, amit akartam tőle... Igaz érdekes ábránd volt, hogy egy olyan lány, mint ő valaha is belém fog szeretni, de jó volt erre gondolni. Nem egyszer kívántam meg az ajkait és lestem meg fürdés közben, néha voltam olyan vakmerő, hogy csatlakozni is akartam hozzá, azonban eljött az az idő, mikor búcsút kellett tőle vennem. Kegyetlen nőszemély volt és hiába próbáltam ezen változtatni, nem ment... Eddig is találkoztam már kegyetlen vámpírokkal, de hozzá képest mindegyik csak egy játék volt a polcon, de nem csak kegyetlen volt ám, hanem önző is. Akkor mikor először megpillantottam az utcán nem hittem volna, hogy ilyen. Az gondoltam, hogy egy újabb nő, akit megnyerek magamnak a mosolyommal, és majd képes leszek kihasználni, de fordult a kocka és ő használt ki engem... Én képes lettem volna megadni mindent, amit csak akart volna, de ő neki ez... talán nem volt elég? De nem is érdekelt, mint mondtam elváltunk egymástól. Hallottam, hogy kikapcsolta emberségét, terjedtek a pletykák, és jó ismertségi köröm van, mindent tudtam róla, ami csak történt vele, de nem voltam képes visszamenni hozzá, miért is? Büszkeségem nem engedte meg volna, épp ezért járunk még mindig külön utakon. Talán mióta benne csalódtam, kicsit pszichopata lettem a nőkkel és gyilkoltam párszor... Természetesen nem csak szórakozásból, hanem mert erre vágytam, jól esett gyilkolás mert akkor eltudtam felejteni eme nőszemélyt, és nem rá gondoltam. Amikor azonban rendes életet éltem, sokat gondoltam rá és talán még vissza is mentem volna hozzá, ha az embersége vissza lett volna kapcsolva, de míg nem volt... addig nem érdekelt. Járom a magam útját, olyan gyilkolási módszereket találok ki, melyeket még mások eddig talán soha, és fasza érzés. De haladt tovább az életem egy idő után már nem érdeklődtem róla, nem figyeltettem, hogy mi is történik vele, hagytam, majd ha akar esetleg valamit, akkor felkeres és leszek olyan kedves, hogy meghallgassam. ha pedig nem keres, akkor nem tudok vele mit csinálni, az esetben majd összefutunk egyszer, hisz ez is megtörténhet, mivel üzletember lettem. Jó, néha a cégem olyan üzletekbe kezd, melyet vereséggel zárunk, de hát mire való az igézés, ha nem erre, mindig megszerezem azt, amit akarok.

Külső:

Na akkor kezdjünk is bele... Hogyan nézek ki? Ez egy jó kérdés, de úgyis csak egy válasz van minderre, jól. Nem egoizmusból, vagy önteltségből, de a nők nehezen állnak ellen sármomnak, vagyis nem tudnak és nem is akarnak ellenállni. Sportos vagyok, fitt és üde. Mosolyom bizalmat kelt benned is, és mosolyogni fogsz te is, nem tudod megállni, hogy ne csináld, mert arra késztet az a görbe vonal az arcomon. Mi van még itt, lássuk csak: barna dús hajamba, szívesem markolnál, azt tudom a nők szeretnek az ágyban belemarkolni, gondolom biztonságot nyújt neki, mert én nem vagyok egy gonosz vámpír, aki utána szétcincálja őket, ha olyan kedve van... Szóval mint mondtam sportos vagyok, testem kigyúrt, de nem nézek úgy ki, mint egy kidobós majom... Ámbár kék szempár, mely található a két barna szemöldököm alatt azért említésre méltó, hisz egyesek szerint csodaszép és mosolyommal együtt ezzel is bizalmat nyerek. Testemmel tudtam megélni régen, hisz akkor koszos, büdös rongyokat hordtam, másra nem telt., azonban mára - részben köszönhető Holloway kisasszonynak - rengeteg öltönyöm van, ami egy üzletembernél elengedhetetlen. Mára napjaim szerves részévé vált az ing és a nyakkendő, de ha arról van szó, akkor fel tudok sportosan is öltözni. Esetleg még ha valamire kíváncsi lennél, akkor keress fel és szívesen elcsábítalak pusztán egyetlen pillantásommal is *kacsint*.

Név » user neve ide
Kor » user kora ide
Multik » multik az oldalon ide

1645. augusztus 1-je egy fontos nap, hogy miért is? Mert ezen a napon hozott világra a nő, akinek ez volt a dolga. Egy nemes családba születtem, ami igen most az elején még meglepő lehet, de később már nagyon nem lesz az... Szóval apám és anyám nemesek voltak, elég nagy birtokkal rendelkeztek London határában. A dadám vigyázott rám egész életemben, ő nevelt és szoptatott, a nő kit anyámnak kéne neveznem pusztán megszült... Mindig rinyált, hogy büdös vagyok, hogy sírok. Dadusom elmondása szerint hat éves koromig talán kétszer tartott a karjában, akkor is csak kényszerből, mert bemutattak idegen bácsiknak és találtak nekem valami feleséget... Vicces, mert talán négy voltam, mikor bemutatták a feleségem és én előszeretettel terrorizáltam, emlékszem egyszer levágtam a talpig érő haját, onnantól kezdve nem beszélt velem, nem volt nagy veszteség... Aztán mikor betöltöttem a nyolcat apám enyhén ittasan - négyen hozták haza - bejött a szobámba a hőn szeretett mogyorófa vesszőjével, és addig csapott vele, míg fel nem hasadt a bőröm és el nem kezdett vérezni. Akkoriban az orvoslás csak abból hogy kimosták, és elégették a sebet, ha tudták, de a dadus valami szavakat mondott, amire begyógyultak a sebeim és nagyon is értett a gyógynövényekhez. Talán manapság úgy nevezik a fajtáját, mint akkor... egy boszorkány volt. Természetesen erre akkor nem jöttem rá, hisz csak egy taknyos kölyök voltam, akit az apja minden héten megvert kétszer legalább... És sajnos egyszer elmeséltem mindent anyámnak, de fura ezt így kimondani... Szóval elmondtam neki és megtörtént a baj, a nőt, aki felnevelt a szemem előtt égették meg máglyán... Kilenc voltam, mikor ez történt, és akkor megváltozott bennem valami, pontosan még hét évet tűrtem azt, amit csináltak, majd egyszer... Eljött egy férfi, aki be akarta hajtani az adósságot, de nem volt pénzünk, egy hetünk volt elhagyni az otthonunkat. Költözés előtti estén beloptam a szobámba egy üveg bort és vártam a nemzőmet, tudtam hogy el fog jönni, hogy megverjen és akkor mikor kirántott az ágybál fejbe vertem az üveggel. Láttam, ahogy a fején végig folyik a fején, és teste puffan a padlón. Kitéptem kardját a hüvelyéből, és levágtam a haját, majd egy székhez vittem is kikötöztem, és kivágtam a nyelvét, csak vérzett, és vérzett, de nem volt elég.. egyenként levágtam az ujjait és összeszedtem egy vödörbe, és hagytam vérezni a férfit, majd a férfi feleségéhez  siettem, őt az ágyhoz kötöztem ki és megpróbáltam vele megetetni a férje ujjait, de ő csak hányt, hát... Nem volt mit tenni, ő már szenvedett eleget és meg is szült, szóval gyors voltam és kíméletes, elvágtam a torkát, de nem egyszer... legalább tízszer és még ennyiszer a testébe döftem a kardot! Élvezet volt hallani elhaló sikolyát, ahogy a vérrel együtt az élet ereje is elfolyik... Majd vérbe ázva hagytam el a házat, ahol születtem, ahol nevelkedtem, amit felgyújtottam...
Ezek voltak az életem első fejezetei, nem volt könnyű az életem, de ezután csak még rosszabb lett... Apámat egyik rokona sem kedvelte és anyámat úgyszintén megvetette a családja, de örültem, hogy ezekhez kellett születnem... Senki sem akart a gyámom lenni és senki sem vett magához. Az utcákat jártam és az nevelt fel. Volt, hogy nemes ficsúrok csapatostul jöttek megverni, de... Volt hogy egy-kettőt el tudtam kapni, és meg tudtam büntetni... Egyet mesélek el, mert többre nincs idő, szóval egyszer egyik gyerek elkallódott a többiektől és elveszett London utcahálózatában, ami nekem kapóra jött. Már ismertem a várost, itt bolyongtam és szereztem egy fadarabot, mellyel le tudtam ütni kedves kamasz kölyköt. Majd testét elvonszoltam a kikötőbe, ahonnan tudtam lopni egy kis kötelet és ki tudtam kötni valahova, majd a kedven részem érkezett... Eme módszert úgy neveztem el, hogy vödrös-patkány fúró... nem kellett hozzá sok minden, egy vödör, patkány, és tűz. A vödröt és a patkány a srác csupasz hasához kapcsoltam és majd elkezdtem melegíteni a vödröt, mire a patkány el kezdett mozgolódni és addig csinálja ezt, míg ki nem akar jutni és át nem rágja magát azon a testen, mely elállja az útját a külvilágtól... Majd találkoztam egy hajléktalan családdal és minden megváltozott, láthattam, hogy milyen egy család, melynek semmije sincs, de mégis meg van mindene. Befogadtak és velük éltem, és megtanították, hogy hogyan kereshetek pénzt és boldogságot a testemmel és adottságaimmal. Mindannak ellenére, hogy büdös voltam és rongyokban jártam a nemes hölgyeket meg lehetett fogni egy mosollyal, és onnantól nyert ügyem volt. Ezeket az éveket éleztem a legjobban, már olyannyira, hogy nem csak kifosztani tudtam a nőket, hanem ágyba vinni. Ritkán az is megadatott, hogy egy fürdés közben csábítottam el egy-két nemes hölgyet. Ők is élvezték és én is, nem volt semmi gond, általában a  férj sose tudta meg, hogy mi folyik. Tisztességes voltam, asszem sehol sem szórtam el a magjaimat, hogy ki is kelljenek.
Aztán ez ment addig, míg meg nem ismertem Milena-t. Csodaszép nemes hölgy volt, mondhatni szerelem első látásra, természetesen nála is próbáltam pénzt kuncsorogni több sikerrel, és mikor kiderült, hogy vámpír... Nem ijedtem meg, csak a lehetőséget láttam abban, hogy ha én is az lennék mennyivel könnyebb lenne a sorsom. ami fura, hogy nem ölt meg, hanem felemelt a mocsokból és koszból, fiatal embert faragott belőlem, és vámpírrá változtatott. Mikor még "bébi" vámpír voltam nem fogtam vissza magam, ha megkívántam valaki vérét, akkor el is vettem, nem érdekelt, hogy hol vagyunk éppen, engedtem a sóvárgásnak, majd csak jóval később tanultam meg "kontrollálni". Ám egy évszázad alatt, melyet együtt töltöttünk én kicsit sem fogtam vissza magam. Kifejlődött a saját énem, mely kicsit sem volt visszafogott, hisz pimasz voltam, makacs és önfejű lettem, néha megleptem fürdés közben, hisz volt hogy váratlanul mellette csobbantam pucéran, szerintem már akkor sem volt mit szégyellnem, és mai napig sincs. Na lássuk mi volt még itt, hát loptam csókokat, és én akartam is volna többet, de Mile nagyon nem akart és nem értetem az okát, de... Talán nem is kéne bánnom, hisz kegyetlen volt és durva, nála félelmetesebb vámpírt még nem láttam, annyira azért nem tartottam tőle, de néha... Nem szerettem volna vele találkozni. Azonban egy kis hiba csúszott a számításba, hisz többet akartam már, mint sima szexet, már őt akartam és a szívét, de hát... ezen most tessék nagyon nevetni, egy ilyen zakkant vámpír csaj, mint ő nem érez, vagyis nagyon nem tud... Ezért hát összeszedtem a sátorfámat és eljöttem tőle, nem akartam vele tovább élni, elég volt.
Teltek múltak az évek, külön utakon jártunk, hallottam hogy kikapcsolta emberségét, és hát el tudom képzelni, hogy most milyen lehet, jobban mondva nem igazán akarok vele kész akarva találkozni. Ameddig nem kapcsol vissza, jobb megtartani a tisztes távolságot. Én ebben a két évszázadban kiépítettem a vállalatom, amely mára elég híres lett, hát most mondanám, hogy jó üzletember vagyok, de sokat segített rajtam az igézés, ami pedig Mile-nek köszönhető. Néha még azért eszembe jut, bevillannak képek meztelen testéről, a domború formákról, mellérő, fenekéről, és ilyenkor állok neki gyilkolni. Igen, még nem meséltem, hogy hát a pszichopata nem enyhén szólva átvette az irányítást, és ennek örömére New Orleans-ban történnek furcsa gyilkosságok.Múltkor egyik tárgyaló felet annyira megkívántam, hogy a cég épületbe elvonultunk a... Láttátok gondolom a Szürke Ötven Árnyalata c. művet, ahol vörös vagy piros szóba van, na... Nekem kék szobám van a cég épületben, ahol különféle fogok, fúrók, kalapácsok és egyéb érdekes szerszámok vannak... Szóval a bögyös feketét elvittem magammal a kék szobába és levetkőztettem, majd elvittem a mennyországba és mindezek után szép, lassú halált halt. Elmesélem, még ha nem is érdekel... Szóval megkértem, hogy egyenként tépje le a lábáról a körmöket harapófogóval és miután ezzel végzett, eci-pecizze ki, hogy melyik szemét kívánja előbb likvidálni és a számolása a jobb szemére esett, hogy mit csinált? Belevágott egy szöget és kinyomta, valami rettenetes látvány lehetett volna neked, de nekem nem volt az, inkább öröm volt nézni, csak azt nem, hogy a szeme csöppent a lábamon, azt lenyalattam vele, és folytattuk... Áhhh mindegy, ez már túl részletes, volt itt mellbimbó levágás, hajevés és még pár ehhez hasonló dolog, majd megigéztem egyik emberét, hogy holtestével csináljon azt, amit akar, de még nekem is sokk volt, mikor belé helyezte és.. .Na érted, szóval ez sokkolt és neki meg feltéptem a torkát,és kiszívtam életerejét, nem volt rossz íze...
Lényegében ennyi lenne az éltem, nem valami nagy szám, olyan megszokott, most is épp egy üzleti találkára indulok, szóval ha nem lenne más, akkor indulnék is, a végén még elkések, és az nem vall egy ilyen jó modorú fiatalemberre, mint amilyen én vagyok.