Love is sweet dearest ned but it cannot change a man's nature
Hmm, ismét egy izgalmas estének nézünk elébe, valahogy éreztem már akkor amikor a kedvenc tigris bundámban ki szálltam a fekete audiból, nos új szerzemény ez is ahogy a bunda is. Elégedetten tapasztaltam hogy ismét elég nagy volt a tömeg, jól ki húztam magam és méltóság teljes léptekkel a saját kis bejáratom felé sétáltam. A mai estével már most elégedett voltam, az elegáns kiírás jól látszott épp elég figyelem felkeltő volt ahogyan annak lennie kellet, álltalában már korán bent szoktam lenni le ellenőrizni a személyzetet de ma későn jöttem, este kilencor. Hogy mi az oka, nos valakinek be kell szerezni az italokat, és én nem szeretem, ha más intézi azokat a dolgokat, amit könnyen el lehet szúrni főleg ha az embernek ilyen sok törvénytelen és mocskos beszállítója van mint nekem . Amint be tettem a lábamat a vörös szinű szőnyegre a pultos fiú ijedtében már ott is hagyta a dolgát , és el kezdte készíteni a kedvenc italomat amit úgysem iszok meg , de a látszat fontos. Éppen már helyet foglaltam volna amikor belém ütközött egy pincér, szegény fiú az ütő is megállt benne . - Mit képzelsz kölyök nem látsz a szemedtől, ez a bunda többet ér mint az életed !-rivalltam rá, szegény fiúnak majd ki estek a szemei de akkor cinikusan el vigyorodtam- na, nem kell félni...-mondtam,. miközben a vigyorom lassan el hervadt- tűnés dolgozni.- suttogtam hogy a vendégek ne hallják meg majd meg igazítottam a bundát és magamban fortyogva hogy hogyan dolgozhat még egyáltalán itt egy ilyen kétballábas barom helyet foglaltam a vörös műbőr borítású bár széken, a körülöttem levők azonnal szét széledtek én pedig egy elegáns mozdulattal le vettem a napszemüvegemet és újból körbe pillantottam, úgy tűnik ma a sunyi zsaruk is alszanak.-a nyomorult fánk zabálók ... jól látom hogy ma egyik sem tisztelt meg a jelenlétével?- néztem a pultos fiúra, erre ő össze rezzenve bólogatott, mi mást tehetett volna.
Elég késő volt már, amikor Frau Bergerrel befejeztük a munkát és hazafelé indultunk. A múltkori országutas manővere után esélye sem volt, hogy újra ő vezessen. Legalábbis, míg velem utazik, biztos nem. Egy idő után feltűnt, hogy a nő szokatlanul sokat mocorog. -Valami baj van, Frau Berger? - pillantottam rá a szeme sarkából, de ő csak a fejét rázta és azt mondta "nem fontos, majd elmúlik". Ráhagytam. Egy órával később, már combszorítva kuporgott az anyósülésen és halkan nyöszörgött valamit. Még egyszer rákérdeztem a biztonság kedvéért. Erre könnyes szemekkel kinyögi, hogy nagyon fáj a gyomra, sürgősen wc-re kell mennie. Láttam, hogy elég sürgető a problémája, ezért az első adandó helyen leparkoltam. Az út túloldalán egy bár volt, valami franciás névvel. Még soha nem jártam itt, de feltehetően volt mosdójuk. A kolléganő nem vesztegette az időt. Úgy rohant, mintha az élete múlott volna rajta. Berohant az ajtón és a köszönést mellőzve a mosdó felé futott tovább magával sodorva két italozót. Úgy gondoltam, hogy ez elhúzódik egy ideig, ezért kerestem magamnak egy csendesebb helyet és leültem. Alig, hogy letettem magam a székre egy csinos, mosolygós pincérnő libbent oda, hogy felvegye a rendelésemet. Fél órával később Frau Berger előkerült és velem szembe telepedett le az egyik szabad székre, majd elvette a poharamat és egy húzóra megitta, ami benne volt. Azt sem kérdezte, mi van benne. Pedig nem ártott volna, ugyanis a kolléganő nem bírta az alkoholt, a pohárban pedig vodka volt. -Jobban van már? - kérdeztem a nőtől. Válaszként igenlően biccentett. Lehet, hogy csak a feje csuklott le, de én jelzésnek vettem. Majd nagy hirtelen kimerevedtek a szemei. A vállam felett hátra pillantottam, hogy megnézzem, mit bámul ennyire, de nem láttam semmi érdekeset. Ekkor a társam rácsapott az asztalra és felállt a székről, de majdnem az asztal alá esett. -Frau Berger talán jobb ha megyünk. - mondtam. Felnéztem, de ő már nem állt ott. Körbenéztem és azt láttam, hogy egy szőrmés taggal kötekedik és nagy erővel cibálja le róla a bundát, azt kiáltva, hogy állat gyilkos.
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Pént. Júl. 17, 2015 8:33 pm
Ugrás egy másik oldalra ♛
to Renn
Love is sweet dearest ned but it cannot change a man's nature
Már éppen távozni készültem amikor egy nő rángatni kezdte a leg drágább ruhát, amit tegnap vettem magamnak egy igen elegáns boltban. Szinte reflexből lendült a kezem a kabátom belső zsebe felé és onnan elő rántottam a fegyverem majd a fejére szegeztem, de akkor már késő volt észre vennem a nyomorult fánk zabálót a háttérben - Ha tovább cibálja esküszöm le durrantom a fejét, mit képzel hogy csak úgy rángat egy 25000 fontos ruhát, maga idióta!- förmedtem rá de csak a lélek jelenlétemnek köszönhető hogy nem lőttem rögtön fejbe. Zsaruk, nyomorult zsaruk, ezeknek sincs jobb dolguk mint este iszogatni, mi bajuk van ezeknek, nincs munka? De tudtam hogyha le lövöm jó nagy bajt csinálok, szóval próbáltam jogos önvédelmek elő adni, bár legkevésbé se féltem tőlük vagy a börtöntől, mert úgyis ki hoztak volna, de sajnáltam ilyesmire a pénzt és az időt. - Kifelé a báromból.-morrantam majd óvatosan el tettem a fegyvert, a kidobó fiúk azonban elég dermedten álltak, nem igazán akartak kikezdeni rendőrökkel, ezzel viszont csak jobban ki húzták a gyufát. Az egész bár népe össze rezzent már aki nem volt segg részeg, még a pultos srácban is meg állt az ütő, az senkinek sem jó ha én dühbe jövök, és szinte arany szabály volt nagy ívben kikerülni, már csak a ruha miatt. Még hogy én állít gyilkos, én nem ölöm meg őket, csak hordom, az nem ugyan az. -Valami nem tetszik magának biztos úr, hogy így néz ?-fordultam vissza mikor újból meg éreztem a férfi pillantását magamon.
Voltaképpen egy pár napra ellógtam New Orleans-ből, és átjöttem ide, Seattle-be. Rám fér igazság szerint a friss levegő, na meg nem akármiért érkeztem ide, hanem hívás alapján. Felkeresett egy bizonyos nő, miszerint van egy bárja a belvárosban, és szeretné, ha tartanék neki egy kisebbféle előadást, mármint a közönségének, hisz a múltkor épp New Orleans-ben járt, és beült pontosan abba a kávézóba, ahol dolgozom énekesként. Felkeltettem az érdeklődését, tetszett neki az előadásom, és én meg kaptam az alkalmon, sőt azonnal igennel feleltem, mindenféle probléma nélkül. Így érkezem meg a sötét éjszakába zártan a városba. Valahol leparkolok könnyed egyszerűséggel, bár őszintén szólva fogalmam sincs, hogy hol is vagyok jelen esetben, persze mindez nem is annyira izgat. Tehát leszállok a motorról végül, és oldalra tekintve egy 'Jean-Paul bár' feliratot olvasok az épületen, miközben lassú, ámde jelentősebb léptekkel megindulok felé. Lekapom magamról a napszemüvegemet hirtelen, és a fekete dzsekim belső zsebébe csúsztatom. Jogosan lehetne kérdezni tőlem, hogy mi a fenének kell nekem ezen kiegészítő késő éjjel, de csak annyit mondanék, hogy ez az én dolgom. Amúgy sem szeretek úgy neki vágni az utaknak, hogy a napszemüveg nincs a fejemen. Az erős lámpafények bántják a látásomat, főleg este, amikor is minden jobban, sőt intenzívebben világít, mint mondjuk napközben. Na meg eléggé nagy volt a forgalom is, főleg most, hogy jöttem. Az öltözékem egy fehér póló, és egy sötét színű farmernadrág variációja, meg ugyebár a fekete bőrdzsekim. Nem szenteltem magamat most neki az öltözködés fortélyainak, amúgy is siettem. Bár nem is értem minek álltam meg itt. Nem szokásom inni, ha meg mégis az is ritka pillanat voltaképpen, hisz alkohol nélkül is tökéletesen dühös vagyok eléggé gyakorta. Köszönhettem persze mindezt annak, hogy vérfarkas származású vagyok. Átok, balszerencsétlenség, rontás... na persze csak adott alkalmakkor, hisz imádom a fajomat. Könnyedén nyitok be a helyiségbe, és lépek végül be a tömeg közé. Eléggé feszült a légkör, és meg kell valljam nem épp erre számítottam. Persze a fegyverre rezzentek meg, amit az egyik srác tart a nő fejének szegezve. Mikor is lenne egyszer szerencsém? Mindig valami balhé kellős közepére érkezem meg, ami tegyük oda hatalmas nagy... Hagyjuk is. Nem törődve a felállt helyzettel a pulthoz lépek, és rendelek magamnak egy pohár whiskyt, mindezt úgy, hogy eléggé komoly pillantással illetem a pultos fiút, aki szinte meg van szeppenve. Előveszek egy bizonyos pénzösszeget, és megemelem, hogy tegye csak a dolgát, majdan megkapva az italt, máris odaadom neki a pénzt. Még többet is, mint, amennyit kellene. Megfogom a pohárt, és helyet foglalok az egyik bárszéken, ahogy figyelni kezdem az eseményeket, miközben belekortyolok az italomba.
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Vas. Júl. 19, 2015 11:40 pm
Ugrás egy másik oldalra ♛
Csak fél pillanatra néztem félre, de elég volt ahhoz, hogy Frau Berger bajba kerüljön. A nő egyáltalán nem bírta a piát, elég volt csak ránéznie az üvegre, már attól másnapos volt. Meg elég kötekedő is. Nem kellett sokáig keresgélnem őt. Elég volt kicsit feljebb emelnem a tekintetemet. Egy szőrmés tagon csüngött, és mindenáron le akarta róla szedni a kabátját. Előtört belőle az állatvédő, bár azon a szőrcsíkon nem volt már mit menteni. A kolléganő teljesen bevadult a szőrme látványára. Pont mint a múlt héten, amikor az egyik kolléga kulcstartójáról lógott valami nyúlláb. Akkor nem ment el idáig, csak a csuklóját csavarta ki a kollégának. Bár akkor nem ivott alkoholt. Ki érti ezt? Ez az asszony valamiért elveszti az eszét, ha valami prémeset lát. De a tag agya is azonnal elszállt, elő is rántott egy fegyvert és a társam fejének fogta. A bárban szabályosan megfagyott a levegő és síri csend lett. Eddig fáradt tekintettel néztem a műsort, de láttam, hogy kezd komolyra fordulni az ügy. -Remek. - kaptam a fejemhez. Nem tudtam mi hiányzott. -Frau Berger. Elég lesz. - szóltam oda a nőnek, mielőtt egy golyót kellene kibányászni a csinos kis fejéből, vagy fel nem fedi magát mindenki előtt. Nem szokásunk reklámozni, hogy mik is vagyunk. És ahogy ott vicsorgott meg morgott a rendőrnő, közel állt ahhoz, hogy előbújjon belőle a farkas. -Kár lenne egy marék szőrért lelövetnie magát. - tettem hozzá, majd teljes nyugalommal kortyoltam bele az italomba. Frau Berger eleresztette a kabátot. Nem igazán akartam ebbe belefolyni, de a bundás odajött kötekedni. -Biztos úr? - kérdeztem vissza gondolatban, majd végignéztem magamon, és azon gondolkodtam, hogy ennyire lerí rólam, hogy rendőr vagyok? Pedig még az egyenruhám sem volt rajtam. Arra tudtam gondolni, biztos valami különleges képessége lehet, és csak úgy kiszagolja az emberek foglalkozását. Aztán sérelmezte, ahogy rá néztem. -Ez mégis miről beszél? - tűnődtem gondolatban. -Nekem ehhez semmi közöm. - vontam meg a vállamat válaszolva a kérdésre. Különben sem tudom, mit láthatott az arcomon, mivel konkrétan a társamat figyeltem, nem őt. Frau Berger közben visszatámolygott az asztalhoz, majd ráesett az asztalra és szinte azonnal elaludt. A kezében egy adag állatszőrt szorongatott, amit a férfi kabátjából szerzett.
Kezdőlap
