KOR » 702 (27)
FAJ » farkas (de igazából bármi lehet, aminek nincs köze a vámpírhoz)
PLAY BY » Christian Bale
STÁTUSZ » szabad
FOGLALKOZÁS » -
VÁRJA » Maybelle & Bruno Morgenstern
KAPCSOLATUNK » /A név teljes mértékben alkuképes és a pb is alkutárgyát képezheti. Kérdés esetén nyugodtan írj nekem, illetve ha megérkeztél, akkor kérlek dobj meg egy pm-el. Nagyon várunk! /

1337-ben láttalak utoljára, amikor is megigéztelek téged, hogy örökre elfelejts engem. Csak ez nem éppen úgy sikerült ahogyan terveztem, hiszen annak ellenére, hogy nem vagy vámpír nagyon is élsz és emlékszel rám. Királyi családból származol, így a mi románcunk eleve halálra volt ítélve akkoriban, de ez téged soha se érdekelt. Bármire képes lettél volna, hogy mosolyogni láss, de ennek ellenére is féltve őrizted azt, hogy mi is vagy valójában. Te pontosan tudtad azt, hogy boszorkány vagyok, de te még se bíztál annyira bennem, hogy eláruld az igazi mivoltodat, vagy esetleg csak engem akartál óvni a veszedelemtől?! Fogalmam sincs erről, de talán egyszer megtudom. Végül pedig úgy sétáltam ki az életedből, mintha soha se lettem volna a részese, legalábbis röpke két évig ebben a tudatban éltél. Egy csatában súlyosan megsérültél, ahol egy Bennett boszorkány alkut ajánlott neked. Megmenti az életedet, de cserébe örökre élned kell, hogy vigyázz a Bennett leszármazottakra. Te habozás nélkül elfogadtad az ajánlatot, mert mégis csak az életed volt a tét, de egy dologgal te se számoltál, hogy a varázslatnak köszönhetően múlt emlékképei teljes mértékben vissza fognak térni.
Azóta tisztán emlékszel arra, hogy milyen életed volt korábban és mit jelentett az igazi boldogság és haragodban az akkori jegyesedet megölted, mert nem tudtad uralni az érzéseidet. Részben engem hibáztatsz a tetteidért és elhatároztad, hogy a nyomomra fogsz bukkanni és addig nem engedsz el, amíg válaszokat nem kapsz. Több évszázad telt el mire sikerült rám bukkannod, de nem éppen úgy, ahogyan elképzelted, mert rajta kaptál, amint a jelenlegi ágyasodat megölöm. Úgy érezted, hogy bosszúból teszem, amiért akkoriban nem küzdöttél az ellen, amire készültem. Pedig, egyáltalán nem a bosszú hajtott. Engem pontosan annyira meglepett a látványod, mint téged az én véres arcom, mert akkor szereztél csak tudomást arról, hogy vámpírrá változtam. Amilyen hirtelen betoppantam újra az életedbe, olyan gyorsan tűntem el az éjszakában. Esélyed nem volt rám találni, egészen mostanáig. Sokáig kutakodtál utánam, míg végül megtaláltál engem, az üzletasszonyt. Csak te nem éppen üzletelni akarsz, hanem a múlt sérelmeit és dolgait helyre rakni, mert feletted szép lassan újra elkezdett ketyegni a biológiai óra, hiszen kudarcot vallottál.
Annyira elvoltál foglalva azzal, hogy engem megtalálj, hogy elfeledkeztél a fiatal, de annál inkább tehetséges Bennett-ről és meghalt, így az örök élet megszűnt számodra, hiába is él újra Bonnie.
De vajon sikerül alkut kötnöd vele? Vagy esetleg a segítségét kérned ahhoz, hogy a közelembe férkőzz? Illetve mi lesz akkor, ha az új énemet megismered? Képes leszel hinni abban, hogy nem vesztem el teljes mértékben a sötétségben és esetleg segítesz még az erőmet is visszaszerezni? A döntés a te kezedben van!  Gyere gyorsan, mert mi nagyon várunk!