Piperkőc vagyok, kényes és a végletekig idegtépően igényes a környezetemre, azt hiszem ez a francia nemesi neveltetésem számlájára írható. 190 cm magas vagyok, fekete hajam egykoron vállig ért, sőt még talán alább is. De volt egy csúnya lelki hullámvölgyem, mint minden sztár életében, nekem is előfordulhat pár  ilyen, nem, nem kell megijedni, nem estem olyan mélységekbe mint Britney Spears, vagy Amy Winehouse. Csupán a frankó huszonkét évig növesztgetett hajamtól szabadultam meg, ha lehet azt mondani, hogy ezzel csak még inkább nőtt a szexepilem, nos… nem állok messze az igazságtól. Rajongó lányok százai csorgatják a nyálukat utánam, de én nem az a fajta vagyok, aki csak úgy fog egy cuki ugribugri tappancsos csajt, és egy éjszakára felviszi a hálójába, és végig döngeti az elnöki, vagy a királyi lakosztály minden szobáját vele, nem. Komoly szabályaim vannak, s ezt… bizonyos szintű szexuális érdeklődési köröm miatt kénytelen is vagyok betartani. Hogy? Bizony! Szerződéssel, három hónapra, és életfogytig tartó titoktartás! Hiszen senki sem tudhat arról, hogy a világsztár külön játszó szobát tart fenn magának, és a szolgáinak. Bocsánat, szex rabszolgának, és egyszerre csak eggyel. Nem vagyok telhetetlen, de ha meguntam, és letelt a három hónap, vagy szerződést hosszabbítok, vagy mehet amerre lát. Egyébként megvoltak az embereim arra, hogy időnként rá nézzenek a szolgáim körmeire, ha netán érdekes dolgokat hallanánk felőlük. Szeretem én irányítani a dolgaimat, Pierre a menedzserem, és a consolierem, hiszen… ha eljön az idő én veszem át Jean-Claude Montpellier helyét a francia maffia székében. De még nincs, addig, turnézgatok, és ezt-azt átcipelek a poén kedvéért a vámon. A kereső kutyákat pedig a váltó képességemnek köszönhetően rendre is utasítom.
A kemény külső mögött, meg a határozott fellépés mellett, ami nem csak a fellépői karrierhez szükséges, hanem a maffiózós megjelenéshez is, igazán érzelmes belső rejlik. Ha szeretek valakit nem fél gőzzel szeretem. Bizonyítja ezt az, hogy volt egyszer nekem egy Ma Petite Lapinom, Vegasban, egy ottani kaszinó tulajdonosának a lánya volt, képes voltam a tanulmányaimat ott folytatni miatta egy darabig, amíg tartott. Öregem! A legszebb lábai voltak, és a magas sarkúi! Tudta, hogy hogyan kell hordani őket, Angolok voltak, azt hiszem nem feleltem meg nekik tudjátok, a francia angol ellentétek… pedig, akcentus nélkül megy az a pökhendi angol, csak akkor jön elő ha ideges vagyok. A családja másik felével a mai napig jó viszonyt ápolok, a Borász azt hiszem megkedvelt, az egyik olasz maffiacsalád feje. Amúgy, japánul, angolul és svédül, meg persze az anyanyelvemen, és olaszul is tudok beszélni. Nehogy már a fekete ügyfelek átverjenek…nem?
A szemeim szürkék, talán ezért is ájulnak el tőlem a csajok, a színpadon az elegánsabb darabokat részesítem előnyben, ezért van nehéz dolguk a lesifotósaimnak, ha le akarnak kapni engem, az utcán már kevésbé jellegzetesen öltözöm, hétköznapian. A kedvenc autóm, egy Maserati, őt mindig hozatom magammal a magánrepülőmmel, és ezzel furikázom, nem ám bérelt autóval. Limuzinnal csak a fellépésekre járok, Pierre pedig a testőr haverjaimmal őrizteti annak végéig egy kis utcában az autómat. Amúgy még nagyon imádom a sport motorjaimat is, és ezeket a szerkókat is előnyben részesítem, mert így még kevésbé ismernek fel civilben.

   

Oszd meg velünk, ki vagy!

1989. Augusztus 16, Ekkor ezen a nyári napon láttam meg a napvilágot, Franciaország partjain. Tiszta vérű animágus családból származom, és már ekkor hasonlítottam a nagyapámra, a szemem és a hajam színét tekintve mindenképp. Apám, az a semmire kellő Kevin Smith, aki egy amerikai szállodatulajdonos családból származik. Hogy mit remélt tőlünk? Hírnevet és több befolyást, hiszen a nagyapám a francia boraival számos étterem és gourman konyhájára vagy borospincéjébe jutott el. Persze Kevin teljes mértékben be van rezelve, a nagyapámtól, mert vele ellentétben ő nem tudja rendesen a családot, a falkát vezetni, szóval, falkavezér a nagyapám, az apám pedig egy igen gyenge jellem, szerencsére én a francia család vérvonalát örököltem. Azt hiszem ezért is utál annyira az apám. De elég is ebből, nem bonyolítom túl a témát, jártam én számos helyre, hogy kivívjam a szüleim figyelmét, először sport szakkörökre, majd zene oktatásra, ének oktatásra, kiválóan tudok dobolni, zongorázni, és énekelni. Nem csoda, hogy végül Jean-Claude végül a zene ipar felé, és a színpad felé irányított, de mielőtt rá térnék arra, hogy ki is vagyok, miért is lett belőlem az ami…

Figyelem hiányban szenvedtem, és mellőzöttnek éreztem magamat mindig is, és erről a bátyáim is tettek, én voltam a kisebb engem lehetett volna bántani, de a koromhoz képest igen csak masszívan vissza tudtam harapni, vagy csapni. Persze ki lett megbüntetve? Én a végén mindig én mert két pohos seggű tehén, mást nem tudok rájuk mondani, ha egymás mellé állítanának minket, nem hinnéd ,hogy az a két hirtelenszőke idióta a testvérem, csak anyámon a drága törékeny teremtésen vennéd észre azt, hogy néhány vonásunk meg egyezik.
A húgom születését nagyon vártam, négy éves volt, amikor elmentünk Spanyolországba nyaralni, és egy vámpír  támadás áldozatává vált, a mai napig nem értem, hogy miért azt a csöpp testet találta meg magának, akiben alig volt valami. Egy étterem tetőkertjében voltunk, ő meg megjelent mellettünk, anyámanyám köpni nyelni nem tudott, hiszen kiragadták a kocsiból, apám szemrebbenés nélkül ült tovább, az öcséimen láttam a döbbenetet, csak én és az anyám voltunk akik utána eredtünk, hihetetlen, hogy az a szemétláda Kevin csak azért jött végül oda, hogy közölje, hagyd, ő már nincs velünk. Szerintem, tartozása volt, és eladta a legkisebb lányát egy vámpírnak, hogy én mit éreztem? Mélységesen megvetettem az apámat ezért a tettéért, s kiderült engem csak azért nem üzletelt el, mert félt Jean-Claude bosszújától. Azt hinnénk, hogy az idők múlásával elfejtem, hogy mit tett, de egyszerűen nem megy. Nem tudom elfelejteni.
Az idő múlásával ahogy cseperedtem, egyre kevesebb karácsonyi családi nyaralásra vittek magukkal, Pierrel a haverommal, és későbbi menedzseremmel Monaco egyik hotelében szórakoztunk, szvinger partit rendeztem, osztatlan sikert arattam, melynek híre eljutott Grand Pére fülébe is, azonnal haza rendeltetett, és nyilvánvalóvá vált számára ,hogy hazudtam, s Pierre is hazudott az apjának, hogy velünk van a Karib - szigeteken, és élvezzük a homokos tengerpartot, nem kell mondanom, hogy megkaptam a fejmosást, és azt, hogy egy magam korabeli gyereknek nem kéne ilyen partikat rendeznie. Rá jött, hogy csak egy módon lehet kordában tartani, ha maga mellé vesz, és bemutat néhány barátjának, akik bevezetnek egy olyan világba amivel egy kicsit jobban kordában tudom tartani a vágyamat, és le tudom vezetni azt a feszültséget, hogy az apám semmibe vesz, fokozatosan bevezettek a BDSM világába, frankó nagyapám van nem? Míg a tied csak azt meséli,hogy áldott jó lélek volt fiatalként, az enyém megmutatja, hogy milyen körökben ismerkedett meg a feleségével, Grand Mérrel, a nagymamámmal.
Ahogy cseperedtem, úgy komolyodtam az ő irányítása alatt, a nevére vett, maga mellé vett, aminek Kevin kimondottan örült. Onnantól Monacot és a francia Riviérát boldogítottam a jelenlétemmel, Pierre haverom örömére. Kisebb bárokban léptem fel, énekeltem és gitároztam egyszerre. Aztán felkarolt egy lemezkiadó vállalat így bebiztosították a jövőmet.
Persze, az ,hogy a papa felkarolt és egy francia Lordot nevelt belőlem, nem jelentette azt, hogy nem szüntettem be a csajozós életemet, egy apuka a házőrzőjével kergetett ki a birtokukról, én meg meztelen futhattam le egy sprintet egy mentőkabin tetejére, utólag magam sem értem, hogy miért nem változtam át, mindegy. Pierre hívta az Idomárt, aki négy markos harci kutyájával hazáig kergettette az ebet, attól kezdve szerencsétlen állat alkalmatlan volt házőrzésre.
Számos országban voltam jelen már mint fellépő, Amerikát szeretem is, kicsit az otthonomnak is érzem. Van házam Seattleben, New Orleansban, és most fogok kinézni magamnak egyet Mystic Fallsban is, de nem csak ez a pár város az, ahol a villáimban elvagyok. Nem kell mindenről tudnia a rajongóimnak, ahogy erről a városról sem fognak tudni.
Három éve túl vagyok egy nagy-nagy Lamuron, azóta szabadon folytatom a kis játékaimat a négy fal között, de sosem viszem haza, van a városokban egy bérelt lakásom, ez a titkos menedékem, portás ház, saját igényeim szerint kialakított szobákkal.
S hogy teljes legyen a kép, valami Maniac nevű fazon pár hónapja feltöri a fiókjaimat, tuti hacker, mert egyébként én magam nem lennék képes ilyen bravúrokra mint ő. Magán parti fotókat osztogat meg a twitteremen, vagy a tumblrömön egyébként vicces fazon, rohadtul remélem, hogy nő, és nem minimum egy tizenpáréves csitri. Kíváncsi vagyok rá na! Jókat beszélgetek vele, hebrencs és bolond, vagy őrült és bolond? Eddig mindig visszautasította a találkáinkat, kíváncsi vagyok, hogy elő meri-e dugni a képét, most hogy ide jövök fellépni, Pierre szervezte le az egészet. A haver, már szinte káromkodva mondja ki a Maniac nevet, szerintem is vicces, de talán kicsit mániákus. Izgalmas is ez a titkos cseverészés, csak ne valami őrült hasfelmetsző legyél!
Gyűjtöm a sport kocsikat, sport motorokat, ez a hobbim, megtehetem nem? Mellék állásban pedig fekete árukat furikázok a világon bármerre. A villáim hatalmasak, és minimum be van építve mindegyikbe egy-egy belső kert, hogy ha állati alakomban támadna kedvem lustálkodni, akkor azt is megtehessem. Általában a nagy macska alakokat részesítem előnyben, kisebb háztáji állatokkal is el-el szórakoztatom magamat, és néhány csaj, ha épp az utcán futunk össze, hogy minimum egy bugyi villantást láthassak tőlük. Amúgy meg jobb szeretem emberi alakomban fűzni a csajokat, és húzni az agyukat. Egyszer volt eddig olyan csaj akihez nem kellett szerződés, ő volt a Borász unokája. Tartalmas kapcsolat volt, fél szavakban meséltem ezt-azt ennek a Maniacnak is erről, de egyébként, tényleg várom az estéket, amikor tudok vele pár szót váltani.