Elég egyszerű ember vagyok, egyszerű igényekkel. Eszem, iszom, verekszem, dolgozom, ülök a fotelben és meccset nézek... ha nő hiányom van, akkor meg orvosolom a problémát. Elég hirtelen haragú vagyok, ezért már többször is bajba kerültem, de... az ember van, hogy nem tanul a hibáiból. Türelmetlen is vagyok, és cinikus, nem vagyok egy önzetlen angyal, de azért egy érzéketlen bunkó sem. Segítek, ha úgy érzem, hogy segítenem kell de... amúgy meg nem nagyon ütöm a fejemet mások dolgába. Mondhatni nem érdekelnek más emberek bajai, de... ennek az oka egyszerű: az enyém se őket. Tehát miért tegyek bármit is önzetlenül? A világ nem olyan, hogy segítesz és majd mások is segítenek neked. Nem vagyok az a fajta ember, aki másokat használ ki, mert nincs szükségem segítségre, elég nehezen fogadom el. Makacs vagyok és önfejű, aki képes velem beláttatni azt, hogy hibáztam az... egy félisten minimum. Viszont vannak számomra fontos dolgok. Például a család, elég zárkózott típus vagyok, így csak kevés ember van, akikben megbízom, vagy akiket ténylegesen barátomnak nevezhetek, és ide tartozik a családom is.
Nem hinném, hogy olyan nagyon átlagon felüli lennék. Még csak nem is vagyok valami magas. 180 centi vagyok, ami azt hiszem középmagasnak számít a férfiaknál. Barna hajam van, és zöldeskék szemem, bár szerintem inkább zöld, mint kék, de sokak szerint ezt pont fordítva van, szóval... maradjunk a kettő egyvelegénél. Az arcom hosszúkás, erős arccsontozatom van, és szerintem egész egyedien nézek ki, általában nem szoktak összekeverni senkivel sem, de... nem feltétlen a kinézetem miatt van ez. Amúgy nem vagyok valami kigyúrt, azt mondanám, hogy szálkásan izmos vagyok. Nem járok kondizni, vagy hasonló, futni szoktam reggelente és hobbiból sportolni valamit a barátokkal és... kész. Az öltözködésemet illetve, elégé... lengén öltözöm. Általában olyan cuccokban vagyok, amikben könnyen mozoghatok. Imádom az ingeket, persze nem azokat, amikben az ember egy bálon parádézik. Na meg imádok félmeztelenül lenni. Mégiscsak Miami-ban születtem.

Oszd meg velünk, ki vagy!

- Nézz már az orrod elé! – hangzik fel egy dühös autós kiáltása mikor a semmiből feltűnve elszáguldok mellette. Majdnem elütött, de csak majdnem. Nem az ő érdeme ez, sokkal inkább az enyém. Nem vagyok késésben, de minél előbb ott vagyok, annál többet kapok borravalót, nemde? A száguldást meg amúgy is mindig imádtam, még jóval azelőtt, hogy lett egy motorom. Vérfarkasnak születtem, elég hamar kiváltottam az átkot. Talán úgy nyolcéves lehettem? Egy öreg fickó kérte, hogy öljem meg. Soha nem fogom elfelejteni azt a pillanatot. Az öregfickó a nagyapám volt. Ő nem váltotta ki soha az átkát, és meg is bánta később, azt mondta, hogy vágjam el a torkát. Haboztam, nem akartam a saját nagyapámat megölni és nem is öltem. Az átkot máshogy váltottam ki. Véletlen volt. Vadászni tanított az apám, egy fickó pedig rosszkor volt rossz helyen, a lövésem őt találta el, ott helyben meghalt.
Újabb éles kanyar, újabb felháborodott kiáltások, de hamar elhalnak mögöttem. Soha nem fogom megérteni, hogy miért jó az embereknek, ha úgy vezetnek, mint a lajhárok. Én aztán nem fogok az ő szerencsétlenségük miatt elkésni.
Az életem egyszerű volt és élveztem. A családom lett a falkám, megvoltam mindenkivel, az átváltozások gyötrelmesek voltak ugyan, de… erős voltam, fürge voltam és gyorsan gyógyultam. Persze, jártam iskolába, bár nem valami híres helyre, egy egyszerű kis suli volt, megtanultam ott mindent, aztán abba is hagytam. Anyám azt akarta, hogy menjek egyetemre, ellenben apám azt szorgalmazta, hogy maradjak, szálljak be a családi üzletbe. Volt egy egész jól menő kis vadászboltja. Én meg maradtam. Bár nem a bolt miatt. Sokkal inkább Miami miatt. Imádtam azt a helyet, és van egy olyan gyanúm, hogy az ott bizony a mennyország. Minden volt ott, amire vágyott egy férfi. Pia, buli, nők, haverok… egy valóra vált álom volt. Persze, a családhoz ragaszkodtam mindig is, a viszonyom velük elég jó, a bátyámat mondjuk annyira nem szívlelem. Négyen vagyunk. Két húgom, és egy öcsém van, plusz ugye a bátyám. A többiekkel jól megvagyok, de a bátyám… ő egy barom. Igazából csak irigy, és minden alkalommal belém köt, ha tud. Megoldottuk a bajainkat, általában egymásnak estünk és az nyert, aki végül feltudott állni. Ez nem mindig én voltam, de összességében azért elég jól bírtam.
Na most vagyok késésben. Néhány embernek kocsiba se kéne ülnie ilyenkor. Nem is értem, hogy egy kilencven éves fickó miért száll autóba csúcsforgalomkor. Épp csak elhúzok mellette,de látom, hogy elaludt a kormány mögött. Vagy meghalt. Igazából az ő korát nézve mindkettő lehetséges. Egy éles kanyar, két autó majdnem összeütközik, de én végül be tudok fordulni egy szűk sikátorba. Itt még talán az utat is le tudom vágni.
A családom is leakarta vágni az utat. Teljesen be voltak pánikolva. Halottunk híreket egy fickóról, és féltek, hogy majd Miami-t is megtalálja. Én úgy gondoltam, hogy ez csak mendemonda és nem több, vámpírt nem láttam még soha életemben, nemhogy egy vámpír-vérfarkast. Maradni akartam, folytatni a jól megszokott kis életemet, ami nem állt másból, minthogy jól érzem magam. Viszont a család menni akart, így hát én is összepakoltam. Később indultam, mint ők, elaludtam a tengerparton, de megvolt az útvonal, szóval felpattantam a motoromra és utánuk mentem. Ha fáradt voltam akkor a motoromon aludtam, vagy valami lepukkant motelben, minden a tervek szerint ment. Egészen addig míg el nem kaptak. Oké, ez nem egészen így volt. Közelebb mentem, és láttam,h hogy az a fickó miket csinál. Elképesztő volt. Megértettem, hogy miért akart a családom menekülni, de azt nem, hogy miért nem ismerték fel az ebben rejlő lehetőségeket. Én felismertem. Meg sem fordult a fejemben, hogy mivel járhat még. Belátom, hogy kicsit elhamarkodottan döntöttem.
Szinte le sem állítom a motort, mikor leugrok róla, de szerencsére még sikerül időben megállítanom, hogy ne menjek át a kerítésen. Gyorsan lekapom a csomagot a motorhátuljáról és már az ajtónál is vagyok, hogy egy elégedett mosollyal megnyomjam a csengőt. Egy gyors pillantás még az órára, mielőtt nyílna az ajtó. Előbb jöttem, megérte sietni. – Egy hús szerelmesei családi pizza, jó helyre jöttem? – jó eséllyel ő a boldog apa. Legalábbis úgy néz ki, mint egy apa. A válasza szapora bólintás, még csak ki se mondom az árát a pizzának, már a kezembe is nyomja azt, elveszi a dobozt és rám csukja az ajtót. – Ja, én is köszönöm. – morgolódom magamban, ahogy számolom a pénzt, majd dühösen ráverek kettőt az öklömmel az ajtóra. – Ezt komolyan gondolja? Kétszer is elütöttek majdnem a rohadt pizzája miatt, erre kiszúrja a szemem szaros egy dollár borravalóval? – rivallok rá egyből, mikor kinyitja az ajtót, és már válaszra is nyitná a száját, de leintem. – Hozd ide a pénztárcádat! – nem szép dolog embereket megigézni, hogy adjanak pénzt, de az ilyen barmok felidegesítenek. – Nézzenek oda…te aztán ki vagy tömve, barátom! Elviszem Franklin-t, rendben? – csak néma egyetértés, ezt vártam. Ezért mondjuk megérte hibriddé válni, jó móka az emberek megigézése. Már éppen rakom el a száz dollárost a tárcámba, mikor eszembe jut még valami. – Legközelebb, ha jön egy pizzafutár, akár nő, akár férfi, akár fekete, akár fehér, minimum megdobod egy Lincoln-nal, megértetted? – miért néma a fickó? Oké, bólogat, de jobban örülnék, ha hallanám is. – Jól van, örültem, haver, egy élmény volt. – veregetem meg a vállát, mielőtt még visszasétálnék a motoromhoz. Lett száz dollárom… el kéne költeni.