Fő összetevőim: Szarkazmus, poénok, tömérdek izom,  víz, levakarhatatlan vigyor na, meg persze a legfontosabb a tömérdek őszinteség. Egyszerűen nem tudom befogni a számat még akkor sem, amikor az lenne a helyes. Mindezt tökéletes megfűszerezem a beszólógátasaimmal és emellett még egy csipetnyi kedvességgel. Ha hiszed, ha nem nekem is vannak jobb napjaim, amikor képes vagyok normálisan viszonyulni az emberekhez, de a kurta megjegyzéseim ekkor sem maradhatnak el. Bármennyire is ellentétes tulajdonságokkal vagyok megáldva ezek hozzák ki belőlem a legjobbat. Legalábbis a legtöbb esetben. A női nem mindig elkápráztat, de azért van egy bizonyos zsánerem, amit nem kívánok megosztani én aztán senkivel. Még a végén az orrom alá dörgölnék. Arra pedig nincs szükségem.
Talpraesett férfi vagyok nem bújok ki a baj elől. Imádom az adrenalint. A nők mellett talán az a második. Jobban mondva a harmadik, mert szégyen lenne kifelejteni a sör iránti szenvedélyemet.
Szeretnél még tudni rólam valamit? Hát sajnálom, de ennyivel be kell érned, mert mindent elmondtam, amit már a fejemhez vágtak. Bár vannak szavak, amik nem mindenkinek jelentik ugyanazt. Valakinek sértő, valakinek pedig bók. De döntsd el te magad. Voltam már seggfej, barom és kérlek szépen még édesem is. De az utóbbit elég ritkán használják. Valahogy könnyebben utálnak meg az emberek, mint szeretnek. Kétlem, hogy bennem lehet a hiba.. Szerintem nekik nincsen megfelelő elfogadó képességük.

A külsőm rendkívül egyszerű. Mondhatni már átlagos. Rövid haj és ehhez tökéletes illő borosta. Sötétbarna szemek, amik csak arra vannak kiéhezve, hogy gyönyörű női alakokat méregessenek. Az öltözékemmel sem szeretek kitűnni az emberek közül. Többnyire a sötétebb színek jellemeznek. Szép is lenne, ha neon színű cuccokban mászkálnék fel-alá a városban. Kicsit sem néznének bolondnak, illetve nem éppen a legalkalmasabb, ha esetleg lopakodnom kell valahova, vagy éppen rejtőzködnöm.

A nevem Bond. James Bond.

Lassú, egyszerű léptekkel indulok meg a főnök irodájához, hogy mégis milyen feladattal állt elő a számomra. Sosem jelent jót, ha kifejezetten engem kér a vége valahogy mindig az lesz, hogy bemocskolom a kezeimet, akár tetszik, akár nem. A kezemben még mindig ott pihen a sörösüveg még akkor is, mikor már bekopogtattok az ajtaján. - Jöjjön be. - A hangja mindig olyan száraz és egyszerű, mintha attól félne, ha valami boldogságot, vagy esetleg haragot csempészne bele a világ felrobbanna. Könnyedén besétálok és kényelembe helyezem magam a lábamat kapásból feldobom az asztalra, de a pillantását egészen addig nem szegezi a lábaimról rám, amíg le nem dobom őket a megérdemelt helyükre a földre. - Lenne egy újabb megbízatásom az ön számára. Egy bizonyos személy veszélyt jelent az egész szervezetünkre. Azt akarom, hogy semlegesítse. - Egyszerű parancsosztás én pedig úgy kortyolok bele a sörömbe, mintha ez az egész nem lenne több egy baráti csevejnél a egyik kocsmában. - Belehalna, ha egyszer komolyan mosolyogna, vagy legalább élvezné, hogy egy újabb gonddal lesz kevesebb? - A kérdésemre nem érkezik válasz egyszerűen csak egy cetlit csúsztat át az asztalon, amin egy cím szerepel. - Tájékoztasson. - Azzal pedig hátat is fordít nekem én pedig a zsebembe teszem a cetlit és tudván, hogy már nincs többé szükség rám egyszerűen felállok és úgy csinálok, mint aki itt sem volt. Komolyan néha még elgondolkozom azon, hogy mi értelme van annak, hogy én itt vagyok, de addig is míg ezen töröm a fejem van egy címem, egy célpontom és egy újabb név a listámon. Egy részem azért kíváncsi, hogy mégis mit tett ez a bizonyos illető. Talán megpróbálta megnevettetni a nagyasszonyt. Egy rosszul elsült vicc. Még szerencse, hogy az én humorom tökéletesen rendben van. Miután felszerelkeztem tökéletesen felszerelkezve indulok meg, hogy beteljesítsem a feladatom. Mit sem sejtve, hogy igazából mire is vállalkoztam.

Az utóbbi napokban a rémálmaim visszatértek és mindössze egyetlen egy arcot tartalmaznak, de mindig a saját izzadságomban ébredek arra, hogy az egész testem rázkódik. Képtelen voltam megtenni, amit kellett. Már magam sem tudom, hogy a bűntudat miatt vannak ezek a rémálmok arra sarkalva, hogy öljem meg a nőt, akit ha tagadnám is ezer évig, de szeretek.. Vagy egyszerűen csak a hiányát akarják kifejezni. Nem számít. Egyértelműen tisztáztuk, ha még találkoznánk ebben az életben, akkor egyikőnk se nézzen a másikra.