Sármos, magas, jó öltözetű, harmincas éveiben járó hímnemű tagnak nézek ki, csak annyi különbséggel, hogy az életkorom meg kell sokszorozni, de nincs hiba a külsőmben. Igen, nincs semmi hiba a külsőmben. Jól hallottad, és nem kell kinyilvánítanod a véleményedet arról, mekkora énközpontú és önző állat vagyok. Ki fog azon gondolkodni, hogy milyen vagyok, amikor elég egy pillantás, s máris bármit tehetek veled, mert észveszejtő vagyok.
Bunkó, tapló, egoista barom... Ezekkel a jelzőkkel illetnek engem sokan, ami megmondom őszintén, hogy valóban igazak rám. Ebben az egyben nincs hazugság. A többi már csak árnykép, egy képzelet. Nem szoktam kedveskedni senkinek sem, viszont régen, sok-sok évtizede igazán segítőkész, udvarias férfi voltam. Ezt nem szoktam hangoztatni, mert aki már vámpírként ismert meg, még azt sem hiszi el, hogy én voltam egykor emberi lény. Ez sokat elmond rólam. Az élet csupán egy játék része, egy hatalmas játszma, amit én ki is élvezek. Tudom, nem vagyok normális, sőt ez már több is ennél.
Én általam sokan meghaltak már, bocsi mindenkitől, és főleg a szépséges hölgyeménytől, akit megfosztottam a boszorkányságától, vele nagyon romantikus és idilli a kapcsolatom, parázslik mindig az a hely, ahol éppenséggel összefutunk egymással. Pszichológiai értelemben is már megszállottja vagyok ennek, ami folyik közöttünk. Ugye, milyen szép és vadregényes dolog?! Nem szeretek mindenkiről mindent tudni, csak azokról, akik valamelyest sokszorosan is kötődnek hozzám, az életemhez. Róluk a legféltettebb titkot is tudni akarom.

Ha te azt tudnád...

Belfast, 1798 májusa

Találkoztam egy nővel, aki teljesen megbabonázott. Kiderült, csak egyirányú érzelem volt, az is felőlem, ugyanis ő egy, az általam csak vicckategóriába tartozó és szkeptikusként nevetséges természetfeletti lény volt. Nem hittem ezekben a dolgokban, holott már évekkel azelőtt hallottam ezt-azt, mégis úgy gondoltam, ezek a mendemondák valami ordítóan nagy butaságról szólnak. Ám, én is megtapasztalhattam. Láttam, ezáltal a hitem is megdőlt, elveszett...
A nő pedig egy átkozott vérszívó volt, akinek különleges szemei mindig azt hitették el velem, amit sosem akartam. Szép lassan engem is átváltoztatott, hogy ráérezzek eme csodaszép világ sötét aprópójára. És... mennyire igaza volt ebben. Mikor letisztult minden, mit is kaptam, nem ismertem sok korlátot eddig sem, ezután még annyit sem.

Nápoly, 1857 augusztusa

Élveztem, faltam mindent. Imádtam a sorsomat. Már alig emlékszem arra a jóra nevelt, egykori katonára, aki szolgált a háborúkban. A mélybe süllyedt. Újra találkoztam a nővel, ki engem tett ezzé.
- Csak nem egy kis itáliai levegőre vágytál, kedves? - kérdeztem gunyoros hangnemben a fekete hajú démontól.
- Követtelek országról országra, jó látni, hogy te is annyira élvezkedsz, mint ahogyan én szoktam... - mondta ki lazasággal, és tette a nagymenőt, a hősnőt, aki beteljesített egy hősies tettet.
Pár hetet együtt töltöttünk, amelynek végére pontot tettem egy gyűlölet kezdetére. Még mindig próbált manipulálni, de nem hagytam ezt. Egy tőr segítségével megöltem őt.
- Hoppá, ez rosszul sült el - aljas vigyorom telítette el az arcomat.  

New Orleans, 2015. márciusa

Az idei év lehet a legjobb, olyan mumus jutott a füleimbe, ami felborzolt, ami arra késztet, hogy muszáj az Egyesült Államok területére belépni. Aubrey Sullivan. Ő az, aki kell nekem. Érdekel, és nemcsak a kettőnk sajátos játszmája, hanem azon túl is érdekel. Biztos vagyok abban, hogy annyira fog nekem örülni, mint én neki. Olyan gyilkos hangulat, de úgy érzem, ezt élvezzük mindketten, bár egyikünk sem tesz egy lépéssel többet.
Évekkel ezelőtt elvettem egy fiatal és gyönyörű hölgy életét, megfosztottam a boszorkányságától, s átadtam neki egy ajándékot, a vámpírlétet. Most mondja azt valaki, hogy nem vagyok úriember? Igaz, elfelejtettem, ki is volt ő... Csak végül eszembe jutott. Ennyire nagyon érdekelnek más személyek. Önző fatuskó vagyok. Ez van. Na, ő volt ez a lány. Aubrey. Most újra szeretném őt látni. Találkozni vele, mert már egy ideje nem láttam őt. És muszáj kicsit felzaklatnom őt, már ha sikerül ennyi év után is.