|
Elküldésének ideje ♛Vas. Aug. 09, 2015 11:39 am Ugrás egy másik oldalra ♛ | François d’Agoult | Státusz • | SZABAD | | Faj • | Vámpír / vámpírboszorkány / dhámpír | | Kor • | 655 | | Play by • | Chris O'Donnell | | Ismertető • | /Két karakteremmel is nagyon várom őt! Kérdés esetén nyugodtan lehet keresni, illetve a név alkuképes és a pb-ről is lehet egyeztetni!  Gyere gyorsan!  /
Teisha: Te vagy az én bátyám, akiről semmit se tudok, illetve még a létezésedről se tudok, ahogyan te is csak az elmúlt pár hónapban szereztél tudomást rólam, amikor megölted a nagynénénket. Hirtelen mindent megtudtál a halálakor, hogy mi történt velem és miként hitette el a családunkkal azt, hogy születésedkor már halott voltál. Pedig egyáltalán nem voltál az, egyszerűen csak magának akart, mert neki nem lehetett gyermeke. Sajátjaként nevelt fel téged, de megfosztott az erődtől, majd egy balesetnek köszönhetően vámpírrá változtál. Egy ártatlan lányt öltél meg átváltozásodkor, amit a mai napig nem tudtál kiheverni. Mindig is felelősnek érezted magad a haláláért, de legfőképpen azért, hogy nem jöttél rá hamarabb "anyád" hazugságaira és nem tudtál engem a múltban megvédeni. Amikor Párizs, majd Mystic Falls utcáin megpillantottál, akkor már tudtad, hogy meg kell keresned és el kell mondanod az igazságot. Fogalmad nincs, hogy miként fogok reagálni, hiszen a nyomomra is eléggé nehezen tudtál csak bukkanni, így arról se sejtesz semmit se, hogy én nem is tudok rólad. Félsz attól, hogy esetleg nem akarom azt, hogy a családom részese legyél, de úgy érzed meg kell tenned és meg kell próbálnod helyre hozni a múlt hibáit, hiszen egy bátyónak mindig vigyáznia kell a húgára.
Magdalena: Gyerekkoromtól kezdve ismerlek. Te vagy az ismerős idegen a múltamban. Szinte semmit se tudok rólad és mindig is úgy gondoltam, hogy a képzeletem szüleménye vagy, mert rajtam kívül soha senki látott téged. Ennek köszönhetően egy idő után már nem is mutattam feléd érdeklődést, mert azt hittem, hogy szép lassan becsavarodok, majd pedig találkoztam a múltam egyik sötét démonával. Ekkor tűntél fel újra színen, mert pontosan tudtad, hogy a családom valójában nem a családom. Tudtad azt, hogy egyáltalán nem olyan ártatlanok, mint amilyennek mutatják magukat, de ekkor se hallgattam rád. Egyszerűen csak el akartalak üldözni. Soha nem bántottál és nem is tudnál. Elfogadtad azt a tényt, hogy nem akarok neked hinni és ezért odébb álltál, vagyis nem teljesen mert a távolból figyeltél, így pontosan tudod, hogy miként változtam azzá, ami vagyok és mennyire nem tudok uralkodni magamon. Azt is mondhatnám, hogy egy két lábon járó időzített bomba vagyok. Mindig is azt a mesét próbáltad beadni, hogy semmiről se tehetek és nem az én hibám amik történnek, de valójában egyre több mindenre jöttem rá. Nem is sejted, hogy azóta már tudom az igazságot, hogy nem a szüleimnek köszönhetően maradtam életben, hanem neked köszönhetően, mert a szabadulásomban benne volt a kezed. Amikor megtudtad azt, hogy itt élek én is, akkor úgy érezted, hogy ez nem lehet véletlen, hiszen ennyi idő után se tudtad kiverni a fejedből azt a bizonyos szempárt és mosolyt. Menekültél előlem, de most mégis a sors azt akarta, hogy találkozz velem. Vajon képes leszel szembe nézni a múlt démonaival?
Kedves és barátságos személy vagy, de ritkán mutatod ki az érzéseidet. Szeretsz viccelődni, illetve mások arcára mosolyt csalni. Nem igazán voltak sikereid eddig nők terén, mert úgy érzed, hogy a múlt hibái miatt nem érdemled meg a boldogságot, most viszont mégis azt kutatott és a múlt sebeit akarod beforrasztani. | | Várjuk • | Teisha Savanna d’Agoult & Magdalena Allen |
|  |
|
|
Kezdőlap
